Jacek Dukaj neve már bizonyára nem cseng teljesen ismeretlenül azok számára, akik követik a fantasztikus irodalmi megjelenéseket. Az Európai Unió Irodalmi Díját 2009-ben bezsebelő szerzőnek már három könyve jelent meg magyarul a Typotexnél (Extensa, Zuzanna és a világmindenség, Más dalok), az eddigi legzajosabb nemzetközi sikerének számító legújabb művét pedig a Gabo gondozásában vehetjük kézbe.
A könyvben gyorsan lezavart és kapkodva megélt apokalipszis a semmiből érkezik, hogy egy rövid idő alatt megváltoztassa az addig ismert világot. A Föld forgásával összhangban egy mind nyugatabbra húzódó rejtélyes halálsugár elpusztítja az összes szerves anyagot a Földön. Aki időben reagált a veszélyre, és rendelkezett az otthon is használható InSoul 3 tudatdigitalizálóval, az az idegszoftver (neuroszoft) segítségével a digitális térbe menekülhetett. Így tett a könyv főszereplője, az informatikus Grześ is, aki digitalizált tudatcsomagként kénytelen bolyongani a szervereken, hogy aztán különféle interneteléréssel rendelkező robottestekbe töltse le magát a többi hasonlóan járt tudattal együtt – ők a transzformerek. A különböző sajátos ideológiák mentén szerveződő klánok filozofáló eszmecseréi közt ide-oda csapódó Grześ pedig igyekszik megtalálni helyét az újonnan kialakult világban. Eközben pedig olyan örök kérdésekre is keresi a választ, hogy mi az élet, mitől lesz ember az ember, és hogy jelenlegi állapota hogyan is viszonyul ehhez az egész kérdéskörhöz.
Érkezés a könyvespolcra
Az Érkezés a sötétségbe legnagyobb érdekessége eredetileg a kizárólagos digitális megjelenésében rejlett. Dukaj nem egyszerűen egy újabb sci-fi regényt akart alkotni,
de a digitális irodalom nyújtotta innovatív lehetőségeket szerette volna minél jobban kiaknázni.
A digitális könyvben így szerepeltek a szövegen kívülre mutató hiperhivatkozások, amelyek segítségével további érdekes, kiegészítő tartalmakhoz juthatott hozzá az olvasó. A hagyományos nyomtatott verzió életrehívásában így valószínűleg akadt némi kihívás. A végeredmény azonban ha nem is döccenőmentesen, de a lehetőségekhez mérten a legkézenfekvőbb módszert alkalmazva jeleníti meg ezeket az extra tartalmakat. Míg a páratlan oldalakon található a regény törzsszövege, addig a páros oldalakon térképek, frakciólogók és leírások, hangulatfestő grafikák és festménygaléria, valamint szószedet segítik a mű megértését. Sőt, még 3D nyomtatással előállítható minirobotokat rejtő QR-kódokkal is találkozhatunk. Némi hiányosság csak akkor jelentkezik ebben a struktúrában, amikor egy-egy térkép, vagy szómagyarázat nem akkor bukkan elő, amikor a mellette lévő oldalon is előfordul. Így simán megeshet, hogy ide-oda kell lapozgatni egy-egy szakkifejezés, rövidítés megértéséhez, ami persze könnyen kizökkenthet. Magyarázatra szoruló szavakból pedig akad bőven, hiszen Dukaj az Érkezés a sötétségbe technofil világát jócskán telepakolta (főleg) informatikai szakzsargonnal. És robotokkal. A mesterségessé vált intelligenciák által megszállható fémmonstrumok egészen színes felhozatallal vannak jelen az egyszerű, de hatalmas munkagépektől, az antropomorf mechákon át, egészen a szexrobotokig és gyerekjátékokig.
Érkezés a gondolatokba
Az új, popkulturális utalásokban is bővelkedő cyberpunkgyökerű világ alaphelyzetének felfestése értelemszerűen nagyobb súllyal esik latba Dukajnál, mint a karakterek kidolgozása. Az értékes szaktudása miatt sokak számára fontossá váló Grześ mellett a főbb megszólalók leginkább a csoportjuk által képviselt ideológiai, filozófiai vonal szócsöveiként funkcionálnak, Grześ pedig köztük képez egyfajta ütközőpontot. A világnézeti konfliktusok főleg az egyes csoportok biológiai élethez való viszonyából fakadnak, és ciklikus módon háborúba torkollnak. Dukajnak nem célja, hogy ezeket a nyílt összecsapásokat hosszasan részletezze: az Érkezés a sötétségbe nem akcióközpontú apokaliptikus sci-fi. A pusztulás ábrázolása helyett nagyobb hangsúlyt fektet
a poszthumanizmussal kapcsolatos, egzisztenciális, filozofikus, és néhol nyomasztó kérdéseket feszegető eszmefuttatásokra,
amik időnként egészen szürreális, pszichedelikus terepre is elkalandoznak – éppen ezért még viszonylagos rövidsége ellenére sem könnyed olvasmány.
Érkezés a Netflixre
A Netflix első belga sorozata lett az Érkezés a sötétségbe (Into the Night), ami Dukaj művének egy marginális, de annál karakteresebb elemét állítja a középpontba. Nevezetesen egy olyan utasszállító repülőgép útjáról van szó, ahol az utasok a halálsugár (a sorozatban ez a napsugarakat jelenti) elől menekülve folyamatosan igyekeznek az éjszakában maradni. Az eredetileg Brüsszelből Moszkvába tartó gépet egy olasz NATO-katona téríti el, a nemzetiségi olvasztótégelynek is tekinthető repülő utazóközönségének csoportdinamikája pedig rengeteg feszültséget rejt magában. A sorozat csak érinti a Dukaj katasztrófájában rejlő science fiction koncepciókat, és elsősorban egy klausztrofób, karaktervezérelt, „versenyfutás az idővel” jellegű thrillerként működik a legjobban – bár valószínűleg a repülés szerelmesei, és a logikai bukkanókra érzékenyebb nézők néhol joggal húzhatják fel a szemöldöküket.
A széria alapszituációja, miszerint eltérő világnézetű karakterek kénytelenek szembenézni a világ és potenciálisan saját maguk pusztulásával egy szűk helyszínen, több filmből, könyvből is ismerős lehet. Akár olyan Stephen King-adaptációkból is, mint a Langolierek (ebben az esetben még a repülő is közös motívum) vagy A köd, de ismerős lehet akár Hitchcock Madarakjából, vagy Az élőhalottak éjszakájából is. A recept pedig itt is különösen hatásosan működik. Az átlagosan nagyjából félórás epizódok tömve vannak izgalommal. A karakterek múltjából felvillanó flashbackek (amolyan Lost módra) pedig éppen csak annyi, ütőképes infómorzsát közvetítenek a szereplőkről, amikből a néző könnyedén spekulálhat nagyobb összefüggésekre, potenciális veszélyforrást jelentő személyiségjegyekre, ezzel is fenntartva a jól adagolt információkból táplálkozó feszültséget.
Bár a sorozat közel sem szöveghű adaptáció, egy ponton mégis szép párhuzamot képez az inspirációul szolgáló művel.
Mindkettő a krízishelyzetbe került ember humanizmusát állítja a középpontba.
Míg a sorozatban ez főleg világnézeti, etikai, morális tapasztalatokon keresztül mutatkozik meg, addig Dukaj könyvében már a biológiai és technológiai lét között feszülő ellentmondásokat/azonosságokat taglaló eszmecserékben. És bár kifejezetten határozott álláspontot egyik sem foglal, valamiben azért egyetértenek: a humánum nem a lélek/tudat börtönéül szolgáló test milyenségében, sokkal inkább a tettekben nyilvánul meg.
