A munkatábortól a halhatatlanságig ‒ Egy bátor levélnek köszönhetően vált íróvá Dosztojevszkij

A munkatábortól a halhatatlanságig ‒ Egy bátor levélnek köszönhetően vált íróvá Dosztojevszkij

Dosztojevszkij négy munkatáborban eltöltött év után vette a tollát, és egy megrázóan őszinte levelet fogalmazott. A parancsnokának címzett sorokban arról vallott, hogy az ő útja az írói kiteljesedés.

vn | 2024. szeptember 04. |

Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij tizenévesen veszítette el tuberkulózisban meghalt édesanyját. Huszonhét éves korában pedig letartóztatták, mert egy, a cári rezsim által veszélyesnek tartott irodalmi társasághoz tartozott.

A halálos ítéletét az utolsó pillanatban hatályon kívül helyezték ugyan, de nem engedték szabadon. Négy évet kellett egy szibériai kényszermunkatáborban töltenie.

A haszontalanság érzése mindennél nehezebb

Dosztojevszkij megtett minden tőle telhetőt, de 1854-ben, harmincnégy évesen, megszegve az előírásokat, megfogalmazott egy levelet (amit a mából nézve különös módon élete egyik legfontosabb írásának tarthatunk),

és egyenesen az egysége vezetőjéhez címezte azt.

Dosztojevszkij a testvérét jól ismerő parancsnok emberségére apellálva, megindító sorokban mesélte el a felettesének az addigi éveit. Amint fogalmazott, a munkatáborban tolvajokkal és „emberi érzéseket nélkülöző, perverz elveket valló emberekkel” kellett együtt élnie, és a legsötétebb, legszörnyűbb valósággal találkozott.

„Nem volt mellettem egyetlen lény sem – folytatja Dosztojevszkij ‒, akivel akár őszinte szót válthattam volna.” Mégsem az éhség, a hideg, a számos betegség, az erejét meghaladó munka vagy éppen a többiek gyűlöletének elviselése volt számára a legnehezebb, hanem a felismerés, hogy távol a társadalomtól, száműzöttként nem válhat hasznossá

energiái, vágyai és képességei mértéke szerint.

„A tehetségemen kívül semmim sincs”

A levélben Dosztojevszkij arról is őszintén vall, hogy az egyetlen álma az, hogy felmentést nyerjen a szolgálat alól.

Hogy mihez kezdene?

„Az írói hivatást mindig is a legnemesebb hivatásnak tartottam. Meggyőződésem, hogy csak ezen a pályán lehetnék igazán hasznos. Íróként talán némi figyelmet keltenék, visszaszerezhetném a jó hírnevem, és legalább valamelyest biztosíthatnám a létfenntartásomhoz szükséges anyagiakat. Mert az bizonyos, hogy nagyon csekély irodalmi képességeimen kívül semmim sincs.”

Szerelem és hivatás

A levél záró szakaszában Dosztojevszkij merészen és megható módon hozzáteszi: a szerelem adott erőt neki ahhoz, hogy megfogalmazza mindezeket, végül felettese nagylelkűségére bízta magát.

Bizalma nem volt alaptalan. A parancsnok 1854-ben, Valentin napján felmentette Dosztojevszkijt a szolgálat alól,

hogy elkezdődhessen az egykori elítélt írói karrierje.

Dosztojevszkij világ életében bátor irodalmat írt, olyan bátrat, mint az emlegetett levele. A története pedig példát kínál arra is, hogy semmilyen tapasztalat nem vész kárba soha. Hiszen egy zseni számára minden szenvedés nyersanyagot kínál az alkotáshoz, a művészet pedig a létezés teljesebb megéléhez mutat utat.

Forrás: The Marginalian

Nyitókép: Wikipedia

Olvass minket e-mailben is!

  • Könyves hetilap a postaládádban
  • Kézzel válogatott tartalmak
  • A legérdekesebb, legfontosabb könyves anyagok egy helyen
  • Nem spammelünk, heti 1-2 levelet küldünk.

Könyves Magazin Hírlevél

Kapcsolódó cikkek
...

Dosztojevszkij néhány hosszú pillanatig a halállal nézett farkasszemet

1849-ben halálra ítélték, majd a kivégzés előtti utolsó pillanatban négy év száműzetésre módosították Dosztojevszkij büntetését.

...

Kafka, Dosztojevszkij, Hemingway - a legrövidebb világirodalmi klasszikusok

Válogatásunkban olyan, jól ismert könyveket gyűjtöttünk csokorba, melyek rövid terjedelmük ellenére bőven adnak gondolkodnivalót.

...

Amikor Dosztojevszkij nagy bajba került a rulett miatt, egy gyorsírónő húzta ki a csávából

LitHub most részletesen megírta, hogyan mászott ki Dosztojevszkij a slamasztikából, aminek ő egy feleséget, az utókor pedig egy regényt is köszönhet.

MARGÓ
...

Egy állat, ami az ember hibájából pusztult ki – Sibylle Grimbert francia író elképzelte az utolsó egyed történetét

Az utolsó egyed című regényről, háziállatokról és klímaszorongásról beszélgettünk. Interjú. 

...

„Ahonnan én jövök, ott nem írnak könyveket” – Bruno Vieira Amaral portugál íróval beszélgettünk

Hogyan határoz meg minket a származásunk? És mit jelent újraírni a múltat? A portugál Bruno Vieira Amarallal beszélgettünk. 

...

Hol találkozik a foci és a gaming az irodalommal? Interjú Tonio Schachinger osztrák sztárszerzővel

Mi a közös a számítógépes játékokban, a fociban és a könyvekben? Tonio Schachinger elárulja.

...

Babarczy Eszter: Volt egy apám, aki nem volt, és volt egy apám, aki félelmetes volt

Babarczy Eszter mesélt betegségről, gyászról és őszinte szeretetről. Interjú.

...

Moa Herngren svéd író: Nem mi választjuk az anyósunkat

Mozaikcsaládok, hétköznapi drámák, párhuzamos igazságok és szembenézés a legnagyobb félelmekkel. Interjú a világhírű szerzővel.

...

Londoni zenész unokája írta meg a budapesti zongorista filmbe illő történetét

Egy mágikus erejű zongora és egy hihetetlen, de igaz történet: Roxanne de Bastion az Őszi Margón.

2025 november 15.
Budapest Music Center
Mátyás utca 8.

Első alkalommal rendezi meg nonfiction könyvfesztiválját, a Futurothecát a Könyves Magazin. 2025. november 15-én a Budapest Music Centerben fellép a brit szám- és nyelvzseni Daniel Tammet, az időtudatos norvég geológus, Reidar Müller, a dán klímapszichológus, Solveig Roepstorff és a spanyol sztár agysebész, Jesús Martín-Fernández, Orvos-Tóth Noémi és Meskó Bertalan. Az olvasás segít megérteni összetettebb kérdéseket, problémákat vagy folyamatokat, amelyek a jövőnket alakítják. A Futurotheca – A jövő könyvtára olyan témákat, szerzőket és könyveket emel a fesztivál középpontjába, amelyek megismerésével olvasóként alakíthatjuk a jövőnket.

Program

Támogatók