A magyar kiadásban két kötetre bontott regény első részében Paolini egy olyan univerzumba kalauzolja el olvasóit, ahol az emberiség már kirajzott a világűrbe, kolóniákat hozott létre távoli lakható bolygókon, de a kutatások nem állhatnak le. A terraformálás és kolonizáció előtt álló égitesteken kutatócsoportok mérik fel a terepet. Kira Navárez xenobiológus is egy ilyen csapat tagja, párjával, Alannel pedig az aktuális küldetésük utáni békés életet tervezgetik. Egy bolygó felszínén végzett vizsgálat azonban mindent megváltoztat. Egy idegen életformával történő első kapcsolatfelvétel után nemcsak Kira élete, de az egész emberiség sorsa forog kockán, miközben múltunk rejtélyeire is fény derülhet.
Az Álmok a csillagok közt lélegzetvételnyi időt sem hagyva robog át olvasóján. Paolini olyan eszméletlenül pörgős és mozgalmas cselekménybe helyezi történetét, ami
szédítő sebességgel, kíméletlenül löki újabb eseménydús szituációkba nemcsak szereplőit, hanem befogadóit is.
A sűrű cselekményszövésnek köszönhetően már az első pár oldalon az események középpontjába csöppenünk, így minden, amit tudnunk kell a regény világáról, szinte felvezető nélkül, menet közben mutatkozik meg Kira kálváriáját követve. Kira nagyobb részt csak elszenvedő alanya az események sodrásának, de látszólagos passzivitása ellenére is meglökött dominóként hozza lendületbe a regény lapjain elszabaduló őrület láncreakcióját. Amint azonban a sok fejkapkodás után sikerül feleszmélnie, igyekszik megbékélni sorsával és átvenni az irányítást. A rengeteg akció és eposzi méretű perspektívák mellett így egy olyan sci-fi kaland kerekedik Kira történetéből, ami nemcsak az emberiség sorsáról, lehetséges jövőjéről és elfeledett múltjáról szól, de az erőszak természetéről, vagy az önismeret és önkontroll fontosságáról is.
„Biztos, hogy vannak dolgok, amelyeket a legértelmesebb idegen se manipulálhat.
A gondolatok, az emlékek, a nyelv, a kultúra – ezek túlságosan bonyolultak, és ha kiszakítják őket összefüggéseikből, egy idegen nem értheti őket. Még az embereknek is nehéz megérteni egy másik emberi kultúrát. Ám a szenvedélyek, vágyak, tettek manipulálhatók.”
Kirán kívül csak a fontosabb mellékszereplők jelleme lett árnyalva valamelyest, a többi karakterben leginkább már kész egyéniségeket kapunk, akik végigkísérik és segítik a főhős jellemfejlődését és tanulási folyamatát.
Paolini egy lenyűgözően nagyívű, high concept sci-fi történetet álmodott meg, ám arra tudatosan és láthatóan nem vállalkozott, hogy megújítsa, vagy éppen kitolja a zsáner határait.
Helyette több alzsáner elemeit gyúrja egybe, a mixtúrából pedig leginkább az űropera és a katonai sci-fi türemkedik ki némi testhorror kíséretében. Felbukkan a fantasyk és kalandtörténetek eltűnt, hatalmas, sorsfordító erővel bíró ereklyéje, a mítoszok megváltó narratívája, de találkozunk könyörtelenül véres intergalaktikus háborúval, ősi civilizációkkal, szedett-vedett űrcsempészekkel levitézlett űrhajóval, poszthumanizmussal, furcsa vallásokkal és csápos űrlényekkel is. Művében kimondottan is ott rejlenek a klasszikusok már-már unalomig ismételt elemei, névadásokban és szövegközi utalásokban pedig egészen direkt módon tiszteleg legfőbb inspirációi előtt (például Heinlein, Crichton, Allison), ahogy indirekt utalásokban más hatások is egyértelműen megfigyelhetők (például Alien-filmek, StarCraft-játékok). A sci-fi aranykorának technooptimista koncepciói találkoznak a fantasykből és eposzokból ismert toposzokkal, miközben minden klasszikus hatás ellenére is valóban kortárs hangnemet üt meg.
Nem célja, hogy merőben újat mutasson, helyette csupán szórakoztatni szeretne, és az író a saját zsáner iránti lelkes rajongását próbálja meg átragasztani másokra is. Az Álmok a csillagok köztben pedig minden megvan ahhoz, hogy ez sikerüljön. Paolini széles körben kiterjedt kutatómunkája nagyon is tetten érhető, de nem telepszik rá a szövegre. Hard sci-fi helyett tehát inkább a könnyedebb alzsánerek közönségét célozta meg, de a keményvonalas rajongók is élvezettel forgathatják. Választott stílusa miatt pedig olyanoknál sikeresen célba érhet a könyv, akik alapvetően ódzkodnak a tudományos fantasztikumtól.
