Casey függetlenségének az az ára, hogy egy dohos szobában él, ahol a falakból rothadó növényszag árad. Egész élete elfér az egykor virágteleltetőnek használt apró szobában, mégis mindene megvan, ami az íráshoz kell. Egy asztal, és egy minigrill, ami ugyan csak a fürdőszobában fér el, ám tökéletesen megfelel teafőzésre.
De lehet ilyen nyomasztó körülmények között alkotni? Vagy a szenvedés az írás mozgatórugója? Létezik egyáltalán ihlet?
Ezek olyan kérdések, amelyekre még az elismert írók sem tudják a választ, pláne nem Casey, aki még csak közelről sem nevezi magát írónak. „Kínlódom az írással. Laposak a mondatok, mesterkéltek a részletek. Nagyokat futok a folyó mellett, Watertownig, Newtonig, tíz mérföldet, tizenkettőt, ami segít, de pár órával később a méhek újrakezdik a nyüzsgést. Végigpörgetem a számítógépemen lévő kétszázhat oldalt, és átfutom azt a párat, ami a Red Barn óta vezetett füzetemben van. Nem találok egyetlen valamirevaló pillanatot, egyetlen valamirevaló mondatot. Még azok a jelenetek is elszürkültek, amelyekbe olyankor kapaszkodom, ha minden más veszni látszik: a Pennsylvaniában írt első oldalak meg az a fejezet, amelyik Albuquerque-ben ömlött ki belőlem akár egy jelenés. Most az egész egy végtelen szóáradat, egy téveszméktől sújtott beteg elme produktuma.”
A fiatal nő élete több ponton is megreked, egyelőre viszont senki nem nyújt neki segítő kezet. Elhagyta a szerelme, édesanyját gyászolja, és nincs igazi otthona. Pincérnőként dolgozik egy hotelben, ahol szó nélkül viseli a mindennapos megaláztatásokat, mosolyogva szolgálja ki a környék elitjét, miközben óriási diákhitel-tartozását igyekszik törleszteni. Az első néhány oldal után az olvasót is mélyre rántja Casey kilátástalan helyzete, ám a nehézkes kezdés után valami elindul, és bár az alattomos, visszatérő önmarcangolás nem tűnik el, a történet mégis visz magával.
Az Írók és szerelmek sokkal inkább fejlődéstörténet, mintsem szerelmesregény,
ahogy arra egyébként a címből asszociálhatnánk. És ha már asszociációról van szó, Lilly King kötete akár egy részletesen kibontott Sally Rooney-történet is lehetne. A fiatal szereplők megállás nélkül önmagukat keresik, de nem látják a fényt az alagút végén, így azt sem tudják, merre induljanak, csak egy helyben toporognak. Casey élete zátonyra futott, és úgy tűnik hiába erőlködik, újra és újra ugyanabban a gödörben találja magát. Nincs hétköznap, sem hétvége, a napok észrevétlenül egymásba csúsznak, és miután minden hajnalban megsétáltatta főbérlője kutyáját, kitartóan dolgozik a regényén, amiről maga sem tudja, hogy befejezi-e valaha. Meredten bámulja a monitoron villogó kurzort, miközben idegtépő lassúsággal vánszorog az idő. Amikor végzett, kivasalja a munkaruháját, biciklire pattan és elteker a hotelbe, ahonnan késő éjjel fáradtságtól kábán, és még reményvesztettebben megy haza.
Így vándorolnak egymás után a napok, mialatt Casey barátai íróklubba járnak, ahol Oscar Kolton, a sikeres író mentorálja a tanoncokat. A megözvegyült férfi fiaival később betér az étterembe, ahol a fiatal írópalánta dolgozik. Casey épp csak felveszi a rendelést, máris izzik köztük a levegő. A férfi minden bátorságát összeszedve randevúra hívja Caseyt, akiben végre felcsillan a remény. Kérdés azonban, hogy valóban a szerelmet látja-e Oscarban, vagy csak a sikeres írót, akinek egyetlen dicsérő szava is beindíthatná a szakmai előmenetelét.
Lily King korábbi magyarul megjelent regényéhez, az Eufóriához hasonlóan az Írók és szerelmekben is egy szerelmi háromszöget vázol. A keserű magányos napok után Casey ajtaján egyszerre két férfi is kopogtat. Mindkettő ígéretesnek tűnik, ám azonkívül, hogy mindketten írók, a két férfi egymás szöges ellentétei. Silasszal ráadásul Oscar révén ismerkedik meg, aki hozzá hasonlóan elveszetten sodródik és a kezdő írók csapongó életét éli. Akárcsak ő, mindkét férfi jól ismeri a gyász fájdalmas szakaszait, a kérdés már csak az, hogy melyiküket válassza. A kockázatmentes döntést, vagy a bizonytalan, de izgalmasat. Casey eközben kapaszkodókat keres ahhoz, hogyan dolgozza fel anyja halálát.
A vigaszt mindvégig az irodalomban találja meg.
Könyvtárba jár, és olyan írók életrajzát kutatja, akik ugyancsak elveszítették az anyjukat. George Eliot anyja mellrákban halt meg, D. H. Lawrence anyja halálos ágya mellett írta a Szülők és szeretőket, mialatt édesanyja állapota egyre súlyosbodott, és hiába kérte az orvosokat, hogy adagoljanak több morfiumot, végül ő maga szabadította meg a szenvedéstől. Proust egyéves katonai szolgálatát leszámítva egész életében az anyjával élt, és miután elveszítette, önszántából vonult egy klinikára pszichés panaszai miatt. Később képzeletbeli beszélgetéseket folytatott halott anyjával, ez ihlette Swann című kötetét.
Casey ezekből a történetekből próbál erőt meríteni. Lassan rájön, hogy a rossz döntések az élet épp olyan velejárói, mint a boldog pillanatok, és azt is elfogadja, ha a múltba kapaszkodik, esélye sincs továbblépni. Lehet, hogy Casey elméletei nem világmegváltó eszmék, csupán a mindennapi élet örökérvényű igazságaira jön rá, ezek mégis a legfontosabb alapigazságok. A folyamatos önmarcangolást lassanként felváltja az elfogadás, az állandó rosszkedvet a remény, a félelmet a bátorság, ennek ellenére Lily King mégsem fest tökéletes portrét Caseyről. Közel sem lrendeződik minden, és az is nyitott kérdés marad, hogy Casey valóban révbe ér-e, vagy csak megtanulja értékelni az élet adta lehetőségeket. Az írás nehézkes folyamata, ami legtöbbször önmarcangoláshoz vezet és alig okoz örömet, végül hivatásává válik. A legfontosabb kérdés pedig az: mi hozza a változást? Elsősorban maga a felismerés. Casey tisztában van vele, hogy örvénybe került, azonban sokáig ellenáll, mert nem tudja, hogy csak úgy élheti túl a katasztrófát, ha nem kapálózik, hanem megvárja, míg az örvény legaljára ér, ahol a víz kidobja, és ha marad elég levegője, a felszínre úszhat.
Lily King úgy érzékelteti a főszereplő állandó önvizsgálatának fárasztó pillanatait, hogy
az örvény gyakorlatilag az olvasót is magával rántja,
de az őrjítő analizálást Casey szerelmi vívódásaival ellensúlyozza. Az Írók és szerelmekben minden összesűrűsödik, ami egy friss diplomás, fiatal pályakezdőt érinthet, aki reménykedve, tele tervekkel kilép a nagyvilágba, az élet azonban átírja a forgatókönyvet. Ha nem olvasunk a sorok között, az Írók és szerelmek akár egy kliséktől hemzsegő történet is lehetne,valójában nagyon is életszagú, ezért is lehet könnyen kapcsolódni hozzá. Lily King ereje épp a szöveg egyszerűségében rejlik, és ha választ nem is, kapaszkodókat ad ahhoz, hogyan lehet túljutni az élet kezdeti nehézségein.
