Fotó: Valuska Gábor / Könyvesblog archív
A tavasz sokkoló könyvújdonsága a már címével is éles állítást megfogalmazó Apád előtt ne vetkőzz. Elég csak megnézni az Egyasszonnyal berobbanó Péterfy-Novák Éva Facebook-oldalán megjelenő kommenteket és olvasói véleményeket, hogy lássuk, az új regény milyen olvasói reakciókat vált ki. A könyv első olvasatra nem is irodalomként, hanem szembesítésként működik: hogyan működhetnek a családban a titkok és tabuk, illetve milyen súlyos, elzárt életek alakulhatnak ki. A fentiek miatt Péterfy-Novák Éva új történetét képtelenség szeretni, pedig egy kislány és nagypapája mesélnek benne. Az író nem is ezt a célt tűzte ki, hanem a nehezebb utat választva arról beszél, amit mindenki más elhallgatna. Lehet egy könyv célja az elfojtott történetek felszabadítása? Egy kislányt a nagyapa szexuálisan abuzál, miután egy olyan titkos és mérgező burkot hoz létre, amely egyébként belülről nem is tűnik olyan szörnyűnek. Az Apád előtt ne vetkőzz is ilyen: bátor, tabudöntő regény, amely semmi megalkuvást nem ismer, szembesít, megrémít.
Péterfy-Novák Éva: Apád előtt ne vetkőzz
Fordította: Libri Könyvkiadó, 2019, 213 oldal, 3499 HUF
Az Eszter nevű kislánynak édesanyja jelzi, hogy ne vetkőzzön az apja előtt: "Tudod, kicsim, vannak olyan apák, akik bántják a saját lányukat. Hallottam már olyat, az újság is írta, hogy egy apa megerőszakolta a saját lányát". A mondat gondolatvírusként beépül a kislány fejébe, bár azon kívül, hogy ez valami szörnyű dolog, semmit nem ért belőle. Főleg azért nem, mert apjával mindaddig jó viszonyt ápolt, az apa szeretettel és gondoskodóan viselkedett vele, de az anya a mondatot nagyobb szövegösszefüggésben is értelmezi: "A férfiak rosszak, és mindenre képesek". A regény egyszerre mutatja meg a családon belüli szeretet határait, amin túl már generációkra kiható abúzusok, szexuális visszaélések történnek.
Péterfy-Novák Évával Valuska László beszélget a Margó Irodalmi Fesztiválon a Petőfi Irodalmi Múzeumban június 16-án, vasárnap 16:30-tól. Facebook-esemény>>
A regény egyik elbeszélője a fenti kislány, a másik pedig szeretett nagypapája, Tatus. Kettőjük kapcsolata bizalmi, a nagypapa akkor lesz Eszter legfontosabb barátja, amikor ő elhidegül szüleitől. A nagypapa és Eszter sok időt töltenek együtt, különleges a viszony közöttük, de ezt sok nagypapa-unoka viszonyra érthetjük. Az ő viszonyuk viszont azért különleges, mert a nagypapa túlzottan szereti az unokáját, eleinte puszilgatja, csókolgatja, simogatja, később a ház mögötti budiba viszi pisilni, hogy szó szerint kiélvezze a helyzetet. Apró lépésenként épít fel egy olyan függőségi viszonyt, ami a kislány számára alapvetően a szeretetről, a nagypapa számára pedig a beteges szexuális vágyak megéléséről szól.
A regény másik elbeszélője a nagypapa. Kettejük én-elbeszélésein keresztül nemcsak a nagypapa és az unoka titkos történeteit ismerhetjük meg, hanem két életutat és egy családtörténetet is, amelyeket különböző szexuális abúzusok építenek. A nagypapa húgával gyerekként intézetbe került, az ottani világot ugyanakkor félelemből, erőszakból és anális behatolásokból építették fel. A fiúk zárt világát sajátos hatalmi harcok strukturálják újra és újra, de ami visszatérő, hogy az újakat és a gyengéket az erősebbek éjszaka megerőszakolják. És persze senki nem akar gyenge és kiszolgáltatott lenni. A testvéreket ezzel a traumatikus kanyarral fogadják örökbe.
Az új családnál a lehető legtermészetesebben folytatódik a nagypapa érzelmi kiszolgáltatottsága: a mostohaanya a férje helyett benne találja meg azt a szeretetet, amivel kiüresedő életét megtöltheti tartalommal. Például a szexuális vágyak beteljesítésére használja az akkor még nagyon fiatal Tatust.
A gonosz a családi otthon falai között lakozik
Fotó: Németh Dániel /Libri KiadóRoppant kemény tabutéma - adja meg rögtön a kezdőhangot Péterfy-Novák Éva új könyvének hétfő esti bemutatóján Till Attila, és az az igazság, hogy ezzel nem is mond nagyot. Az Apád előtt ne vetkőzz ugyanis olyan bugyrokba merül alá, melyek a legrosszabb rémálmokban...
Péterfy-Novák Éva két, egyébként egymáshoz eléggé hasonló monológot, Eszterét és a nagypapáét futtatja egymás mellett, ami egyszerre megkérdőjelezhető és kegyetlen szerzői szándék.
Azért megkérdőjelezhető, mert minden külső nézőponttól és reflexiótól mentesen beszéli el a két életet, így az egymáshoz fűződő viszonyukat is legbelülről ismerjük meg. Péterfy-Novák bátor szerzői szándéka szerint nem magyaráz, nem ítélkezik, csak megmutatja, hogy a nagypapa és az unoka kapcsolata hogyan alakul át a kedves rokoni kapcsolatból egy szexuális ragadozó és áldozata viszonyává. Óvatosan, apró lépésenként mutatja meg kettőjük kapcsolatát: ahogy a cuki unokából áldozat lesz, a kedves nagypapából pedig szexuális ragadozó, pedofil. Az énelbeszélések nemcsak kettőjük kapcsolatát fedik fel, hanem a múlt elnémított történeteit is felszínre hozzák, így az is kiderül, hogy mindenkinek megvan a maga felelőssége a rendszer létrehozásában, mert ha egy tanulság van számomra, akkor az maga a mérgező rendszer, amit a családban generációk óta nem hajlandóak észrevenni.
A regényben vannak részek, amiket kétszer olvastam el, mert egyszer sem hittem el: a szövegnek hittem, de az abból következő élményanyagnak nem akartam hinni, pedig a témát érzékenyen kezelő szerzőnek, a több éves kutatómunkájának és az általa képviselt ügynek hiszek, de bizonyos részeket még a deep webről is letörölnék. Azért éreztem megkérdőjelezhetőnek ezt a szerzői szándékot, mert teljesen magára hagyja az olvasót, amivel egyébként meg teljesen egyet tudok érteni: de miközben kellene valaki, aki fogja a kezem, kijelöli a jót és a rosszat ebben a világban, a két elbeszélői nézőpont pont azt mutatja meg, hogy nincsenek olyanok, akik fogják a kezed. Vagyis van, aki fogja a kezed, de arról sem tudhatod, hogy jó vagy rossz. És ebből következik, hogy kegyetlen is a szerző, hiszen a nagypapa és unokája érzelmi viszonyának alakulását, egymás testének felfedezését az én-elbeszélések miatt legbelülről ismerjük meg.
Péterfy-Novák Éva: A mi társadalmunkban nincs kultúrája a gyásznak
Libri, 2014, 176 oldal, 2990 HUF Fotó: Valuska Gábor „Forszírozott, rohamos szülés során somatomentálisan és mentálisan súlyosan sérült csecsemő." Péterfy-Novák Éva majd minden orvostól ezt a diagnózist kapta, akinek megmutatta egyre súlyosabb állapotba kerülő kislányát, a pár hónapos Zsuzsit.
Amikor a Michael Jackson gyerekmolesztálásairól készített Neverland elhagyása című dokumentumfilmet bemutatták, széles körű társadalmi diskurzus alakult ki, ami rámutatott a szülők felelősségére, és ami először szembesítette a nézőket azzal, hogy a titokból nemcsak biztonságosan működő rendszert, hanem életet is lehet építeni. Hogy lehet úgy élni, hogy az mindenkinek jó, elkövetőnek és áldozatnak is, mert egy kisgyerek még nem tudja, mi a jó, mi a rossz, csak a szeretetet és a figyelmet érzi, de azt nem tudja, hogy ezekbe a fogalmakba mi fér bele. Ezek mellett az is láthatóvá vált, hogy Jackson előbb volt áldozat, csak azt követően lett szörny. Péterfy-Novák regényében a nagyapa is előbb volt áldozat, bizonyos mintákat még az intézetben, majd az örökbefogadó szülőknél sajátított el. A sehova nem tartozás kiszolgáltatott egyedülállóságában minden figyelem és szeretet számíthat.
Az Apád előtt ne vetkőzz kemény könyv, aminek szörnyéről gyorsan lehet állítani erőseket (gyomorforgató, undorító stb.), de ha elkezdjük megpiszkálni azt a sötét és sorsszerű szocializációs környezetet, amibe beleszületett és felnőtt, akkor nemcsak egy szörnyet látunk, hiszen felmenteni nem lehet, hanem ijesztően mérgező környezetet, amiben a szexualitást hatalmi játszmákra, a gyengébbek elnyomására használják. Ahol a test csupán egy test, aminek nincs története, és amit ezért bármikor ki lehet használni.
