Fotó: Valuska Gábor
„Egy alkotó joggal gondolhatja, ha a verseim sikeresek, akkor ennél többet már ne is akarjak az élettől. Aki a Libri Irodalmi Díjat kapja, már bizonyította, hogy érzékeny költő. Pedig könyvében történetmesélés folyik” – kezdte rejtélyesen Károlyi Csaba a Libri Irodalmi Díj győztesének kihirdetését tegnap este a Budapest Music Centerben. Bár igyekezett talányos maradni, ekkor már valószínűleg mindenki sejtette, hogy az elismerést idén Szvoren Edina kapja, Verseim című novelláskötetéért. A Libri-díjakat negyedik alkalommal adták át, de ettől az évtől megemelt jutalom jár érte, 2 millió forint és 30 millió forintnyi médiatámogatás. A Libri Irodalmi Közönségdíjat több mint 21000 szavazó döntése alapján Krusovszky Dénes kapta. Az Akik már nem leszünk sosem című könyvéről Beck Zoli azt mondta, hogy szerinte az „a köztesség generációjának regénye; azé a generációé, amelyikben már nem él az a reflektálatlan hit, hogy van, hogy lehet mit továbbadni az utánuk jövőknek.” Mutatjuk, hogy milyen volt a díjátadó gála és egy-egy részletet is olvashattok a tíz döntős könyvből.
Szvoren Edina: Verseim
Nézd az arcát, mondom az egyik ismerősömnek, aki azt hiszi magáról, hogy el tudja énekelni a Homok a szélben dallamát, és én évek óta nem vitatkozom vele. Szórakoztató figura, de annak nem örülnék, ha most ebből viccet csinálna. Nézd, mondom, ez a tanárnő már tudja, hogy mire megy ki a játék, tudja, hogy a magára hagyott test két ütközés között hogyan viselkedik, de semmit nem mond, semmit nem árul el, nem segít, nem kormányoz, nem ás árkokat a szélesen hömpölygő figyelemnek. Sosem beszél. Különleges, néma videók ezek. Nincsenek értelmező feliratok, nincs aláfestő zene. a tanárnő egyszerűen belenéz a kamerába, mintha élvezetét lelné a tudatlanságunkban.
Szvoren Edina kötetéről ITT írtunk, a vele készült interjúnk pedig ITT érhető el.
Krusovszky Dénes: Akik már nem leszünk sosem
A jelenet egy műtőben játszódik, évtizedekkel korábban, az ötvenes évek végén talán, legalábbis a kopott berendezések és idejétmúlt orvosi eszközök erre engednek következtetni. A műtőasztalon kiterítve Aszalós fekszik gyerekként, két oldalán egy-egy maszkos orvos áll, szikével, sebtágítóval, csontfűrésszel a kézben. Zavartan néznek egymásra, mintha nem tudnák, hogy mit kezdjenek vele, aztán az egyik orvos mégis felemeli a kezében tartott szikét, a meztelen mellkas közepére fekteti, majd egy határozott, lassú húzással a köldökéig felhasítja a gyerek bőrét. Különös, de nem folyik vér a sebből, az orvosok is zavartan néznek egymásra, aztán amelyik eddig passzívan állt, előrehajol, és két oldalról egy-egy tágító kampót akaszt a felhasított bőr alá. A résnyire nyíló sebbe ezután óvatosan beleilleszti mutató- és középső ujját, majd lassan beljebb tolja gumikesztyűs kezét. Idegesen matatni kezd, egyre mélyebbre merül a sebben, tenyérközépig, csuklóig, végül az alkarja közepéig benyomakszik a gyerekbe. Egy ideig káromkodva forgatja odabent a kezét, aztán egy gyors mozdulattal kirántja a testből. Egy nagy marék szénát tart a markában, ezt emeli a másik orvos arca elé.
Krusovszky Dénes regényéről ITT írtunk. A vele készült interjúnkat pedig ITT olvashatjátok.
Kemény István: Nílus
Nem panaszkodom, én akartam így, / négy lábon stabilabb, Európa fikció volt, / na meg a bűntudat meg a barbárokra várás, / meg a dolgok másik oldala folyton, / és a ragadozók sem boldogok.
Kemény Istvánnal ITT és ITT olvashatjátok az interjúinkat a Nílusról.
Mán-Várhegyi Réka: Mágneshegy
Egyre távolodott, egyre emelkedett, és az egész telep ott volt előtte, látta mind a békásmegyeri házakat, a tizenöt-emeleteseket, a tízemeleteseket, a négyemeleteseket, a lapos épületeket, a munkaügyi központot, az orvosi rendelőt, a cipőboltot és a művelődési központot, látta a vonalzóval húzott utakat, látta, ahogy a fák ágait borzolja a szél, látta a gyárat és a Fehér ligetet. És aztán látta, ahogy egy sikátorban egy meglett bőrkabátos férfi előveszi a farkát, és türelmesen várja, hogy valaki felbukkanjon a közelben. Látta, hogy két pattanásos kamasz kirabolja a buszmegállóban a trafikot. Látta, ahogy Ispán Péter otthon a konyhában ülve egy nagy köteg pénzt számol. Látta az éjszakai kutyasétáltatókat, ahogy mind egy irányba tartanak a pitbulljaikkal, hogy aztán az erőmű udvarán egymásnak eresszék a kedvenceiket.
Mán-Várhegyi Réka könyvéről ITT írtunk részletesebben, interjúnk pedig ITT érhető el.
Szilasi László: Luther kutyái (A képen felolvas: Novkov Máté)
Fogalmam sincs, hol lehetek. Annyira emlékszem, fiatal nő áll mellettem, a fülembe susog. Nem látom, de érzem az illatát. Kedves, határozott, kemény. Mond valamit. Nem értem. Valószínűleg tudja, hogy nem értem, újra próbálkozik. Aztán újra. Epilepsziás rohama volt. Az egyetemen lett rosszul. A mentők hozták be. Valószínűleg érgörcse lehetett. Az lehetett az ok. Érti, amit mondok? Az utolsó mondatot érteni vélem. Mintha kérdő mondat lenne. Mire vonatkozik. Nyilván az előző mondatokra. Egyszerű mondatok. Minden mondat egyetlen információt hordoz. Epilepszia. Egyetem. Mentők. Érgörcs. Az az ok. Annyira büszke vagyok a megértésemre, hogy nem is válaszolok a kérdésre. Pontosabban: válaszolok, de a saját kérdésemmel.
A Szilasi Lászlóval készített interjúnk ITT található, a könyvbe pedig ITT tudtok beleolvasni.
Pintér Béla: Újabb drámák (A képen felolvas Máté Gábor és Lázár Kati)
BEZERÉDI
(Kifelé a nézőknek.)
Na most, ugye, a darab címe: Ascher Tamás Háromszéken.
Ebből a vájt fülű néző már régen kikövetkeztethette,
Hogy a Gonosz Manó biztosan utazik Kolozsvásárhelyre.
S hogy ki volt a két ember még a Tabajdy fejében?
Nos, az egyik én lehettem a sors jóindulatából,
A másik pedig… Igen, jól gondolják. Máté Gábor.
A hírre szegény Tamásnak majd szétrobbant az az okos feje,
A Gábor meg effektíve sírva fakadt a színpad szélén,
Ahol az Öreg négyszemközt beszélgetett vele,
De haladjunk csak sorban darabunk meséjén!
Pintér Bélával is készítettünk interjút, ITT olvasható.
Dragomán György: Rendszerújra (A képen felolvas: Máté Gábor)
Jó reggelt, jó egészséget, ébreszt a kontaktlencsém, szépen világítani kezd, pont olyan ütemben, mintha a szemembe sütne a ragyogó tavaszi nap. Tudósaink kiszámolták, hogy ettől még kevés alvással is mosolyogva ébred a dolgozó. Mosolyogva ébredek, ezért harminc hazafipontot kapok, ott lobban a retinámon, vörös és arany színekből formázott számszobrocska, köszönöm a munkátokat, drága tudósaink, nem kell kimondani, elég csak torokban vokalizálni, már meg is kapom a tíz jutalompontot, a számszobor kettényílik, bármi lehet benne, nyaralást, vagy szabadnapot, vagy édességutalványt is nyerhetek. A szobor üres, sajnos nem nyertem semmit, de azért hálás vagyok a lehetőségért. Ha például káromkodnék, vagy stresszt árulna el a vérnyomásom, akkor elveszteném a jutalompontokat, ha netán indulatosan viselkednék, akkor további pontokat is levonna tőlem a rendszer.
A Rendszerújráról szóló kritikánkat ITT találjátok, a Dragomán Györggyel készített interjúnkat pedig ITT.
Simon Márton: Rókák esküvője
Amikor állsz a buszon vagy villamoson, és megérzed,/ hogy az ablakokon csak verejték, a Nap megállt, hogy körülötted mindenki/ rég halott, és többé nem szabadulsz innen, az a rókák esküvője;// Amikor tövig vagy valakiben és a füledbe folyik a nyála,/ amikor a tapéta virágai elkezdik felzabálni egymást, amikor nagyon/ kedvesen, belülről rágnak szét, az a rókák esküvője;// Amikor részegen egy liftben alszol, az évgyűrűket mintázó,/ koszos falat simogatva, mert hiába nyomod a vészjelző gombot,/ nincs válasz, pedig valójában be sem ragadtál, az a rókák esküvője
Simon Márton ITT beszélt nekünk a Rókák esküvőjéről.
Takács Zsuzsa: A Vak Remény (A képen felolvas: Szirtes Ágnes)
Találkozni akartam volna a Vak Reménnyel,/ kértem, hogy mondjon egy alkalmas helyet. / Az Utolsó Ítélet terét, például, Budapesten, vagy/ valamilyen süllyedő szigetet, ahonnan nem vezet/ visszaút haza. Egy kristálygömb közepét. Egy éjjeli/ menedékhelyet, ahol épp agyonütnek valakit. / Ismerje el, hogy reménykedése ostoba volt. / Hamis és gyomorforgatóan rózsaszín, akárcsak/ ő maga. Szerettem volna vérig sérteni, / mert annyi évtizeden keresztül áltatott.
Barabási Albert-László: A képlet
Ezek a törvények arra a jelenségre is magyarázatot adnak, hogy miért abból a fickóból, aki folyton magához ragadja a szót az értekezleteken, jóllehet mindig késve érkezik, és amúgy állandóan felkészületlen, szóval, hogy a végén miért mégis belőle lesz az új főnök. Rávilágítanak, hogy ha bizalmat szavazunk egy beosztottnak, annak óriási hatása lehet a későbbiekben, vagy hogy egyetlen kis kezdő adomány egy teljes pénzgyűjtő akció végkimenetelét megváltoztathatja. De még arra is képesek magyarázatul szolgálni, hogy egy elképesztően borzalmas dalból - ide mindenki beírhatja a saját “kedvencét” - miként válhat világsiker.
A Barabási Albert-Lászlóval készült interjúnkat ITT tudjátok elolvasni.
A döntősök
