Már indítjuk is a nagy évösszegző listánkat!
Listázni nagyon szórakoztató dolog, egy csomót lehet beszélni könyvekről, és lehet azzal érvelni, hogy adott könyv mindenki számára különleges lesz, aki otthonosan mozog az indiai belpolitikában. Keveset árultunk el eddig a listagyártásról: év közben egy csomó mindent olvasunk, ezek jelentős részét igyekszünk megírni, folyamatosan ajánlgatunk egymásnak könyveket, majd október tájékán elkészítjük a leghosszabb listánkat. Ezután ezt húzzuk lefelé, miközben körbeolvassuk egymás kedvenceit (önmagában már az is szép, hogy a végén meg tudunk állapodni helyezésekben, miközben mindhárom listakészítőnek más az ízlése). Fontos megjegyezni, hogy a listakészítés annak ellenére játék, hogy a felelősségünkkel tisztában vagyunk. Mi csak a saját kedvenceinkből válogatunk, vállaltan borzasztó elvárásaink tudnak lenni, a világirodalmat keverjük a magyarral, a költészetet a non-fictionnel. Így olvastunk mi 2017-ben!
50. Miranda July: Az első rosszfiú
Miranda July: Az első rosszfiú
Fordította: Krusovszky Dénes, Európa Könyvkiadó, 2017, 352 oldal, 2796 HUF
Valószínűleg csak egy nagyon szűk kör találkozott Miranda July első regényével, Az első rosszfiúval, pedig az év egyik legszórakoztatóbb titkos kincse szerintünk. Ez a könyv tényleg kiválasztja olvasóit, mert fura humora keveredik önmarcangoló önreflexióval és egy képtelen kapcsolattal, Krusovszky Dénes fordításában. July egy összművészeti jelenség, aki aktívan keresi kérdéseire a válaszokat filmekben, prózában vagy akár művészeti akcióiban is. Láthatóvá teszi szorongásait, ahogy az első regényében is a negyvenes Cheryl, aki évek óta képtelen elsírni magát, gombóc van a torkában, kényszeres, képtelen ellazulni. Az ő lakásába költözik hozzá Clee, passzív-agresszív főnökei fiatal, szép, bár rohadt lusta lánya. Nagyon jó szívvel ajánljuk mindenkinek, aki szenvedett már a saját hülyeségei miatt, de azoknak is, akiket megbolondított az elérhetetlen másik.
Kemény Zsófi így foglalta össze a regényt Olvasójegy című rovatunkban:
"Miranda July regénye egy olyan kapcsolatról szól, aminek nincs neve. Annyira bonyolult (mondjuk a cselekmény során folyamatosan változik is), hogy erre nem volt érdemes a nyelvnek egy szót elvesztegetni, de az irodalomnak egy regényt nyerni igen. Ráadásul ez a kapcsolat két alapjaiban (majdnem) heteroszexuális nő között épül fel, akik még csak rokoni viszonyban sincsenek egymással. Csak ott találják magukat egy helyzetben, szinte véletlenül. És egyszerűen csak nem tudnak nem tudomást venni a másik jelenlétéről. Míg aztán már semmi más nem fér bele az életükbe, csak a másik jelenlétének folyamatos érzékelése. Míg aztán olyan dolgokra ragadtatják magukat, amiket a szürke realitásban nyilván soha senki nem tenne meg. Úgy csúszik át a könyv az abszurdba, hogy nem vesszük észre. Vagyis nem is átcsúszik, hanem ide-oda csúszkál. Csodálatosan szórakoztató."
49. Munk Veronika: Kéjutca – Magyar szex euróért
Munk Veronika: Kéjutca - Magyar szex euróért
Bookline Könyvek, 2017, 220 oldal, 3499 HUF
A szinte már fikcióként is olvasható riportkönyvek hiánycikknek számítanak a magyar könyvpiacon, ezt a hiányt pótolja kicsit Munk Veronika első kötete. „A Kéjutca egy olyan világ kapuit nyitja meg az olvasó előtt, amivel szemben valószínűleg voltak előítéletei, és amivel kapcsolatban biztos, hogy vannak tévhitei”, és az is kiderül belőle, hogy van egy hely, ahol Magyarország tényleg jobban teljesít: a bremerhaveni piroslámpás utca, ahol „százhetven nőből vagy százan” magyarok. Magyar az utcát menedzselő madám, Böbe is - az ő története jutott el az Index.hu-hoz, Munk pedig azonnal lecsapott a sztorira. Miután elnyert egy EU-s újságíró-ösztöndíjat, hat hónapot töltött kutatással: megismerte a német szexmunka jogi hátterét, többször járt a Lessingstrassén, utazott a kisbusszal, ami magyar szexmunkásokat szállít Németországba. Ezekből a látogatásokból előbb egy cikksorozat készült, majd a cikkek kibővítve könyvvé álltak össze, amelyben belepillanthatunk egy magyar szexmunkás mindig ugyanolyan hétköznapjaiba, megismerkedhetünk egy hittantanárból lett magyar dominával, és persze a férfiakkal, akik életben tartják az utcát. A biztonsági emberekkel, a nyugdíját óvszerek és síkosítók árulásából kiegészítő nyugdíjassal, és a kuncsaftokkal.
„A lányoknál legtöbbször az ebbe a munkába való belesodródás kulcsa a szerelem. Sokan hányattatott családi környezetből érkeznek, az érzelmi kötődés fontos kapaszkodó nekik. Vannak, akik a szerelmükkel együtt végzik ezt a tevékenységet, aki a mi szemünkben lehet, hogy strici, de az ő szemükben nem biztos, hogy az.”
48. F. Scott Fitzgerald: Meghalnék érted - És más elveszett történetek
Francis Scott Fitzgerald: Meghalnék érted - És más elveszett történetek
Fordította: Dunajcsik Mátyás, Jelenkor Kiadó, 2017, 638 oldal, 3999 HUF
Nem példa nélküli, de viszonylag ritka, hogy egy könyv sok-sok évvel az eredeti megjelenése után fusson be nagyívű pályát, magára irányítva ezzel a kritikusok és az olvasók figyelmét. A Meghalnék érted azért is speciális kötet, mert írója, F. Scott Fitzgerald ebben a formában azt soha nem vehette kézbe, hiszen számára a novellaírás főleg a pénzkeresetet jelentette, rövidebb írásművei elsősorban magazinokban jelentek meg. Ezek az írások tehát sokáig vagy kallódtak, vagy lappangtak a Princeton Egyetem archívumában, és egészen a közelmúltig senkinek nem jutott eszébe kötetbe rendezni őket. Fitzgeraldot itthon hajlamosak lehetünk a regényeivel azonosítani, de a a tűpontos leírás, a könnyű kézzel, mégis határozott elképzeléssel papírra vetett párbeszéd, és az erőteljes atmoszférateremtés ugyanúgy a novellák sajátjai is. Nem hiába írta róla fordítója, Dunajcsik Mátyás, hogy övé a legszexibb próza.
Dunajcsik Mátyás rajongói levele>>
47. Veres Attila: Odakint sötétebb
Veres Attila: Odakint sötétebb
Agave Könyvek, 2017, 264 oldal, 2980 HUF
1983-ban visszataszító, csápos lények bukkannak fel Magyarországon. Bár a cellofoidák emlékezetesen megrajzolt teremtmények, sőt, mirigyváladékuk, a krisztálytej állítólag még a rákot is gyógyítja, az Odakint sötétebb mégsem miattuk olyan izgalmas, hanem azért, ahogyan Veres Attila megtalálta a helyüket a rendszerváltás előtti magyar vidéken. A szerelmi bánatban szenvedő Gábor egy cellofoida-telepre érkezik gondozónak, ám hamarosan megmagyarázhatatlan dolgok történnek körülötte, amelyek mindegyike a baljós végkifejlet felé mutat. Veres „mesterien építi fel világát”, a Margó-díj shortlistjére került könyvét akár szocioregényként is olvashatnánk. „Figyelme Gábor énelbeszélő narratíváján keresztül elsősorban az emberi tapasztalatokra, érzésekre és érzetekre, interakciókra, azok jelentésére irányul, analízise azonban nem megy el a legvégső határokig, hogy lassan hömpölygő, melankolikus tömegként telepedjen olvasójára. Sőt, a regényben a weird- és horrorjelleg mellett a narráció személyességével a humor és az irónia is hangsúlyossá válik.” Az Odakint sötétebb az év egyik legerősebb, leginnovatívabb zsánerkönyve.
Interjúnk a szerzővel ITT és ITT olvasható>>
46. Radclyffe Hall: A magány kútja
Radclyffe Hall: A magány kútja
Fordította: Gy. Horváth László, Park Kiadó, 2017, 520 oldal, 4500 HUF
Az angol Radclyff Hall eredetileg 1928-ban publikálta negyedik regényét, ami körül alig pár hét alatt hatalmas botrány alakult ki. A bíróság betiltotta, a Sunday Express szerkesztője pedig inkább adott volna a fiatalok kezébe egy fiolányi halálos kéksavat, mint a „kimondhatatlan romlottság” regényét, amely két azonos nemű ember szerelmét hirdeti. A magány kútja egy Stephen Gordon nevű nő története, aki hamar rájön, hogy a nőkhöz vonzódik. Stephen a húszas évei elején elköltözik a családi kastélyból, író lesz, az első világháború alatt belép a brit női mentőalakulatba és megismeri Maryt, akivel megpróbál új életet kezdeni, ám a társadalmi elvárások a boldogsága útjába állnak. Hall regénye a megjelenése idején úttörőnek és nagyon bátornak számított, és máig a leszbikus irodalom egyik klasszikusa. Betiltása után olyan írók álltak ki a szerző mellett, mint EM Forster és Virginia Woolf.
45. John le Carré: Galambok alagútja - Történetek az életemből
John le Carré: Galambok alagútja - Történetek az életemből
Fordította: Fazekas László, Agave Könyvek, 2017, 324 oldal, 3480 HUF
John le Carré októberben töltötte be a nyolcvanhatot, de a jelek szerint a kor egyszerűen nem izgatja, az írással ugyanis nem tud/akar leállni. Idén két könyve is megjelent magyarul, A kém, aki bejött a hidegről sztoriját meg- és felidéző A kémek öröksége (ITT írtunk róla), valamint saját életpályáját hol anekdotikusan, hol a fikciós művek felől megközelítő Galambok útja. Hogy mégis ez utóbbi került az ötvenes listára, annak oka van. Nem mintha A kémek öröksége nem érdemelte volna meg: le Carré megbízhatóan hozza még mindig a színvonalat, újabb és újabb bugyrokkal egészítve ki azt a fikciós kémvilágot, melyet könyveivel a hatvanas évek óta építget. És igazából ez volt az, ami inkább a Galambok alagútja felé billentette a mérleg nyelvét. Az 1961-es Ébresztő a halottnak óta John le Carré könyvről könyvre teremti meg az illúziót bennünk, hogy ha csak egy-egy történet erejéig is, de bepillantást nyerhetünk egy alapvetően zárt és jellegénél fogva titkokkal teli világba. A Galambok alagútja a teljes életmű megismeréséhez nyújt rengeteg új adalékot, melyek nélkül persze ugyanúgy élvezhetők le Carré regényei, velük együtt viszont egészen biztosan újabb értelmezési réteget kapnak. Még akkor is, ha sosem lehetünk biztosan benne, hol halványul el a dokumentarista szándék, és hol lép a helyébe a szépírói akarat:
„Igen, ellepleztem bizonyos dolgokat, amelyeket leplezni kellett, de hangsúlyozom: hamisításról nincs szó. És bármennyire pontatlan is az emlékezetem, nagyon ügyeltem rá, hogy ezt biztonsággal kijelenthessem.”
44. Az első
Az első – Tizenöt író, tizennégy történet arról, amiből csak egy lehet (felelős szerk.: Csapody Kinga, szerk.: Nagy Boldizsár)
Menő Könyvek, 2017, 220 oldal, 2990 HUF
A szüzesség elvesztése és az első szexuális együttlét a fő témája annak a kimondottan fiatal felnőtt olvasókat megcélzó antológiának, amely az év elején jelent meg a Menő Könyvek gondozásában. Nem nagyon tudunk olyan közelmúltbeli kötetet mondani, melynek történetei akárcsak hasonló tematika körül forognának, és külön öröm, hogy ennyire sokszínű az a szerzői csapat, melynek tagjai vállalták, hogy megosztanak egy-egy novellát Az elsőben. Azt a szerzők is elismerték, hogy magának a helyes nyelvnek a megtalálása jelentette számukra a legnagyobb nehézséget, és szimpatikus volt, amikor Tasnádi István kerekperec bevallotta, hogy épp emiatt rég szenvedett ennyit szöveggel. A szexről ugyanis még beszélni sem egyszerű, írásban pedig nagyon könnyen eltolódhatnak a hangsúlyok és az arányok – Az elsőben szerencsére mindvégig sikerült megtartani a balanszot.
Interjú a kötet szerzőivel - 1. rész: „Azt szeretem, ha az erotika túlmutat önmagán”
43. Deres Kornélia: Bábhasadás
Deres Kornélia: Bábhasadás
Jelenkor Kiadó, 2017, 76 oldal, 1499 HUF
Felnőni fájdalmas, de elkerülhetetlen - foglalhatnánk össze néhány szóban Deres Kornélia második verseskötetének központi témáját. Az apához, az apahiányhoz való viszony (Szőrapa, JAK, 2011) után a gyermekkori énhez, a társadalmi elvárásokhoz és a normálisnak tartott élethez való viszony áll a versek fókuszában. A Bábhasadásban egymásra olvasódnak az agyi tevékenységek, az univerzum és Miskolc titkai, a Twin Peaks meg a Trónok harca, az én pedig bunkerba vonul, hogy rá tudjon kérdezni mindarra az élmény- és tapasztalatanyagra, amelyből felépítette a saját identitását. Deres versei klausztrofóbok, ám ha fogékonyak vagyunk az olyasféle humorra, amit sokat egyáltalán nem tartanak viccesnek, olvasás közben időről-időre vehetünk egy nagy levegőt.
Cikkünk a Bábhasadás bemutatójáról >>
42. Peer Krisztián: 42
Peer Krisztián: 42
Jelenkor, 2017, 76 oldal, 1699 HUF
A listáinkon mindig vannak szimbolikus döntések, amiket fontosnak tartunk az évösszegzéskor, de képtelenek vagyunk a megfelelő távolságból értékelni. A 42-ről a halál és a gyászmunka kontextusát nem tudjuk lehántani, de ezt a munkát majd mások később elvégzik. Tizenöt év után jelent meg verseskötete Peer Krisztiánnak, a visszatérés katalizátora barátnője, Mocsár Zsófia halála volt. Úgy szaggattuk fel olvasóként a verseskötet szándékosan felvágatlan oldalait, ahogy a szerző magát a versekkel. Peer 42 volt, amikor teljesen váratlanul elvesztette barátnőjét, aki ennek a kötetnek aktív szerzője is, nemcsak rajzaival, hanem hiányával. A halálról és a gyászmunkáról beszél reménytelen, sokszor dühös bátorsággal Peer, így általánosságban is párbeszédbe lép azokkal a tabukkal, amelyek kultúránkat és nyelvünket meghatározzák.
“Költőként jobban tetszenék?
Egy szavadba kerül.
Meg se kellett volna halni hozzá.
Kész volt egy könyv fele.”
Szóval Peer visszatért egy olyan messzeségből és mélységből, amiről ezt mondta interjúnkban:
"Elég pontosan észrevette, hogy a nemírás mennyire frusztrál. Amikor ki akart menni a Könyvhétre, mondtam, hogy inkább nélkülem, mert kínosan szarul érezném magam a volt kollégáim között. Egy beváltatlan ígéret, egy pályaelhagyó. Amikor rájött, hogy azért nem olvasok új Téreyket, mert csak frusztrálnának, kikölcsönözte vagy megvette őket, és betette a vécére, mert tudta, hogy ott nem tudom majd kikerülni."
41. Pető Péter: Leshatár
Pető Péter: Leshatár
Kalligram, 2017, 256 oldal, 2990 HUF
Egy jövőbe tekintő, büszke focinemzet tagjaiként nem hiányozhat a listánról az év focis könyve, ami megmutatja, mi történik a stadionépítések árnyékában. A Leshatár ráadásul annyiban focis könyv, hogy valójában focibírós-könyv, vagyis végig lehetne valakit szidni. A főszereplő egész fiatalon a Heves és BAZ megyei pályákon kezd fújni és szocializálódni, ami nem a legkönnyebb menet, ha mindenki kiégett, motiválatlan macsó. A szerző, az ex-népszabadságos Pető Péter is fiatalon kezdett fújni, de szerencsénkre újságíró lett inkább belőle, aki iszonyú érzékeny az alig látható történetekre, figyelmesen ábrázol és hangot tud adni olyan embereknek, akiknek esélyük sincsen elmondani az életüket. A legjobb első prózakötetnek járó Margó-díj hármas döntőjébe választott regény különböző réteget tár fel: az elbeszélő Kóbor Tamás felnőtté válását, a focit a legüldözöttebb kisebbség, a focibírók szemszögéből, a magyar foci politikával, kicsinyességgel és mindenféle harcokkal átitatott társadalmi közegét Kelet-Magyarországon. Egy olyan reménytelen világot mutat be, ahol mindenki egy héten egyszer lehet valaki. És nemcsak a játékvezetőkre, hanem a focistákra, a büfésre, a szertárosra, a vidéki klubelnökre és önkormányzati képviselőre is ez ugyanúgy igaz.
A bíróknak a legnehezebb, mint interjúnkból is kiderült:
