Péterfy Bori egy hangulatos nappaliban ül, amikor nézőként megérkezünk. Lehetünk a barátai, családtagjai vagy a pszichológusa is, akinek beszélni kezd. A lényeg, ami csak az előadás későbbi pontján derül ki, mi is a terror terében ülünk. Stílusos kék fal, két szobanövény, a falon egy festmény, amelyen a kezek vagy közelítenek egymáshoz vagy épp elengedik egymást. Ez utóbbi azért is fontos, mert tavalyi írásunk címében is azt emeltük ki, hogy nem tudhatjuk, jót vagy rosszat akar az, aki a kezünket megfogja gyerekkorunkban. Megszólal egy régi gyerekdal, Péterfy Bori beszélni kezd.
Péterfy-Novák Éva regényéről írtunk már korábban: "A könyv első olvasatra nem is irodalomként, hanem szembesítésként működik: hogyan működhetnek a családban a titkok és tabuk, illetve milyen súlyos, elzárt életek alakulhatnak ki. A fentiek miatt Péterfy-Novák Éva új történetét képtelenség szeretni, pedig egy kislány és nagypapája mesélnek benne. Az író nem is ezt a célt tűzte ki, hanem a nehezebb utat választva arról beszél, amit mindenki más elhallgatna. Lehet egy könyv célja az elfojtott történetek felszabadítása? Egy kislányt a nagyapa szexuálisan abuzál, miután egy olyan titkos és mérgező burkot hoz létre, amely egyébként belülről nem is tűnik olyan szörnyűnek. Az Apád előtt ne vetkőzz is ilyen: bátor, tabudöntő regény, amely semmi megalkuvást nem ismer, szembesít, megrémít."
A színdarab a négy fal közé helyezi a történetet, amiben Pataki és Péterfy egymás után mondja monológjait. Pataki a nagypapa, Tatus történetét meséli el, akiről Péterfy mondja el szép lassan a valóban horrorisztikus abúzustörténetét. Péterfy-Novák Éva könyvében azt az elbeszélői stratégiát választotta, hogy nem akar ítélkezni, hanem mindkét történetet a maga egészében el akarja mesélni. Tasnádi István nem variált, előadása ezért kíméletlen, őszinte és semmiféle felszabadítást vagy megkönnyebbülést nem ad: ülünk, nézzük a szép színpadot, hallgatjuk a monológokat, miközben egyre mélyebbre és mélyebbre merülünk a múlt mocskos kútjába. Amíg Péterfy Bori kislányként mesélt monológja a sebezhetőség és az ártatlanság elvételének története, addig Patakié a klasszikus szörny felfedése. Fontos, hogy nem megértetni vagy elfogadtatni akarják a történeteket, de kapaszkodókat nyújtanak ahhoz, hogy megértsük, saját történeteink hosszú folyamatokból következnek. A szeretet az egyik irányból, a szexuális vágy a másikból - ún. családtörténet.
Tatus és Eszter nemcsak rokonok, hanem jóbarátok is. Eszter feltétlen szeretete és bizalma a nagyapja irányába kiszolgáltatottá és sebezhetővé teszi, hiszen a nagyapa olyan módszeresen építi fel a titkok hálózatát, illetve olyan stratégikusan hálózza be a kislányt, hogy az a legkomolyabb bűncselekménnyel ér fel. Tatus életének sorsfordító eseménye, amikor az intézetben rendszeresen megerőszakolják, ahogy az is, hogy nevelőanyja, Klára a kiszolgáltatott kisfiút lépésről-lépésre veszi rá a szexuális játékokra, majd a közösülésre.
A testi kapcsolat Tatus és Eszter, valamint Tatus és Klári esetében is csak a függőségi viszony egyik fele, a másik a lelki: hogyan képesek mindkét esetben egy titkos világ kialakítására, amiben az idősebb fél, visszaélve hatalmával, az alávetett gyereket saját szexuális játékainak tehetetlen eszközeként kezeli.
Péterfy-Novák Éva regénye brutális traumairodalom, szembesítés, ami ügyesen játszik a két elbeszélői nézőponttal, és minden erkölcsi döntést az olvasóra hagy. Tasnádi előadására a fentiek mind igazak, de több játékot enged meg azáltal, hogy Péterfy Bori több karakterben is meg-megjelenik: például Kláraként, vagy Eszter anyjának testvéreként is. Az előadás finoman ábrázolja, hogyan nem veszi észre a történéseket, hogyan menekül el Tatus nagyobbik lánya, és hogyan válik ez több generáció abúzustörténetévé.
A darabban nincs semmi szép, érzelmes vagy felemelő, de nem azért, mert rossz, hanem mert ilyen a történet és a koncepció: nem kell rendezőként rájátszani az alapvetően undorító és kegyetlen történetre, elég hagyni, hogy a monológ megképezze a nézők fejében a borzalmat, de azáltal, hogy a történet láthatóvá és hallhatóvá válik, példaként vagy közös tapasztalatként kell működnie. A színészek sokat oldanak a feszült, drámai hangulaton: Péterfy Bori többféle arcát megmutatja, Pataki Ferenc Tatusa egy sokat megélt szörny karaktere, aki az előadás bizonyos pontjain szembesül beteg vágyaival, különböző karaktereken keresztül párbeszédbe is lépnek egymással.
A Tenki Rékával bemutatott Egyasszony című előadás sok szempontból hasonlítható az Apád előtt ne vetkőzzre, de ez utóbbi megterhelőbb, mert nem segít a feloldásban (és ez is a koncepció része). A végén szótlanul botorkáltunk ki az előadásról, az épület előtt két idősebb hölgy azon vitatkozott, hogy Eszter anyja vagy a nagymama tudta-e vagy sem, mit tesz Tatus a kislánnyal. Az előadás sikerét talán ebben lehet a legjobban mérni: milyen témákat szabadít fel, mikről merünk elkezdeni beszélni, milyen elfojtott abúzusokkal szembesít, és hogyan készít fel arra, hogy mi hasonló történeteknek ne legyünk részesei.
--------------------------------------------
Péterfy-Novák Éva: Apád előtt ne vetkőzz
16 éven felülieknek!
Színpadra alkalmazta és rendezte: Tasnádi István
Szereplők: Péterfy Bori, Pataki Ferenc
Látvány: Antal-Fógel Adrienn
