A pici és szép könyvet az Ø Kiadó adta ki, ami kifejezetten a skandináv irodalmi kincsekre szakosodott, és mivel most először foglalkozunk kiadványukkal, néhány szóban bemutatjuk őket. Az idén indult Ø Kiadó nevében az Ø-t ő-nek kell ejteni, dánul szigetet jelent, a kiadóvezető, Veress Dávid, aki Birgisson regényét is fordította, évek óta a skandináv irodalom egyik legfontosabb hazai szakértője, például dolgozik a Skandináv Ház Alapítványnál, így az Észak című folyóirat elindításában is közreműködött. A skandináv irodalom rendkívül gazdag, ráadásul nagyon erős kulturális márka. Az északiak kitalálták, hogy van bennük valami közös, amit meg lehet fogalmazni, és amivel például a kulturális piacon könnyebben versenybe szállhatnak, jelen lehetnek. Mert azt innen Magyarországról nem tudjuk elképzelni, hogy Dánia, Finnország, Izland, Norvégia, Svédország, Feröer és Grönland is együtt egy kulturális márka alatt egyesíti erőit. A magyar könyvpiacon a skandináv irodalom nemcsak kedvelt, hanem kifejezetten sikeres is: például Karl Ove Knausgard, Jón Kalman Stefansson, Linn Ullman, Per Petterson, Erlend Loe, Stefan Ahnhem vagy Jo Nesbo a maguk területén nagy sikereket értek el itthon.
A kiadó első kötete megmutatja, mire várhatunk: Bergsveinn Birgisson lírai regényében az öreg izlandi gazda, Bjarni ragad tollat, hogy válaszoljon egykori szerelmének, Helgának.
Az időskori elbeszélő nézőpontjából az egész életet és az izlandi tájat is belátni, a kettő pedig folyamatosan alakítja egymást.
A “Drága Helga” megszólítással kezdődő levélfolyam a haláltól indul és nem tud mással végződni. Végig megtartja a levélműfajt, ami kifejezetten jól áll a kötetnek: könnyen lehet azonosulni az elbeszélő Bjarnival, aki már egy összefüggő történetként látja az életét, sőt azzal is képes szembenézni, hogy mit rontott el. Vívódik, emlékezik, elvágyódik, de mindvégig szeretne rendbe tenni valamit, amit egyszer már nagyon elrontott.
Bjarni azon az izlandi vidéken él, amit Jón Kalman Stefánsson Menny és Pokol-trilógiájából már jól ismerhetünk: a természet nem helyszín, hanem mindenre hatással lévő létező, úgy az iszonyú hideg, mint az északi szél meghatározza a mindennapokat. De egy szerelmi kapcsolat se más, mint jeges időszakok, napsütötte órák és viharok folyamatosan változó rendje. A Válasz Helga levelére ugyanannyira szól a szerelemről, mint az ember és természet viszonyáról, a szorongató városiasodásról vagy arról, hogy az időt mennyire máshogy éljük meg.
A kisregény nagy érzelmeket megmozgató, alapvetően sötét tónusú elbeszélése arról szól, hogy az elbeszélő élhetett volna egy másik életet.
Ha lett volna bátorsága, ha igazán akarta volna, ha lett volna mintája, ha nem félt volna szembenézni tettei következményeivel. Bjarni Unnurt vette feleségül, majd élték le együtt az életüket, de még Unnur is tudta, hogy mindvégig Helgát szerette. Akinek férje és gyerekei vannak.
Unnur története is rendkívül tragikus: a méhét eltávolították az orvosok, így meddővé vált, ami nemcsak érzelmi, hanem szexuális kapcsolatukra is hatással volt Bjarnival. Akinek Helga ezután azt mondta, hogy végképp egybefolyjon a két nőalak, hogy “Szeresd. Rajtam keresztül”. Látszólag mindvégig tragikus a történet, hiszen ebben a háromszögben senki se boldog, de Bjarni levelében megtaláltam azt az erőt, amit a saját történetünk elfogadása adhat. Juhokat hágatni, bárányokat vágnak le, húsokat füstölnek, a szexjelenetek rendre visszatérnek, mert a Válasz Helga levelére ilyen szöveg, animális, testi és ösztönszerű. Birgisson különös költői nyelvezetben beszélteti az öreg Bjarnirt, aki úgy beszél a természetről vagy a szerelemről, mint egy költő, úgy idézi be a 13. századtól a 19. századig az izlandi irodalmi szövegeket, mintha az anyanyelve lenne, és mégis komplex módon szervesül ebben az önálló természeti világban. Veress Dávid fordítói munkájának végeredménye sokszor hideg, néha sötét, de mindvégig mély érzelmeket működtet.
Birgisson kisregénye elsősorban nem tragikus szerelmi történetként a legérdekesebb, hanem az ennek mentén felmerülő témákon keresztül. A Válasz Helga levelére sokáig úgy hat, mintha nem lenne konkrét ideje a történteknek: egyfelől a vidéki létben máshogy éljük meg az időt, másfelől zavarba ejtő, ahogy egy közel 90 éves férfi emlékezik vissza az életére, mert emlékei nagyon élők, mégis érezni, ahogy az évtizedek alatt alakultak.
Az időtlenség felől nézve válik komoly, szorongató problémává a városiasodás, amelyről többször ír a szerző:
hogyan változik meg az emberek közötti kapcsolat, hogyan oldódik fel a személyes identitás a városban, hogyan veszítik el értékeiket az emberek.
És egyébként hogyan áll a város, Reykjavík Helga és Bjarni közé.
“Költözzek Reykjavíkba azért, hogy árkot ássak vagy barakkokat építsek az amerikaiaknak? Hagyjam ott a birkáimat, amiket az apámtól örököltem, és amiket éjt nappallá téve nemesítettem és szaporítottam, míg végül két-három báránynál már egyik jerke sem ellett kevesebbet? Hagyjam ott a vidéket, ahol az őseim majdnem ezer éve éltek, és költözzek egy városba, ahol nem látnám a munkám gyümölcsét és bérlő lennék, mások rabszolgája?” - írja Helgának Bjarni, aki szerint az emberi társadalmak olyanok, mint az almák, minél nagyobbak, annál íztelenebbek, vagyis elveszítik igazi almaságukat és egymáshoz kezdenek hasonlítani a jelentéktelenségükben.
A város és a vidék közti különbség a változásról beszél, ahogy egy emberélet alatt a kommunikáció, a férfi-nő viszony, a megélhetés és a közösségi lét is megváltozik, például azért, mert megjelenik a telefon vagy a tévé, ami hiába tölt be funkcionális szerepet, mindkettő újratermeli az egyének közötti távolság fenntartását. Ahogy eltűnni látszik a hagyomány, ahogy veszélyesnek tűnik a változás és ijesztőnek az idő felgyorsulása. Vidéken Bjarni fontos volt és látta munkájának eredményét, mindvégig rettegett attól, hogy eltűnik a városi forgatagban.
A levelek azt is elbeszélik, hogyan magányosodott el végleg Bjarni a saját életében.
Előbb csak feleségétől idegenedett el, bízva abban, hogy a szerelme, aminek mítikus történetét ebben az elbeszélésben is még fontosabbá emeli, beteljesül, majd láthatjuk, ahogy Helga közös gyereküket egyedül nevelni kezdi, a férfi meg távolról távcsővel nézi a gyerek cseperedését.
A Válasz Helga levelére szép és tragikus történet egy férfiról, aki nemcsak a saját életét élte szomorúan, hanem azt is, amivel soha nem volt bátorsága szembenézni, mert mindenféle értelemben radikálisan más életet igényelt volna tőle. Bjarni története a maga időskori romantikájával együtt mégis csak annak a férfinak a története, aki más nők életét változtatta meg, miközben ő is mindig máshova vágyódott, saját magának könnyedén felépített egy tragikus történetet, minthogy szembenézett volna szerepével és felelősségével. Brigisson legalább egy idős férfit képes volt rávenni arra, hogy egyszer belássa hibáit.
