Edith Eva Eger legújabb könyve, A balerina memoár formájában dolgozza fel az író holokausztélményeit, Auschwitzot és az azt követő utat a feldolgozásig. A könyv nemrég a hét könyve volt nálunk, ott részletesen megnéztük hogyan teljesít a kötet, de korábban már interjút is készítettünk Egerrel. Az alábbiakban pedig öt érdekességet szedtünk össze ebből az érdekes életútból.
Majdnem kijutott az olimpiára
Eger, ahogyan azt több kötetében is olvashatjuk, tehetséges gimnazista és balett táncos volt gyerekkorában, ezért egészen fiatalon bejutott a magyar olimpiai válogatottba.
De az antiszemitizmus felerősödése miatt az edző kizárt a csapatból, és egy kevésbé tehetséges, nem zsidó lányt rakott a helyére.
Az új lányt pedig Egernek kellett felkészítenie az olimpiára.
30 évesen kezdett pszichológiát tanulni
Eger alig élte túl a holokausztot, a felszabadítás napján egy adag emberi test alatt feküdt, amikor egy amerikai katona észrevette és kiszabadította. A háborút és a holokausztot követően, 1949-ben férjével amerikába emigráltak, majd El Paso-ban telepedtek le. Béla könyvelőként kezdett dolgozni, és Eger, aki újra akarta kezdeni az életét, a texas-i egyetemen kezdett pszichológiát tanulni, amiből aztán később le is doktorált.
Eger szakterülete a poszt-traumás-stressz lett, és először az amerikai hadsereggel kezdett el dolgozni. A személyes tapasztalatát idővel a munkájában is felhasználta, majd később egyre többet foglalkozott a holokauszttal, amiből aztán a könyvei születtek.
A döntés volt a választópont
Miután 1969-ben megszerezte a pszichológusi diplomáját a texasi egyetemen egyenesen a doktori képzésre ment tovább, és egy katonai egyészségügyi központban dolgozott. Eger célja az volt, hogy másoknak segítsen felépülni, és ezért inkább eltitkolta a múltját.
Viszont a praktizálás közben mindig az érezte, hogy valaki más szerepébe bújt, aki fehér köpenyben és „Dr. Eger” néven beszél, ír, dolgozik, de valójában nem egyezik vele.
„Úgy éreztem nem tudom annál tovább terelni vagy tovább gyógyítani a pácienseimet, mint ameddig én eljutottam személyesen. Ezért vissza kellett mennem az oroszlán barlangjába, és újra látnom kellett a helyet, ahol megölték az anyám, és ahol bármelyik nap meghalhattam volna.” – mondta Eger egy, a Belfast Telegraph-nak interjúban.
Végül A döntés megírása jelentette számára azt a felszabadulást, ami után újra önmagának érezte magát.
Auschwitzot nehezebb volt megírni, mint túlélni
Eger egy interjúban nyilatkozott arról, hogy számára sokkal nehezebb volt megírni Auschwitz történetét, mint túlélni a tábort. Először A döntés írása közben érezte azt, hogy nem tudja csak úgy elmesélni, ahhoz minden újra kell élnie, éreznie kell.
„Nehezebb volt megírnom A döntést, mint túlélni Auschwitzot. Auschwitzban csak annyi dolgom volt, hogy az egyik pillanatból eljutok a másikba”
– mondta Eger, egy interjúban, amit a Jewish Book Council készített.
A balerina írása közben is hasonlóan érzett, hiszen azzal hogy a történetet jelen időben kellett elmesélnie, minden olyan volt mintha megint ott lenne, a történések közepében. És ez külön célja is volt az írással, „Ilyenkor újraéljük ezeket az emlékeket egy zsigeri, spontán és átszellemült módon éljük meg. Nem gyógyíthatjuk meg azt, amit nem érzünk át”.
A könyvek mindig segítenek
Edith Eva Eger számára is vannak fontos könyvek, amelyek nélkül nem lenne az, aki ma. A könyv ami a legnagyobb hatással volt rá, az Viktor Franzl Mégis mondj igent az életre! című alkotása Ez a könyv adta meg neki a bátorságot és a feljogosítást arra, hogy megossza saját élményeit, és elgondolkozzon azon, mit is jelent választani az életben. De emellett fontos olvasmányai voltak Erich Fromm Menekülés a szabadság elől, és Martin Buber Én és te című kötetek.
