Fotó: Libri
A kétezres évek alternatív színházi világának legsikeresebb alkotója Pintér Béla, aki nem klasszikusokat, hanem drámáit viszi színpadra. Amelyek később klasszikusokká válnak, mint például Parasztopera. Az Újabb drámák című kötet az elmúlt évek munkáit gyűjtötte össze: Titkaink, BÁRKIBÁRMIKOR, Fácántánc, Szívszakadtig, Ascher Tamás Háromszéken. A Libri irodalmi díjra még nem jelöltek drámakötetet, Pintér Béláé az első. Színházi nyelvről, közösségi munkáról kérdeztük a drámaíró rendezőt.
Tízek. 2019-ban negyedszerre adják át a Libri irodalmi díjat és a Libri irodalmi közönségdíjat. A Könyvesblogon rendszeresen bemutatjuk a jelölteket, a velük készült mini-interjúkban a díjra jelölt műveikről faggatjuk őket. A Libri irodalmi díjról egy öttagú zsűri dönt (Bálint András, Beck Zoltán, Fullajtár Andrea, Károlyi Csaba, Szilágyi Zsófia). A Libri-díjak nyerteseit május 15-én hirdetik ki.
A kortárs színházban saját nyelvet teremtett. Mi volt az a fordulópont rendezőként, amikor úgy érezte, a jelenünk leírásához vagy ábrázolásához új színpadi nyelvet kell létrehozni?
Sohasem gondolkodtam új színházi nyelv-teremtésben. Gyakorlati ember vagyok. Kortárs történeteket írok mai nézőknek, olvasóknak, és igyekszem a lehető leghatásosabban, leghatékonyabban fogalmazni íróként és rendezőként egyaránt.
Pintér Béla: Újabb drámák
Saxum, 2018, 340 oldal, 3950 Ft
Egy átlagos színházi próba hat hét. A dráma szövegkönyvének első és utolsó verziója között mennyit változik a szöveg? Melyik darabja változott a legtöbbet a próbafolyamat alatt?
A szöveg folyamatosan íródik és változik. Az olvasópróbán az első húsz-huszonöt oldal van meg és a történet váza. A próbák tanulságait levonva megyek tovább és javítom a meglévő anyagot egészen a bemutatóig. A kiindulópont és a végpont megvan, a köztük lévő út általában egyszerűsödik. Az egyik leglátványosabb változás a Kaisers írása közben esett meg. A bemutató előtt nemsokkal jöttem rá, hogy legjobb lesz, ha megnyerjük a schwechati csatát. A másik talán legfontosabb változás a Titkainkban szereplő pedofillal kapcsolatos. Eleinte látens, a szenvedélyének nagy nehezen ellenálló, önmagát legyőző áldozat figurát szerettem volna teremteni, de sajnos kiderült, hogy a színpadon ez kevés, a belső vívódás ábrázolásánál sokkal drámaibb, ha eleinte hazudik, magának és a pszichológusnőnek is, majd pedig megmutatjuk, hogy mégis elköveti a bűnt. Ezt a fordulatot a próba szülte és mindannyiunkat felkavart.
Folyamatos párbeszédben van alkotótársaival, azt gondolom, hogy oda-vissza hat egymásra a szöveg és a színész. Mennyi teret lehet adni drámaíróként egy munkafolyamat során a színészeknek?
Minden problematikus kérdést megbeszélek az alkotótársaimmal. Vitatkozunk, megfontolom a javaslatokat, de a felelősség, a végső döntés az enyém.
