Straight Outta Békásmegyer

Straight Outta Békásmegyer

Valuska László | 2018. augusztus 20. |

Békásmegyeren meghal egy nyúl, születik egy szuperhős, valaki szociológus akar lenni, valaki meg pont a szociológia miatt bizonytalanodik el magában. A Mágneshegy csupa olyan kérdést tesz fel az értelmiség szerepéről, a kisajátított perifériákon élőkről vagy a társadalmi nemekről, amikről mostanában nem olyan népszerű beszélni. De az valójában teljesen mindegy, ha három ennyire különböző, ám sok ponton egymást keresztező életet ismerhetünk meg. Rég olvastam magyar regényt, ami ennyire a saját világomról, problémáimról szólna, ráadásul Mán-Várhegyi Réka úgy ír, hogy minden mikrotörténetében találni valamit, ami vírusként beépül a fejembe. A Boldogtalanság az Auróra-telepen novelláskötetével bemutatkozó író most 382 oldalon újra bizonyítja, hogy ritka érzékeny a személyes problémákra, belátó a kapcsolati zsákutcákkal és érzékeny a körülöttünk lévő világra is. A hét könyve a Mágneshegy.

Mán-Várhegyi Réka: Mágneshegy

Magvető, 2018, 384 oldal, 3499 HUF

 

A regény nem előzmény nélküli: a Boldogtalanság az Auróra-telepen címadó novellájának (itt elolvasható) főszereplője Bogdán Tamás társadalomkutató, balliberális értelmiségi, elvált, a harmincas évei végén jár. 1998 utolsó éjszakáján találkozik Szentpéteri Enikővel (a Mágneshegyben Börönd Enikő) egy házibuliban. A fenti novellára tekinthetünk úgy, mint a Mágneshegy előzményére, terepmunkájára, ami már lazán felskiccelte az alaphelyzetet. Az igazi terepmunka persze az élet: Mán-Várhegyi sokáig élt Békásmegyeren, szociológiát és kulturális antropológiát tanult, és számára is meghatározó volt, amikor feministra irodalomelméletet hallgatott.  Erről bővebben itt:  

Mán-Várhegyi Réka: Békásmegyer aszerint változott, hogy épp mit akartam megírni

Fotó: Valuska GáborA Boldogtalanság az Auróra-telepen (JAK-Prae, 2014) novellái és A szupermenők (Tilos az Á, 2015) ifjúsági kalandjai után újra visszatér a lakótelepre Mán-Várhegyi Réka, bár ő azt mondja, tulajdonképpen el sem jött onnan, és mindig ugyanarról a telepről ír. A Mágneshegyben épp...

A Mágneshegy úgy lehet roppant aktuális könyv, hogy egy pillanatig nem törekszik erre. Valahol ettől izgalmas az irodalom, hogy a sok évi munka beletalál a korszellembe. Mán-Várhegyi Réka két éven át írta a regényét, aminek középpontjában három szociológus áll, egy fiatal, az egyetemet épp csak elkezdő Réka nevű lány, valamint két egyetemi tanár, Bogdán Tamás és Börönd Enikő. Látszólag mindhárom értelmiségi szereplő élete rendben van. Réka szociológusként kezdi az egyetemet, ahol rácsúszik a feminista irodalomkritikára, ami teljesen új nézőpontból segíti értelmezni az addigi világát: mi a nő viszonya a szöveghez, a testéhez, hogyan írhat egy nő, ami talán sokak számára banálisan hangozhat, de valójában iszonyú fontos problémákat vet fel. Ráadásul ez pont akkor történik, amikor az ELTE-n és a CEU-n eltörlik a gender studies oktatását, de ezt csak én teszem hozzá. A férfiak által gyakorolt hatalom boszorkányüldözést folytat a társadalmi nemek tudománya ellen, miközben a regény pont azt mutatja meg, hogy mennyi releváns kérdés merül fel ebből a nézőpontból. Az akadémiai pályán gyorsan és sikeresen felfelé lépdelő Enikő 1999-ben New Yorkból költözik vissza Budapestre. Az első generációs értelmiségi, Tamás az egyetemen tanít, menő szociológusnak számít, már korábban elhagyta családját, akik Baján élnek. Centrumok és perifériák kavalkádja a regény, a nézőpontok változnak és megkérdőjeleződnek, biztonsággal már semmit nem lehet kijelenteni.

Fotó: Valuska Gábor

Manapság valószínűleg előbb lehet rábeszélni bárkit, hogy kötözős pornóról olvasson, mint szociológusokról, de a Mágneshegy borzasztó érzékeny, izgalmas és szórakoztató könyv, aminek nincs központi szereplője, nem is egy elbeszélői nézőpontból mesél, ráadásul nagy dramaturgiai csomópontok sincsenek benne, mégis olvastatja magát a széttartó, finoman kapcsolódó mozaiktörténet-szerkezet. Oké, a Mágneshegy világa nagyon közel áll hozzám, ismerem ezeket a tépelődő szociológusokat, akik a társadalmat vizsgálják, igyekeznek megérteni, miközben az egyén valahogy háttérbe szorul. Ismerem az akadémiai pályán igyekvő fiatal tudósokat, akik pontosan érzik, mi az éppen aktuálisan legfontosabb tudományos hívószó, ami elég ahhoz, hogy a gurulós bőrönddel belépjenek a konferenciaturizmus világába. Ismerem az akadémiai rendszert, ami egyfelől nagy szabadságot ad, másfelől meg elnyom és bezár. De ez most csak a saját olvasatom szempontjából fontos, mert Mán-Várhegyi ezt a közeget, ezeket az embereket és problémáikat írja meg egy olyan világban, ami már a tényeken túl van, és amelyben a társadalomtudományt megbélyegezték. Szóval marginális szereplők lettek, a hatalmi pozíciójukat elvesztették, miközben életük pont arról szól, hogy ők kutatják a perifériára szorultakat.

A regény a magába zárt, disztópikus Békásmegyer körül bonyolódik, aminek saját törvényei, identitása, hiedelmei, sőt szuperhőse is van. A legközelebb talán Dyga Zsombor Tesója hozott ehhez a félbudapesti telephez, amit Mán-Várhegyi most egyfajta főszereplőnek tett meg. Az már önmagában iszonyú szórakoztató, hogy az ott lakók tényleg olyanok, mintha az amerikai vagy orosz katonai kísérletek eredményei lennének, akik azt hiszik, hogy a szívcsakra a Mágneshegyre költözött. Bogdán Tamás terepmunkára megy Békásmegyerre, ahol vannak joviális szkinhedek, meg egy Feri nevű fura figura, akiből szuperhős lesz. Persze, ahogy ezeket a kontextusokat felépíti Mán-Várhegyi, úgy húzza le a rétegeket a felépítményéről, hogy megmutassa, milyen problémákkal néznek szembe a helyiek, vagy akár a kutató. A Mágneshegy így tud egyszerre szórakoztató és okos is lenni.

Pedig a kötet elbeszélői szerkezete eleinte elég szokatlan: a Réka nevű fiatal szociológushallgató egyes szám első személyben kezd el mesélni egy történetet, ami egy ponton egyes harmadikba vált (a szövegben ez a probléma konkrétan felmerül, hogy milyen nézőpontból lehet írni). Réka írni kezd, még az is lehet, hogy pont azt a regényt, amit E/3-ban elmesél Enikőről és Tamásról, de semmiképp se pöttyös könyvet, mert mint megjegyzi, ha egy női szerző nőnemű főhősről ír regényt, akkor azt hajlamosak vagyunk lektűrként olvasni. Talán ezért is lett a borító a pöttyök helyett négyzetes.

Borítópornó: Mán-Várhegyi Réka - Mágneshegy

Legújabb rovatunkban különleges könyvborítók tervezőit kérdezzük meg arról, hogyan dolgoznak, miként születnek a nagy ötletek, és milyen tendenciákat látnak a szakmájukban itthon, illetve külföldön. Ezúttal Hidvégi Annával beszélgettünk Mán-Várhegyi Réka Mágneshegy című regényének borítójáról. Hogyan készült el a borító? Mágneshegy. Börönd Enikő, harmincas éveiben járó szociológus, 1999 nyarán tér vissza New Yorkból Budapestre.

Az utóbbi évek közbeszéde sok szempontból oda futott ki, hogy az uralkodó értelmiség nem tudja, mi történik a körülötte lévő világban: Trump, a Brexit vagy az áprilisi választások is ehhez hasonló végkövetkeztetéseket hoztak. A Mágneshegy különböző élethelyzetben lévő szociológusai pont ennek a megértésnek a hiányára mutatnak rá, mert a valós társadalomtudományos munka elsősorban a saját kontextusaink megértésén keresztül vezethet el. Ha saját életünket, döntéseinket nem értjük, akkor hogyan tudnánk egy számunkra idegen közeget megérteni? Tamás idegenként érkezik Békásmegyerre, Enikő New Yorkból tér vissza, hogy a magyarok nyomorultságát feldolgozza, míg nemezise, Regina menekültekkel foglalkozik. Az akadémia rendszere kapitalista, a versenyre épül, sokan természetesen már előnyből indulnak, mások meg sehogy nem tudják ledolgozni a hátrányukat (nyelv, forráselosztás, networking etc.) Mindenki a tudomány centrumából érkezik, hogy megértse a perifériát, ami más társadalmi csoportoknak meg maga a centrum. Hiába a szétolvasott tudományos szövegek, a jól megírt tanulmányok vagy konferenciaelőadások, ha előbb mindenkinek a saját idegenségét és beágyazottságát kell megértenie. Így kapcsolódik össze és rombolja egymást munka és magánélet a szereplők történeteiben. Mindenki a boldogságot keresi, és persze mindenki máshogy teszi azt, de az mindenkiben közös, hogy komoly önreflexiós út vezet a megtalálásához.  

A Mágneshegy olvasmányos, lendületes és sűrű könyv lett az ún. magyar valóságról, problémáinkról és egy csomó magánéleti kérdésről. Azt sem szabad elfelejteni, hogy Mán-Várhegyi Réka úgy mesél, hogy életre kelnek a szereplői, talán ennek is köszönhető, hogy Szilágyi Zsófival közösen írt Egy nap Cannes-ban FIPRESCI-díjat nyert. A Mágneshegy megmutatja, hogyan hozzuk létre azokat a buborékokat, amikben élünk, és amik a mindennapok megértését megkönnyítik ugyan, de azokon túl már nehezebben látunk.

Legjobb Könyvek Nőknek

Az egyik legnagyobb ajándék, amit egy nő kaphat, az olvasás élménye. A kifejezetten nők számára írt könyvek óriási forrást jelentenek az önismeret, az inspiráció és az élet különböző aspektusainak megértéséhez. A "legjobb női könyvek" kifejezés mögött olyan könyvek gazdag és változatos könyvtára húzódik meg, amelyek megérintik a női lélek mélységeit, és arra inspirálnak bennünket, hogy a önmagunk legjobb verzióját hozzuk elő.

Rengeteg mű ebben a témában például egyedülálló utazásra visz minket az identitás és az önkifejezés világába. Több könyv pedig egy olyan nő történetét mesélik el, aki a világ különböző részein újra felfedezi önmagát. A legjobb női könyvek azok, amelyek képesek bemutatni a nők tapasztalatainak sokszínűségét és összetettségét, ugyanakkor inspiráló és megnyugtató üzeneteket közvetítenek. Az ilyen könyvek lehetnek regények, memoárok, pszichológiai kötetek vagy önismereti útikönyvek, amelyek mind hozzájárulnak a nők életének mélyebb megértéséhez és gazdagításához. E könyvek olvasásával a nők sokat tanulhatnak önmagukról, kapcsolataikról és a világról. Megérthetik saját érzéseiket, vágyaikat és álmaikat, és megerősödhetnek abban a tudatban, hogy nincsenek egyedül az útjukon. A legjobb könyveket nemcsak élvezetes olvasni, hanem életünk társává válnak, és segítenek abban, hogy a legjobbat hozzuk ki magunkból és a világból.

Életünk során számos nehézséggel és döntéssel szembesülünk, és gyakran nehéz megérteni önmagunkat és a bennünket vezérlő érzelmeket. Ezért fontos, hogy olyan könyveket olvassunk, amelyek segítenek jobban megismerni önmagunkat. Ezek a könyvek segíthetnek feltárni olyan belső gondolatokat, érzéseket és vágyakat, amelyeket nem mindig könnyű szavakkal kifejezni. Ha jobban megértjük önmagunkat, képessé válunk arra, hogy hatékonyabban kezeljük az élet kihívásait, erősítsük a másokkal való kapcsolatainkat, és valóban teljes életet éljünk. Ezek a könyvek lehetővé teszik számunkra, hogy mélyebb szinten kapcsolódjunk saját érzéseinkhez és tapasztalatainkhoz, így segítve, hogy valóban tartalmas és boldog életet éljünk.


Finy Petra: Akkor is

A 40 éves Sára tanárnő történetét meséli el. Két gyerek, kiszámítható munka, tökéletes házasság - legalábbis a főhősnő ezt hitte. Ám egy nap a férje összecsomagol. A főhősnő sokféle érdekeltségű nő: egy túlérzékeny anya, két koraérett gyerek, barátok, akik egyben kollégák is, egy mogorva szomszéd és egy férfi, aki kómában fekszik a kórházban, és soha nem beszélt vele, csak könyveket olvasott neki. A regény stílusa könnyed, helyenként nagyon fanyar és őszinte, annak ellenére, hogy egy nehéz sorsú nő sorsát ábrázolja. Kötelező darab a könyvespolcra!


Gurubi Ágnes: Szív utcájában

A történet a nagymama életének krónikája körül forog, de a regény narrátora nem teljesen a szerző. Ági laza határvonalat húz a valóság és a fikció között, és nemcsak saját családi történetével szembesül, hanem több generáció tükre is. A fő motívum egy zsidó család menekülése és az azt követő események, de ez nem holokausztregény, hiszen egy anya és lánya felnőtté válásának története származástól függetlenül érvényes.


Tompa Andrea: Haza

Főhőse olyan útra indul, amely nemcsak az otthon és a haza fogalmát tárja fel, hanem közelebb hozza őt önmagához is. A regény cselekmény helyett inkább a főhős belső útját írja le, amelyet életének és döntései megértése utal. A regényben egy nagyon találó gondolat is helyet kapott: „Elmenni lehet, de visszatérés nincs. Nincs visszatérés tehát, csak a kudarc tér vissza.” Ezek a szavak kiterjeszthetők az élet egészére. Az emberek nem tudják megváltoztatni múltbeli döntéseiket, ezért az elfogadás és a megbékélés az idő előrehaladtával egyre fontosabbá válik. Tompa Andrea regénye tehát nemcsak az otthon és a haza fogalmát járja körül, hanem a sors és a saját döntések elfogadását, valamint a visszafordíthatatlan idővel való megbékélést is. A főhősnő ezen utazása arra ösztönzi az olvasót, hogy elgondolkodjon saját életének kihívásain, és azon, hogyan lehet elfogadni azt, amin már nem lehet változtatni.


Bakos Gyöngyi: Nyolcszáz utcán járva

A regényként olvasható novellagyűjtemény egy filmkritikus önismereti, kalandos, apátlan és bátor, őszinte szexualitással teli utazása. Az olvasót nem egy, hanem több útra is elviszi, helyszínek, emberek és események váltják egymást. A szövegben a stroboszkópikusan felvillanó események mögött egy fiatal nő benyomásai, reflexiói és belső monológjai állnak, értelmezve a vadul galoppozó eseményeket.


Péntek Orsolya: Hóesés Rómában

Két nő sorsa tárul fel 1951 és 2020 között. Ebben a regényben a főszereplők alig ejtenek ki egy szót. A szavak önmagukban nem elegendőek érzéseik megértéséhez vagy közvetítéséhez. A lírai képek és benyomások azonban értelmezik az eseményeket, bár nem a megszokott racionális módon. Péntek Orsolya könyvében a hallgatag és zárkózott szereplők helyett az utcák, a tájak, sőt a kanálra ragadt lekvár íze is mesél. A regény nemcsak mesél, hanem az érzelmek és benyomások kifinomult leírásán keresztül mélyen belemerül a két nő életébe és belső világába.


Virginia Woolf: Egy saját szoba

Az irodalmi világban élő nők helyzetét elemzi a 20. század elején, kifejtve, hogy mire van szüksége a nőknek a szellemi függetlenséghez és a művészi kifejezéshez. A könyv filozofikus és történelmi utalásokkal gazdagított, ráadásul üde színfoltja az akkoriban férfiak uralta irodalmi világnak.


Chimamanda Ngozi Adichie: Mindannyian feministák vagyunk

Esszéje egy rövid, mégis hatásos mű, amely a feminizmus modern értelmezését tárgyalja, arra ösztönözve olvasóit, hogy gondolkodjanak el a nemek közötti egyenlőség fontosságán és a társadalmi szerepek átalakításának szükségességén. Adichie éleslátása és közvetlen stílusa révén képes megragadni az olvasó figyelmét, és arra készteti, hogy újragondolja a nemi szerepekkel kapcsolatos saját előítéleteit.



Margaret Atwood: A Szolgálólány meséje

Olyan jövőképet fest, ahol a nők szabadságát drasztikusan korlátozzák, és szinte teljesen az uralkodó rendszer kiszolgálóivá válnak. Atwood mélyreható karakterábrázolása és a társadalomkritikai elemek ötvözete izgalmas olvasmányt biztosít, amely elgondolkodtatja az olvasót a jelenkor társadalmi dinamikáiról és a szabadság értékéről.



Maya Angelou: Én tudom, miért szabad a madár a kalitkában

Maya Angelou önéletrajzi műve egy erőteljes és megindító történet az önazonosság kereséséről, a rasszizmus és a nemi megkülönböztetés legyőzéséről. Angelou lírai prózája és őszinte hangvételű elbeszélése a személyes küzdelmek és győzelmek univerzális történetévé varázsolja a könyvet.


A legjobb könyvek nőknek különböző perspektívákból közelítik meg a női tapasztalatokat, és kiváló olvasmányt nyújtanak azok számára, akik mélyebb betekintést szeretnének nyerni a hölgyek életét érintő kihívásokba és győzelmekbe. Minden mű más és más stílusban és hangnemben szólal meg, de közös bennük a mély emberi érzések és társadalmi kérdések iránti elkötelezettség.

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Meg fogsz lepődni, hogy milyen régi a reggeli kávéd

Biológusok megfejtették, hogy az arabica kávé több százezer évvel ezelőtt, természetes kereszteződés folytán alakult ki. Könyvek hírek (és kávé) mellé.

...
Zöld

A szerzetes, aki megalkotta a középkori Google Earth-öt

Fra Mauro, a velencei laikus testvér az addigi történelem legrészletesebb térképét készítette el az 1450-es években. Csettintenének rá a Google Earth tervezői is.

...
Zöld

Vajon tudod a választ 3 egyszerű kérdésre a pedofíliáról és a gyerekek elleni erőszakról?

A cikkben könyveket is találsz a Hintalovon ajánlásával!