Hogyan hatott a háború a mindennapi munkájukra, működésükre, mi változott a leginkább?
A háború nagyban befolyásolta a munkánkat. Először is, néhány nyomda lerombolása miatt nehezebbé vált a könyvnyomtatás. Most minden egyes könyvre tovább kell várni. Másodszor, az örökös kijevi áramkimaradások miatt nehéz megszervezni a napi munkát. És mivel nem lett kevesebb a munka, az embernek az egész életét az áramszünetekhez kell igazítania, például éjszaka kell dolgozni. Végül pedig a könyvek iránti kereslet csökkent, ez azt jelenti, hogy a példányszámok a felére csökkentek, a könyvek ára emelkedett.
Egy orosz rakéta a kiadónktól néhány háztömbnyire csapódott be, aminek szintén volt némi hatása.
Hány munkatárssal dolgoztak az invázió előtt, és hányan vannak most? Veszítettek el kollégát?
Négy szerkesztő dolgozik a kiadóban, és évente körülbelül száz könyvet adunk ki (ne is kérdezze, hogyan tudjuk mindezt megoldani, tekintve, hogy mindegyikünk egyben könyvprojekt-menedzser is). Minden szerkesztőnk Kijevben van, de sok szerző és fordító már a frontvonalban. Jó ismerősöm, Mikola Rachok filológus a fronton halt meg. Artem Dovgopoli költő szintén a fronton hunyt el.
Bohdana Romancova
Van tudomása olyan ukrán szerzőről, aki a háború kitörése óta az életét vesztette?
Természetesen. Volodimir Vakulenko gyerekkönyv-szerzőt Izjum közelében ölték meg (ez egy város a Donyec folyó mentén, Harkiv régióban). Nem volt katona, de a megszállók elrabolták és megkínozták. A holttestét a DNS-vizsgálatnak köszönhetően sikerült azonosítani. Olekszandr Oszadko (hívójele „Tango”) 2022 nyarán halt meg a donyecki régióban. Posztumusz novelláskötete jelent meg az Old Lion Publishing House-nál. A történetek csodálatosak, nagyon viccesek és vidámak.
Előfordult, hogy az elmúlt egy évben bármikor fel kellett függeszteniük a munkát, vagy el kellett költöztetniük az irodájukat?
A teljes körű invázió első hónapjaiban, februártól júniusig a kollégáimmal Lvivben voltunk, onnan dolgoztunk. Most heti kétszer megyünk be az irodába, de minden nap dolgozunk. Néha nehéz eljutni a Tempora Kiadóba, mert a légicsapások idején nem jár a metró meg a buszok. És amikor nincs áram, akkor az internet is egyből lekapcsol.
Évi hány könyvet adtak ki az invázió előtt, és hányat most?
Az invázió előtt nagyjából évi 80-100 könyvet. 2022 nyarára sokkal kevesebb könyvet sikerült szerkesztenünk, mindent összevetve legfeljebb tízet. De aztán elértük a szokásos havi könyvmennyiséget.
Hogyan befolyásolta a háború az eladásokat? Emelkedtek vagy estek a számok?
Az eladások jelentősen csökkentek, de mostanra stabilizálódott a helyzet.
Reménykedünk az ukrán könyv növekedésében és támogatásában.
Mi a helyzet az új könyvekkel? Befolyásolta a háború, hogy most mit adnak ki – a témákat vagy akár az írókat tekintve?
Igen, természetesen a háború mindent befolyásol. Sok szerzőnk a fronton van, de várjuk a könyveiket. Néhány fordító ugyancsak a fronton van, de még ott is dolgoznak. Azt várjuk, hogy majd megérkezik a veterán irodalom erős hulláma. Voltak menekültekről szóló szövegek, és a kitelepítés élményéről szóló regények.
Manapság milyen könyvek népszerűek Ukrajnában? Egyáltalán van most pénzük az embereknek arra, hogy könyvet vásároljanak?
Szerintem az olyan műfajok, mint a horror és a thriller most valamivel kevésbé népszerűek.
Az élet amúgy is túl veszélyes.
De a pszicho-, a szerelmes és a fantasy regények nagyon népszerűek, és aktívan vásárolják őket. Természetesen a klasszikusokat és a verseket is. Mi nem adunk ki verseket, de a költészet – mint egy-egy eseményre adott gyors válasz – most igazán előtérbe került. Az önkéntesek percenként milliókat gyűjtenek össze drónokra vagy lőszerre. Valójában elég gazdag ország vagyunk (de persze még mindig szükségünk van segítségre!). Igen, az embereknek van pénzük könyvekre, de most sokan inkább a hadsereget támogatják, minthogy könyvet vegyenek. Reméljük, hogy Magyarország észhez tér, és elkezd segíteni minket. Változtassanak végre az idióta Orbánon. Nagyon dühösek vagyunk a kormányuk álláspontja miatt.
Hogyan látja a könyvkiadás jövőjét az országban? Mik jelenleg vagy a közeljövőben a legnagyobb kihívások?
Ha túléljük, és Kijev nem bukik el „három nap alatt”, ahogyan azt a nemzetközi sajtóban írták rólunk, akkor leküzdjük a kihívásokat. Persze, most nagyon nehéz dolgozni, de a rokonaink és barátaink a fronton vannak, nekik sokkal nehezebb. Nagyon nehéz volt néhány hónapja az áramszünetek idején. Órákig kellett az esőben egy parkban ellenőriznem a betördelt oldalakat, mert ez volt az egyetlen hely, ahol akár csak gyenge mobilinternetet is találtam. De még így is sikerült mindent időben elküldenünk a nyomdába.
Kik azok az ukrán szerzők, akiket a külföldi olvasók figyelmébe ajánlana azért, hogy egy kicsit jobban megértsék a jelenlegi helyzetet, vagy valamiféle képet alakíthassanak ki magukban Ukrajnáról?
Szerhij Zsadan és Katerina Kalitko. Valamint Halja Kruk és Osztap Szlivinszkij.
