1951. szeptember 6-át írunk, Mexikóváros egy csendes negyedében William S. Burroughs és felesége éppen két szomszédjukkal mulat. A pár rengeteg költözésen van túl, főleg a hatóságokkal való összetűzésük miatt, hiszen többször is megvádolták őket kábítószerbirtoklással és -terjesztéssel. A férfi felkap az asztalról egy ginnel teli poharat, a felesége fejére teszi, majd előveszi a fegyverét. A vendégek arra biztatják az írót, hogy célozzon. Aznap este már csak Burroughs távozik, a felesége halott.
A thrillerbe illő jelenet nem kitaláció. A beatkorszak és a modern amerikai irodalom egyik meghatározó alakja – akinek olyan műveket köszönhetünk, mint a Meztelen ebéd, A vörös éjszaka városai vagy A narkós – aznap este valóban lelőtte a feleségét, miközben az akkor négyéves fiuk is a lakásban tartózkodott. William S. Burroughs később azt nyilatkozta, hogy baleset történt.
„Soha nem lett volna belőlem író, ha nem ölöm meg”
Akik olvastak már Burroughs-regényt, azok tudják, hogy az író nem éppen a visszafogott élet híve volt. Azon alkotók közé tartozott, akik rendszeresen morfiumot és heroint használtak, a drogfogyasztásról pedig a regényeiben is írt, például A narkósban és a Meztelen ebédben. Burroughs egész élete során az ellenkultúra ikonja volt; hátat fordított a mainstreamnek, a furcsa, polgárpukkasztó, megbotránkoztató dolgok foglalkoztatták. Biszexuális kalandjait sem titkolta.
De mindez talán nem így lett volna, ha 1951-ben nem végez – máig tisztázatlan körülmények között – a feleségével. A Queer című könyvének bevezetőjében, ami végleges formában 1985-ben látott napvilágot, ezt írja:
Kénytelen voltam eljutni arra a szörnyű következtetésre, hogy Joan halála nélkül soha nem lettem volna író, és felismertem, hogy ez az esemény indította el és formálta az írásaimat”.
Szerelem és drog
Burroughs, miután elvégezte az egyetemet és a katonai szolgálattól elutasították, New Yorkban kötött ki. Elkeseredésében és tétlenségében a kábítószerekhez nyúlt, rövid időn belől morfiumfüggő lett és alkalmanként heroint terjesztett. Szabadidejét egy nagyobb társasággal töltötte, itt ismerkedett meg a későbbi feleségével, az akkor húsz év körüli nővel, akinek férje és gyereke volt.
Joan Vollmer sem tartózkodott a drogoktól. Miután a férje hazatért a háborúból, nem tudta elfogadni a nő drogfüggőségét, így elvált tőle. Burroughs nyújtott vigaszt Vollmernek. Szerelembe estek, 1946-ban született egy fiuk, két évre rá pedig Louisianába költöztek. Burroughs itt is kábítószert terjesztett, de végül a hatóságok elkapták. Hogy a férfi elkerülje a börtönt, a pár Mexikóba menekült.
Véletlen baleset vagy jól álcázott gyilkosság?
A helyszínváltozás azonban nem oldotta meg a problémákat. Mindketten depresszióval küzdöttek, a kábítószer- és az alkoholfogyasztás továbbra is a mindennapjaik része volt. A cikk elején emlegetett szeptemberi napon Burroughs és Vollmer házibulit rendezett. Ahogy haladt az este, egyre több alkohol fogyott.
Az író pedig be akarta mutatni ügyességét, és szemléltetni szerette volna, hogy könnyedén képes lelőni egy poharat a felesége fejéről. Burroughs egy alkohollal teli poharat helyezett a felesége fejére, két méterrel hátrébb lépett és célzott.
A találat viszont egyenesen a nő fejét érte.
Az író többször is megváltoztatta a vallomását: eleinte tagadta a történteket, azt állította, hogy leejtette a fegyvert és az magától elsült, majd később úgy nyilatkozott, hogy a fegyvert éppen el akarta adni az egyik szomszédnak, miközben az véletlenül eldördült.
A bíróságon végül azt vallotta, hogy nem volt tudomása arról, hogy meg van töltve a fegyver, ugyanis azt megelőzően három hónapig nem használta, és miközben a fegyvert ellenőrizte, az megcsúszott a kezében és a találat a feleségét érte. Távollétében emberölés vádjával elítélték, két év felfeüggesztett börtönt kapott, de akkorra Burroughs már rég az Egyesült Államokba menekült.
Joan Vollmer 28 évesen halt meg. Burroughs mindent kidobott, ami a nő tulajdona volt, még az őt ábrázoló képeket is eltüntette, hogy a kisfiuk, aki a történtekkor négyéves volt, ne emlékezzen rá.
Ami elindította az íróvá válás útján
Az író 1997-ben halt meg szívrohamban. 15 könyvet adott ki, képzőművészeti alkotásai is voltak. A Queer című könyve elején azt írja, hogy ez az eset indította el végleg az írás útján. Talán a bűntudat miatt, de be akart számolni arról, hogy min ment keresztül, mit érzett és hogy számára mi volt az igazság. Az az igazság, amit rengeteg rétegnyi drog és alkohol, megbánás és kicsapongás, szürreális álom és fojtogató valóság fedett.
Joan halálának köszönhetően találkoztam a hódítóval, a Gonosz Szellemmel, ami egy életen át tartó gyötrelem útjára terelt, és végül nem maradt más választásom, mint hogy kiírjam magamból”
- olvashatjuk a Queer előszavának zárósoraiban.
(Medium / Medium / BeaconCollege)
