Hegyi Ede: A foghúzás (3.)

A FOGHÚZÁS

Majdnem az összes fogammal szerencsém volt, azt hiszem. Kipotyogtak.

Nem keltettek feltűnést. A szám, a szervezetem részei voltak egy ideig, aztán egy idő után már nem. Anyám egy kis, vattával kibélelt fehér dobozba gyűjtötte őket. Azt mondta, szép emlékek. Ragaszkodott ahhoz, hogy megtartja mindet. De hát mi értelme van ennek, kérdeztem. Majd később megérted, felelte.

Az utolsóval nem volt egyszerű. Hiába piszkáltam a nyelvemmel vagy az ujjaimmal, nem akart kiesni. Elpanaszoltam anyámnak a gondomat. Semmi baj, egyszer csak kiesik, mondta. Jó, gondoltam.

Gyerekkorunk
Csak még egyszer gyere elő. A résből, hol elbújtál, gyerekkorom.” (Bereményi Géza-Cseh Tamás: Gyerekkorom)

Hegyi Ede tárcasorozata olyan történetek bemutatására törekszik, melyeknek jelentőségét az adott élethelyzetben nem ismerjük fel, csak évekkel később derülhet fény arra, hogy milyen hatással voltak az életünkre. Az őt körülvevő világ eseményeit nem értő, ám azokat megérteni vágyó, azokra szükségszerűen reagáló gyerekek világlátását jelenítik meg.

Egy hétig semmi. Egyre jobban zavart. Beragadt alá a kaja. Akadályozott a fogmosásban. Apám azzal fenyegetett többször is, hogy majd fogóval kihúzzuk, amitől annyira megijedtem, hogy inkább nem hoztam szóba többet. Majd kiesik valahogy, nem számít. 

Csak ne apám oldja meg. És főleg ne fogóval.

Péntekenként a szüleim hamarabb értek haza a munkából, és engem is hamarabb hoztak el az óvodából. Ilyenkor otthon voltunk, és azt tettük, amit minden másik napon. Ment a tévé, nem nézte senki, anyám főzött, mosott vagy mosogatott, apám bütykölt valamit az ebédlőasztalnál ülve, én a szobámban játszottam. Általában legóból építettem valami monumentálisat. Hajót, repülőt, darut, házat, várost. Építkezés közben mindig bezártam a szobám ajtaját. Nem szerettem, ha néznek. És főleg azt nem szerettem, ha apám kitalálta, hogy inkább mást építsünk. Képes volt rendkívül gyorsan elrontani a játékomat.

Aznap hajót építettem. Hatalmas rakodótere volt, rengeteg legókonténer elfért benne. Volt kapitánya is. A félszemű, kampókezű és falábú legókalóz. Tudtam, hogy a kalózok jellemzően nem kereskedőkként ismertek, azonban egy ilyen hatalmas hajó elvezetésének feladatára csakis ezt a rátermett figurát választhattam.

Amikor már majdnem készen voltam, amikor már majdnem a teljes legénység a hajón volt, benyitott apám. Gyere, kitaláltam, hogyan húzzuk ki a fogadat, mondta. Megráztam a fejemet, jelezve, hogy nem szeretném. Nem tudtam megszólalni. Indulás, jelentette ki. Megigazítottam a kapitányt a hajón. Kezébe adtam a kormánykereket.

A bejárati ajtónk nyitva volt. Onnan közvetlenül a folyosóra és a szemben lakó szomszédok ajtajára lehetett látni. Azt hittem, hogy elvisz fogorvoshoz. Vagy akármilyen orvoshoz. Szakemberhez.

Nyisd ki a szád, és maradj nyugodtan, utasított.

Kinyitottam. A bejárati ajtó kilincsére világoskék fonalféle volt erősítve, aminek a másik végét apám a kezembe adta.

Kösd rá a fogadra, mondta. Hogy mi, kérdeztem vissza.

Kösd rá a fogadra a madzagot.

Én nem tudom, mondtam anélkül, hogy megpróbáltam volna. A francokat nem. Kösd csak szépen oda.

Próbálkoztam, de hiába. És nem is akartam, hogy sikerüljön. A nyálamtól elázott a madzag vége. Kivettem a számból, pödörtem egyet rajta, és felé nyújtottam. Dühösen kikapta a kezemből, elkezdett vele a számban kotorászni. Éppen akkor jött haza a szemben lakó család, apa, anya és a három gyerek. Köszöntek. Mi történik, kérdezte az apuka. Fogat húzunk, mondta az enyém. Mosolyogtam, mert tudtam, hogy ilyenkor mosolyogni kell. Már amennyire mosolyogni lehet úgy, hogy az embernek egy másik ember kezével van tele a szája. Szép napot kívántak, bementek a lakásba, és bezárták maguk mögött az ajtót.

Most az a cél, mondta apám, miközben rákötötte végre a madzagot a fogamra, hogy ne mozdulj egyáltalán, csak tartsd magad erősen. Menni fog?

Bólintottam.

Az ajtóhoz állt, a szemembe nézett, majd hatalmas lendülettel becsapta. Nem tartottam magam erősen. Futottam utána. Kinyitotta megint az ajtót. És megint becsapta. És én megint futottam. És még háromszor.

Ez nem fog menni, nem lehet mit kezdeni ezzel a gyerekkel, állapította meg. Kibogoztam a fogamra kötött csomót, és a kezébe nyomtam. Sajnálom, mondtam a földet bámulva.

Leszarom, mondta ő.

Bementem a szobámba. Leültem a legóim mellé. Elemeire szedtem a hajót. Nem maradt más, csak különálló építőkockák halmaza. Mindent beleszórtam a nagy legós dobozomba. A kalózkapitányt tettem el utolsónak.

Amikor szóltak, hogy vacsoraidő van, kimentem ugyan, de nem ettem semmit, csak kakaót ittam. Miután apám befejezte az evést, felállt, és otthagyott minket. Segítettem elpakolni, majd elmentem fürdeni.

Még aznap este fogmosás közben esett ki a fogam. Bele a lefolyóba.

Nem tudtam kiszedni. Megijedtem. Mi lesz, ha keresni fogják? És főleg: mi lesz, ha eldugul?

Megtöröltem a számat, a nappaliba mentem jó éjszakát kívánni, és befeküdtem az ágyamba. Nem lesz semmi baj, nem lesz semmi baj, mondogattam magamban. Nem tudtam elaludni. Azon járt az eszem, hogy hogyan tudnám mégiscsak valahogy kimenteni onnan. Persze nem találtam meg a megoldást.

Amikor anyám megkérdezte pár nappal később, hogy hova lett, azt válaszoltam, nem tudom. Már nem hiányzott a számból. És nem hiányzott a gyűjteményből sem.

Olvass minket e-mailben is!

  • Könyves hetilap a postaládádban
  • Kézzel válogatott tartalmak
  • A legérdekesebb, legfontosabb könyves anyagok egy helyen
  • Nem spammelünk, heti 1-2 levelet küldünk.

Könyves Magazin Hírlevél

Kapcsolódó cikkek
...

Hegyi Ede: Az edzőtábor (2.)

Hegyi Ede A senki című regényével a top3-ban végzett 2020-ban a legjobb elsőkötetesnek járó Margó-díjért folyó versenyben. Gyerekkorunk című tárcasorozatának ez az első része, és egy éven át tart. 

...

Hegyi Ede: Az ebéd (1.)

Hegyi Ede A senki című regényével a top3-ban végzett 2020-ban a legjobb elsőkötetesnek járó Margó-díjért folyó versenyben. Gyerekkorunk című tárcasorozatának ez az első része, és egy éven át tart. 

...

Hegyi Ede: Meg akartam énekelni azon emberek életét, akiket gátlástalanul kihasználnak

Idén már hatodik alkalommal kapja meg egy első prózakötetes szerző a legjobbnak járó Margó-díjat. Hagyomány, hogy interjúsorozatban mutatjuk be a rövidlistára került jelölteket. Most Hegyi Ede válaszait olvashatjátok. 

MARGÓ
...

Milanovich Domi: Arra kell figyelnem, hogy a nehéz érzésekben is önmagamat megtartva legyek jelen

Milyen út vezet a nemi identitás elfogadásához? Milanovich Domi a Margó Könyvek podcast legújabb vendége.

...

Kirsten Thorup dán író: El kell dönteni, hogy a hatalom vagy az ellenállás oldalára állunk

Egy rendszer kegyetlensége mindig a kis lépésekkel kezdődik – figyelmeztet interjúnkban a dán író. 

...

Egy állat, ami az ember hibájából pusztult ki – Sibylle Grimbert francia író elképzelte az utolsó egyed történetét

Az utolsó egyed című regényről, háziállatokról és klímaszorongásról beszélgettünk. Interjú. 

...

„Ahonnan én jövök, ott nem írnak könyveket” – Bruno Vieira Amaral portugál íróval beszélgettünk

Hogyan határoz meg minket a származásunk? És mit jelent újraírni a múltat? A portugál Bruno Vieira Amarallal beszélgettünk. 

...

Hol találkozik a foci és a gaming az irodalommal? Interjú Tonio Schachinger osztrák sztárszerzővel

Mi a közös a számítógépes játékokban, a fociban és a könyvekben? Tonio Schachinger elárulja.

...

Babarczy Eszter: Volt egy apám, aki nem volt, és volt egy apám, aki félelmetes volt

Babarczy Eszter mesélt betegségről, gyászról és őszinte szeretetről. Interjú.

2025 november 15.
Budapest Music Center
Mátyás utca 8.

Első alkalommal rendezi meg nonfiction könyvfesztiválját, a Futurothecát a Könyves Magazin. 2025. november 15-én a Budapest Music Centerben fellép a brit szám- és nyelvzseni Daniel Tammet, az időtudatos norvég geológus, Reidar Müller, a dán klímapszichológus, Solveig Roepstorff és a spanyol sztár agysebész, Jesús Martín-Fernández, Orvos-Tóth Noémi és Meskó Bertalan. Az olvasás segít megérteni összetettebb kérdéseket, problémákat vagy folyamatokat, amelyek a jövőnket alakítják. A Futurotheca – A jövő könyvtára olyan témákat, szerzőket és könyveket emel a fesztivál középpontjába, amelyek megismerésével olvasóként alakíthatjuk a jövőnket.

Program

Támogatók
SZÓRAKOZÁS
...

Dua Lipát és vőlegényét egy Pulitzer-díjas regény hozta össze

Az énekesnőnek már nem csak rajongókat és megbecsülést hoznak a könyvek!

...

A depresszió bárkit magával ránthat – megnéztük a Bruce Springsteen-filmet

A Szabadíts meg az ismeretlentől életrajzi film nem karaokeparti, hanem megrázó vallomás az összeomlásról.

...

A hét királyság lovagja pótol egy fontos hiányosságot, ami a Trónok Harcából kimaradt

Az író kihívás elé állította ezzel a sorozat készítőit.

Olvass!
...

A rasszizmus még a szellemek között is utoléri a gyerekeket – Olvass bele A javítóintézet című díjazott regénybe!

Az 1950-es években egyetlen rossz mozdulatba került, hogy egy színesbőrű gyerek a javítóintézetbe kerüljön. Olvass bele!

...

A gyötrő emlékek elől egy gondtalan szigetvilág sem nyújthat menedéket – Olvass bele Barnás Ferenc regényébe!

Te képes lennél magad mögött tudni a múltat, ha elutaznál Magyarországról? Olvass bele Barnás Ferenc kötetébe.

...

Ezt a cozy fantasy-t imádja a BookTok-közösség: Olvass bele Sarah Beth Durst regényébe!

Mutatunk egy részletet egy BookTok-kedvencből.

Kiemeltek
...

Akinek Frédi és Béni rímeit is köszönhetjük: Romhányi Józsefről portrékönyv jelent meg

A kötet nem a szakmának szól, hanem annak a sok-sok gyereknek, akiket meghódított Romhányi József.

...

„Nem mögötte, hanem mellette vagyok” – Bach Kata és Wunderlich József szövetsége a szülőségben [Ezt senki nem mondta!]

Hogyan döntöttek a családalapítás mellett, és miért kulcsszó az életükben a jelenlét? Podcast.

...

Annie Ernaux szembenéz a szégyennel, ami a Nobel-díjig juttatta

1952-ben gyökeresen megváltozott Annie Ernaux élete, amikor az apja rátámadott az anyjára. A szégyen ennek állít emléket.