Viszkok Fruzsi ajánlására vettem a kezembe Híragi Szanaka japán szerző rövid, de annál mélyebb érzéseket felsorakoztató kötetét (itt mutattunk egy részletet). Milyen pillanatokat idéznénk fel a múltból, ha hirtelen véget érne az életünk?
Kivel töltenénk el még egy kis időt, mielőtt átlépünk a túlvilágra?
Súlyos témák könnyed stílusban elbeszélve: ez vár rád, ha velünk olvasod a TBR podcast harmadik epizódjának közös könyvét.
Te mire emlékeznél vissza?
A regény egy nem mindennapi fotóstúdióba vezet minket, amit úgy kell elképzelni, mint egy köztes állomás, ahol az elhunytak egy kis időre megpihenhetnek a túlvilágra való átlépés előtt. Nyomasztó környezetről azonban szó sincs: inkább egy kellemes hangulatú lakásra hasonlít a helyszín, ahol egy titokzatos figura, Hiraszaka várja a távozókat.
Töprengtél már azon, hogy vajon tényleg lepereg-e előttünk az életünk, mielőtt meghalunk?
Ezzel a gondolattal játszik el a szerző.
A szereplők ebben a történetben maguk válogathatnak képeket egy forgó árnylámpásba – az összes megélt évből egyet –, amelyet aztán a végső átlépés előtt a férfi segítségével meg is nézhetnek: „egy retrospektív ceremónia az élet legvégén”.
Vannak szabályok!
Bár a stúdióba érkezők minden egyes napjukról kapnak képet, előfordul, hogy a legfontosabb pillanatokat ábrázoló fotók kifakultak, vagy megsérültek. És itt jön a legizgalmasabb: ilyenkor visszautazhatnak a múltba, hogy újra átéljék az eseményeket.
Megváltoztatniuk azonban semmit sem szabad, mert különben súlyos árat kell fizetniük.
„A fényképes koncepció nagyon jó emlékeztető, hogy ami igazán fontos, azok az élmények, az érzések, amiket magunkkal tudunk vinni” – jegyezte meg Viszkok Fruzsi az adásban kiemelve, hogy legyen bármilyen gazdag valaki a földi világban, végül mindenki ugyanúgy lép át a másik oldalra.
Egy szempillantás az élet
A regényben három szereplő sorsába nyerünk betekintést: elsőként a 92 éves Hacue lép be az ajtón, akinek azok voltak a legszebb napjai, amikor a hivatásának élhetett, és óvónőként gondoskodhatott a gyerekekről a háború utáni Japánban. Ezután egy éles fordulattal egy 47 éves gengszter jön, aki erőszakos halált halt, zárásként pedig egy kislány, aki rettenetes körülmények közül kerül Hiraszaka elé.
Vajon melyik emlékekhez utaznak majd vissza?
Kiderül a sok meglepetést és még több szívbe markoló jelenetet tartalmazó kötetből, amely rávilágít, hogy tényleg értékelnünk kell a boldog perceket, mert hamar tovatűnnek.
Egyszerűen csak szép
„Nincsenek benne felesleges sallangok, nincsenek benne hosszú leírások, hanem lényegre törő, de mégsem érzem sterilnek” – mondta Viszkok Fruzsi a regényről. „Szerintem a japánok is pont ilyenek: nem hagyják, hogy elvigyék őket a felesleges részletek” – tette hozzá.
Valóban jó értelemben egyszerű, gyorsan olvasható könyvvel van dolgunk, amelynek már vannak megrázó részei, mégis az volt a benyomásom az utolsó oldalakhoz érve, hogy egy szép történetet olvastam. És néha pontosan ennyire van szükségünk.
Hallgasd meg a kibeszélőnket, és vedd fel te is Az elvesztett elékek lámpását a TBR-listádra!
