„Távolban egy fehér vitorla – ez a könyv van Anna kezében, és amikor a lapokból fölpillant, akkor is egy fehér vitorlát lát. Minden szokatlan és hihetetlen. Nyaral. Ahogy az urak tették régen. A Balatonnál, ahová eljutni még álmában sem mert. És könyvet olvas. Nem bibliát, kalendáriumot, vagy a községháza által küldött, gazdálkodásra vonatkozó rendeletet, mint némely parasztember tette régen, hanem regényt. Közvetlen haszon nélkül, csak úgy, szórakozásból." Csabai László: A vidék lelke
Fonyód, 1938 – Fortepan
Balaton, 1940 – Fortepan
Fonyód, 1938 – Fortepan
„Kora délutáni fény vibrál a strandon, tiszta és meleg a levegő. Átlátni a túl part dombjaira, ott van Tihany. Közelinek tűnik, az ember azt hinné, gyerekjáték átúszni.
Errefelé lassan mélyül a víz, a parti sávban mindenütt fürdőzők zsonganak. Átvágunk a törülközőkön heverő testeken, megyünk a büfébe. A faasztalok foglaltak, a vörösre sült, falatozó emberek szórakozottan emelik a szájukhoz a villát, közben mind egy irányba néznek: meccs van." Tóth Krisztina: Labdák és csillagok (Hazaviszlek, jó?)
Siófok, 1917 – Fortepan
Siófok, 1943 – Fortepan
Tihany, 1955 – Fortepan
Balatonlelle, 1958 – Fortepan
„Úgy hittem, akkoriban mindenkinek úgy járja Kenesén, hogy frissiben rámutathat a keszegre.
„Azt legyen szíves megsütni, Erzsike néni!”
Aztán a szomorú szemű, de vidámra gömbölyödött szakács néni elmegy a hallal hátra, ahol a teknőkben pezseg az olaj, és olyan forróság van, hogy még az ördög is engedelmet kérne a távozásra, és hamar megsüti a vendégnek. Pedig dehogy. De én Juszti mamával így nyaraltam – neki megtették. Amikor Erzsike néni visszatért a forró sült hallal: az maga volt az élet! Nem piros volt a hal, inkább arany, ragyogott, mint a vadon hagyott futóhomok.
Ha a mamára gondolok, a friss, forró keszeg az ünnepi íz. A keszeg mellett nevelte bennem nagymama a férfit, és én ezt a harmadik nyáron, amikor ketten szöktünk el a Balatonra, már nehezen tűrtem.” Grecsó Krisztián: Remények, Ildik (Harminc év napsütés)
Siófok, 1938 – Fortepan
Siófok, 1957– Fortepan
Siófok, 1959 – Fortepan
