„Saját halálát add meg, Istenem,
mindenkinek, azt, mi létében érik,
amelyben vágy volt, inség s értelem.”
(R. M. Rilke)
(Ford: Nemes Nagy Ágnes)
Gyerek- vagy kamaszkorunk rajongott olvasmányait kézbe véve gyakran megdöbbenve kell megállapítanunk, hogy az egykor lebilincselő szöveg most untat, megmosolyogtat, bosszant – már nem találunk vele közösséget. Ez tulajdonképpen rendben is van, hiszen a műalkotás befogadása, értelmezése időbeli, történeti tapasztalat, így természetesen el is avulhat, érvényét is vesztheti. Az viszont megdöbbentő és lenyűgöző, ha egy mű élettörténete valamiféle titokzatos, alakváltó fiatalságot produkál, mint Szerb Antal nyolcvan éve megjelent kultuszregénye, az Utas és holdvilág. Nemzedékek sora esett és esik sajátos bűvöletbe, míg a nászútjáról megszökő Mihály vándorlását követi az ifjúság halálosan édes belső, és Itália súlyosan szép külső tájain. De vajon mi lehet az oka a regény örök ifjúságának? A válasz a szereplők életútjában és privát drámáiban keresendő.
Az Utas és holdvilág idén 80 éves, és pofátlanul, kortársakat megszégyenítően friss és fiatalos - ezt nem mi mondjuk, hanem a TÁP Színház, ami különleges vizualitású playback-előadással tiszteleg Szerb Antal kultregénye előtt. Vajdai Vilmos rendező elővette 2002-es rádiójátékát, hogy egy öt órás előadásban színre vigye. Az előadást a Trafóban lehet megnézni november 19-én vagy december 8-án, illetve javasoljuk mindenkinek, hogy lehetőségei szerint támogassa közösségi finanszírozás útján a csapatot, hogy minél többször bemutathassák.
Kamaszkorunkban kiélezett érzékenységgel szembesülünk önmagunk és a külvilág idegenségével. Így van ezzel Szerb regényének főhőse, Mihály is. Különleges barátai, a polgári világ realitásaitól tudatosan elzárkózó Ulpius Éva és Tamás társaságában gyógyul ki örvényszerű (úgynevezett petit mal, azaz kis epilepsziás) rohamaiból, a világ prózaiságából fakadó neurózisából, és magával ragadja egy anarchikusan autonóm életforma érzéki zsenialitása. Az Ulpius-testvérek megvetik a szülők világát, csalnak, lopnak, hazudnak, hogy barátaikkal folyamatosan egyfajta rituális színházat játszhassanak. Szerelem és halál történeteit adják elő, miközben megismerkednek a vallás- és a művészettörténettel, és félelmek nélkül ismerik ki saját öszönteiket is.
Amikor kiűzetik a kamaszkor sötét Paradicsomából, vagyis szembesül a felnőttség pénzkereseti kényszerével, Ulpius Tamás az archaikus istenségek létformáját idézve nővérével-szerelmével csókolózva veszi magához a halálos mérget, Éva pedig luxushetéraként ölti magára a szerelem- és halálistennő alakját. Mihály eközben két világ között reked: nem bír sem hatékony polgári életet élni, sem vállalni a totális autonómia halálos kockázatát.
A táj és a város rituális színpaddá válik: az utcák és a ligetek mélyén a halál, az érzékiség, a nyomor és a szorongás ösztönerőit megismerő, és megrázó tapasztalataikat alkotássá formáló szellem épít sikátorokat; nyitja-zárja a holtak kapuit, paraszti ünnepet és súlyos középkori szertartást tart.
A szépség holdkórosa: Szerb Antal és az Utas és holdvilág
Szerb Antal egy diákkori jó barátjáról mintázta Ulpius Tamást, akit a kamaszfiúk már-már barátságon túli rajonságával szeretett. Kisfiús lelkesedni tudását később is megőrizte, az írást illetően azonban nem ismert tréfát. Összegyűjtöttünk néhány érdekességet a 70 éve meggyilkolt szerzőről, és legismertebb művéről, az Utas és holdvilágról.
A különleges (világ)színpadon feltűnnek olyan figurák is, akik ironikusan egyensúlyoznak a lét titkainak mélységeit és a hétköznapiságot elválasztó szakadék peremén. Ilyen a tudós vallástörténész, Waldheim Rudi, aki életformává teszi az ősi kultúrák érzéki-metafizikai bölcsességének kutatását, amit a hírnév- és szoknyavadászat szatírjátékai közepette piheni ki. Vagy Erzsi első férje, Pataki Zoltán, aki a birtoklás elemi erejű szenvedélyével imádja a lét szélső tapasztalataitól megrettenő feleségét, miközben tökéletesen uralja a polgári világot, és vagyonával, médiahatalmával manipulálja környezetét, hogy szerelmi vágyát kielégíthesse.
A szereplők döntései, életútja a regényben teljesen egyenrangúan mutatkoznak meg, az olvasóra bízva önismereti eseménnyé tételüket. Mindannyiuknak szembesülniük kell azzal, hogy lelkük mélyén olyan elemi erők lakoznak, melyek messze felülmúlják saját racionalitásukat és életösztönüket. Ezért is érezzük a regény minden pillanatában Ulpius Éva - mintegy isteni kisugárzású - jelenlétét, a szerelem és a halál minden határon túlcsapó energiáit, noha Éva szinte csak pillanatokra tűnik fel a cselekményben.
Az Utas és holdvilág elevenségének titka talán az lehet, hogy miközben az olvasó érzékeli a tudásanyagot, amelyet Szerb a regénybe csomagolt (vallástörténetet, klasszikafilológiát, pszichoanalízist, művészettörténetet, esztétikát, lét- és időfilozófiát), és a tudás megismerhetősége egzisztenciális kalandként csábítja, a figurák drámáin végigtekintve a létezés tétjére is rádöbben. Vagyis a regény elolvasása után titokzatosabb, félelmetesebb, súlyosabb és sokkal értékesebb lesz számára a saját élete.
Szerző: Szarka Judit
