Fotó: Libri
Kemény István minden verseskötete eseményszámba megy, a Nílussal sem volt ez másképp. Tavaly készített interjúnkban azt mondta, hogy "mindig kell valaki, aki nem azt csinálja, mint a többiek", és Kemény tényleg nem azt csinálja: hol szomorkás, hol melankolikus, de mindig izgalmas és elgondolkodtató versei a személyest keresi a közösségiben. A kötet utóéletéről kérdeztük, és nem tettük fel neki a legfontosabb kérdést, hogy a Libri irodalmi díj megnyerése esetén rögtön elutazik-e a Nílushoz.
Tízek. 2019-ban negyedszerre adják át a Libri irodalmi díjat és a Libri irodalmi közönségdíjat. A Könyvesblogon rendszeresen bemutatjuk a jelölteket, a velük készült mini-interjúkban a díjra jelölt műveikről faggatjuk őket. A Libri irodalmi díjról egy öttagú zsűri dönt (Bálint András, Beck Zoltán, Fullajtár Andrea, Károlyi Csaba, Szilágyi Zsófia), a Libri irodalmi közönségdíjról pedig az olvasók szavazhatnak, mégpedig május 12-ig. A Libri-díjak nyerteseit május 15-én hirdetik ki.
Megjelenése óta újraolvastad a Nílust? Hogyan alakul a viszonyod egy-egy friss műveddel a megjelenés után
Egyben nem olvastam végig, de fordításhoz, felolvasásokhoz keresgéltem benne sokszor. És lapoztam is át, csak úgy. Hogy pár hónap után milyen. A viszonyom a frissen megjelentekkel: egy év kevés. Én elég könnyen felejtem el a verseim részleteit, de összességükben ismerősök maradnak. Még a legrégebbi verseim is az enyéim.
Kemény István: Nílus
Magvető Könyvkiadó, 2018, 88 oldal, 2699 HUF
Tavalyi interjúnkban azt mondtad, katarzist mások verseitől érzel, egy jól sikerült versedre büszke vagy. Hoznál példát mindkettőre a kötet megjelenés óta eltelt időből?
Például Wirth Imre néhány kórházas verse tavaly ősszel nagyon betalált. A sajátjaim közül a Hipnoterápiára vagyok különösen büszke. Ez a Nílusban jelent meg, és biztos, hogy beraknám egy szűk válogatásba is.
Követed a kötetedről írt recenziókat, kritikákat? Ezek a visszajelzések tudnak új, számodra is érdekes olvasatokat felmutatni?
Sokszor erőt kell vennem magamon, hogy elolvassak valamit magamról, mert attól tartok, hogy hideg közhelyekkel fogok találkozni. Öröm, amikor nem így van.
