A tudományosan dallamtapadásnak nevezett jelenség az, amikor egy zene sehogy sem megy ki a fejünkből, akárhogy is igyekeztünk megszabadulni tőle. Ez többnyire ártalmatlan, azonban egyes kutatások összefüggésbe hozzák bizonyos személyiségjegyekkel, például a szorongásra való hajlammal vagy a mentális kontroll mértékével.
Mindig csak rád gondolok!
Fülöp Flóra és Honbolygó Ferenc, a BME és az ELTE-PPK kutatóinak új tanulmányában 4300 magyar résztvevő bevonásával azt vizsgálták, inkább a kényszeres ismétléshez vagy az erős érzéki élményekhez kapcsolódik-e a jelenség.
A kutatáshoz használt kérdőívekkel egyrészt a skizotípiát (azaz a skizofréniához köthető, de nem patológiás mértékű pszichózisra való hajlamot), másrészt a nem klinikai rögeszmés-kényszeres zavarokat (OCD) mérték. Ezek ugyanis hajlamokként az átlagos, egészséges embereknél is jelen lehetnek.
Az eredmények szerint azok az emberek, akik hajlamosabbak furcsa érzékszervi élményekre (például hangokat hallani, amiket más nem hall), illetve kényszeres gondolatokra (olyanokra, amiket nem tudnak elhessegetni), gyakrabban gondolkodnak azon, hogy miért ragadt be egy dallam a fejükbe, vagy szívesen mozognak (például dobolnak az ujjukkal vagy dúdolnak), amikor egy dallam jár a fejükben.
Az is kiderült, hogy azok, akiknél erősebbek a kényszeres gondolatok, gyakrabban érzik kellemetlennek vagy zavarónak a dallamtapadást.
Ugyanakkor azok, akiknél erősebb a skizotípiás hajlam (például hajlamosak furcsa vagy különleges dolgokat észlelni), gyakrabban tapasztalnak ilyen dallamtapadást – de nem feltétlenül érzik azt rossznak. Érdekes módon egyik személyiségjegy sem befolyásolta, hogy mennyi ideig tart egy-egy dallamtapadás, ami ellentmond a korábbi kutatásoknak.
Újdonság volt az is, hogy akiknél magasabb volt a skizotípiás jelleg, azok jobban odafigyeltek arra, milyen folyamatok mentek bennük végbe, amelyek a dallamtapadásukat okozhatták, és gyakrabban mozogtak is közben, például ritmusra járt a lábuk, doboltak.
A kutatás rámutat arra, hogy bár a dallamtapadás-élmények többnyire ártalmatlanok, bizonyos személyiségjegyek hatással lehetnek arra, hogyan éljük meg ezeket.
Azok, akik hajlamosabbak az önmegfigyelésre vagy különleges érzékelési élményekre, gyakrabban tapasztalhatnak visszatérő dallamokat, és mélyebben elgondolkodhatnak azok jelentésén.
A hír mellé három, zenészről szóló könyveket ajánlunk.
Arthur Rubinstein: Ifjúi éveim
Arthur Rubinstein, a világ egyik legnagyobb zongoraművésze, nem vezetett naplót, így fejből vetette papírra eseménydús életét. Igyekezett nem válogatni az emlékeiből, mindent meg akart írni, ami csak az eszébe jutott, és példátlan emlékezőtehetsége gondoskodott arról, hogy lehetőleg semmi se maradjon ki a memoárból. Az elbeszélés képszerűsége miatt akár regényként is olvasható a kötet.
Rendkívül sok emberrel hozta össze a sors és a történelem, vele együtt újra bejárhatjuk a tizenkilencedik és a huszadik század fordulójának három évtizedét. Thomas Mann, aki ugyancsak sokat utazott, összefutott vele: „Hat nyelvet beszél – ha nem többet. Utazási élményeivel színezett, rendkívül mulatságos jellemábrázolásokkal tarkított csevegésével ugyanúgy csillog a szalonokban, mint ahogyan roppant művészi képességével csillog a világ minden országának hangversenypódiumain" – írta róla.
Leonard Cohen: Leprások balettje
Tudtad, hogy Leonard Cohen eredetileg írónak készült? Mielőtt megírta volna az olyan slágereit, mint a Hallelujah, a Suzanne vagy a Famous Blue Raincoat, huszonévesen írással foglalkozott. A leprások balettje című korai, nemrég előkerült regénye egy mérgező kapcsolatot mutat be abszurd, már-már kafkai eszközökkel. Cohen egyszer azt nyilatkozta róla, valószínűleg jobb, mint A kedvenc játék című, eredetileg 1963-ban megjelent, ünnepelt, önéletrajzi ihletésű regénye.
A gyűjtemény kisprózákat és egy rádiójátékot is tartalmaz. Az összes szöveg 1956 és 1961 között keletkezett, és olyan témákat pendít meg, amelyek későbbi műveiben is folyton visszatértek: szégyenérzet és sóvárgás, vagy éppen a szexuális vágyra való méltatlanság. Cohen szövege egyszerre meditatív és játékos, meglepő és provokatív: betekintést enged a szerző képzeletének működésébe, alkotói folyamatába.
Bősze Ádám: Nagy zenészek, nagy szerelmek - A zenetörténet hálószobatitkai
Bősze Ádám zenetörténész, antikvárius, rádiós- és televíziós műsorvezető a komolyzene világának ismerője, aki hosszú évek óta azon dolgozik, hogy ezt a közeget közelebb hozza a nem szakmabeli nézőkhöz is. Estjei és előadássorozatai során hatalmas tudással és lehengerlő humorral mesél a zenetörténet hírességeiről, hogy megérthessük, ők is hús-vér emberek voltak. Tíz alkotó, többek közt Beethoven, Mozart, Debussy, Wagner esendő emberi oldaláról olvashatunk a kötetben, amihez a QR-kódok segítségével a zenéiket hallgathatjuk illusztrációként.
Forrás: ELTE
Fotó: pexels
