Szinte naponta érkeznek a hírek az AI rohamos térhódításáról: egy korábbi cikkünkben például arról számoltunk be, hogy a ChatGPT legújabb modellje már a kreatív íráshoz is ért, és hiába pereskednek az alkotók a szerzői jogok miatt, egyre több könyv áll a techcégek rendelkezésére a fejlesztéshez. Nemrégiben kiszivárgott a hír, miszerint Mark Zuckerberg maga engedélyezte, hogy a Facebook mesterséges intelligenciáját illegálisan beszerzett szövegekkel tanítsák.
És mondanunk sem kell, hogy más üzletemberek sem aggódnak túlzottan az írókért, fordítókért vagy éppen grafikusokért.
Sajnos ideje szembenéznünk a kérdéssel, hogy vajon hosszú távon veszélyt jelent-e a szakmánkra az MI. Képesek lesznek valaha a gépek felvenni a versenyt az emberi ésszel és találékonysággal?
Tud az AI könyvet írni?
A kreatív iparon belül is megoszlanak a vélemények a témával kapcsolatban: Salman Rushdie indiai-brit író szerint az AI még arra sem képes, hogy leutánozza valakinek a stílusát, a Nobel-díjas Kazuo Ishiguro ellenben úgy látja, hamarosan az érzéseinket is manipulálni fogja. Bár a mesterséges intelligencia már régóta nem sci-fi, mi mégis a műfaj egyik legnépszerűbb képviselőjét, John Scalzit faggattuk technológia és irodalom viszonyáról.
Az amerikai szerző éppen legújabb regényének magyar fordítása apropóján fejtette ki blogján, miért elengedhetetlen, hogy különféle programok helyett hús-vér emberek dolgozzanak a könyveken. Ahogy mi is megírtuk, a Csak a hold az égen egy Republic-számból kölcsönözte a címét, ezt a kulturális átültetést azonban még a „legokosabb” szoftver sem tudta volna megugrani.
Bár Scalzi köteteiből is tanul a ChatGPT, egyelőre nem aggódik a megélhetéséért.
„Az AI valójában nem »intelligens«: inkább alkalmazott statisztikaként kellene tekintenünk rá. Amikor először íratsz vele valamit, az tényleg bámulatos, de ha még néhányszor megismétled, rájössz, hogy elég könnyű kiismerni a működését” – mondta. Nem vitatta, hogy az MI kiváló e-maileket tud összerakni, de az irodalom terepén jóindulattal is csak középszerű.
Tanuljuk meg használni?
Még ha a történetek kitalálása vagy a költészet egyelőre nem is tartozik az MI erősségei közé, a fordítást vagy éppen a borítótervezést illetően már számolhat vele a könyvpiac. John Scalzi magyar kiadója, az Agave vezetőjével, Velkei Zoltánnal beszélgettünk, aki elárulta, hogy ugyan szervezetten nem használnak AI-t a munkafolyamat során, azt nem szabják meg, hogy a felkért szakemberek milyen segítséggel élhetnek.
Márpedig a fordítók és grafikusok többsége már sok-sok éve dolgozik számítógépes eljárásokkal.
„A köztudatban nagyjából 2023 óta van az AI, de a DeepL és más hasonló gépi fordítóprogramok már 5-10 éve velünk vannak, sőt egy ideje a grafikusok szoftvereibe is be van építve generatív AI – amit persze nem kötelező használni, de a lehetőség adott. Ezt azért tartom fontosnak elmondani, mert a vásárlók általában nem tudnak róla” – magyarázta Velkei.
Megjegyezte ugyanakkor, hogy egyesek kétségkívül hajlamosak belekényelmesedni a munkába.
Nemrég például kaptak egy fordítást, amelyben a fordító arra sem vette a fáradságot, hogy kijavítsa a gép által vétett hibákat.
„Azt nem tudom megmondani, hogy az AI veszélyt jelent-e a kreatív iparra, nem vagyok jós” – mondta, amikor a jövőről kérdeztük. „Én abban szeretnék hinni, hogy a mesterséges intelligencia felelős, értelmes használatával sokkal jobb minőségű munkát végezhet majd mindenki” – tette még hozzá, azonban hangsúlyozta, hogy meg kell tanulni helyesen alkalmazni a szóban forgó programokat.
Szerinte az olvasókat nem feltétlenül fogja érdekelni, hogy beszállt-e az AI az alkotói folyamatba – már amennyiben a végeredmény kielégítő.
„Néha úgy gondolok erre, mint a CGI-ra a filmekben: a jó CGI pont attól jó, hogy sokszor nem is tudjuk, hogy ott van, így nem is gondolunk rá. Ellenben a rossz CGI mindenkit zavar” – vélte Velkei.
Te elolvasnál egy olyan könyvet, amit az AI írt?
Facebook-oldalunkon a napokban megkérdeztünk titeket, hogy elolvasnátok-e olyan könyvet, amit az MI írt. A válaszok meglepően sokfélék voltak: néhányan egyértelmű igennel feleltek – mondván, hogy nem a szerző személyéért vesznek meg egy-egy kötetet –, míg mások határozottan úgy érveltek, nem szeretnének tudatosan hozzájárulni ahhoz, hogy az emberi munkaerő háttérbe szoruljon.
„Az AI jelenleg egy 8 éves intelligens gyerek szintjén van” – írta egy kommentelő, de volt olyan is, aki bár elismerte, hogy egyelőre csapnivaló minőségű szövegeket tudnak csak létrehozni a gépek, idő kérdése, hogy az íróknak „felkopik az álluk”.
Felmerült viszont az is, hogy eleve miért is olvasnánk az AI-tól, amikor arra sincs idő, amit emberek írtak.
„Miért érdekelne egy olyan regény, amit nem ember írt?” – értett egyet John Scalzi, aki szerint az aktív olvasókat igenis foglalkoztatja a szöveg mögött álló szándék és intellektus.
Mit hoz a jövő?
A sci-fi nagymestere igencsak szkeptikus az MI jövőjét illetően. „A techóriások igyekeznek, ahogy csak tudnak, hogy az emberek használják az AI-t, mielőtt még összeomlik. Ez az egész túl drága, és amikor majd kudarcot vall, viszi a pénzünket is” – mondta.
De nem Scalzival beszélgettünk volna, ha ilyen negatív végkicsengéssel akarnánk zárni:
„Vigye a pénzünket, semmi gond, mert mi még mindig itt leszünk, és történeteket fogunk mesélni. És ha minden összedől körülöttünk, akkor majd mesélünk a tábortűz körül, ahogy tettük évezredekkel ezelőtt. Én nyugodt vagyok.”
Az idei Margó egyik témája az irodalom és a mesterséges intelligencia találkozása. A fesztiválra látogatók betekintést nyerhetnek abba, mi történik, ha Bíró Zsombor Aurél, Benedek Ágota és a Kovács Ikrek párbeszédbe lépnek az AI-jal (részletek itt). A Mire gondolt a költő? kísérleti programban pedig az utca embere, az AI és maguk az alkotók – Cseri Hanna, Kemény Zsófi, Kustos Júlia, Gege – is megosztják saját értelmezéseiket a szövegekről. Mindkét program szakmai támogatója a Samsung.
Fotók: Pexels; Valuska Gábor
