Kányádi Sándor történetei a Hargita tájairól mesélnek medvékkel, rigókkal és málnaszörppel

Kányádi Sándor történetei a Hargita tájairól mesélnek medvékkel, rigókkal és málnaszörppel

Kányádi Sándor Talpas történetek című mesekönyve a Móra Kiadó által felújított sorozat harmadik része, mely az első két darab, a Világlátott egérke és Az okos kos után az író újabb varázsos meséit porolja le. Olvass bele!

Könyves Magazin |
kányádi sándor
Talpas történetek
Ill.: Tuza Edit, Móra, 2023, 52 oldal
Kányádi Sándor: Talpas történetek könyv

Az erdélyi Hargita-hegység vidékére kalauzul el bennünket ez a vidám történet. Az író összebarátkozik Ambrussal, a medvével, és kölcsönösen megajándékozzák egymást: az író ajándéka egy zsebtükör, a macié pedig egy üveg málnaszörp. A szörppel ezután nem sok kaland történik, a tükörrel viszont annál több: mancsról-mancsra jár az álmélkodó erdei állatok között, s végül az is kiderül róla, nem is olyan hétköznapi, mint amilyennek látszik. Vajon mi a tükör különlegessége? Hogyan alakul medve és ember között a barátság? Miért fütyül közbe a fenyőrigó? És ki lesz a híres hargitai borbély? A remek stílusban megírt, fordulatos könyvből nem hiányozhatnak a játékos betétversek sem. A felújított kiadáshoz Tuza Edit készített színes illusztrációkat. Olvass bele!

Kányádi Sándor: Talpas történetek (részlet)

Beszélgetés a medvével

Múltkoriban, amikor fönn jártam a Hargitán, találkoztam egy medvé­vel, gondoltam, megkérdem, ha már így utamba hozta a szerencse, igaz-e, amit róla beszélnek, írnak, szereti-e a mézet, a málnát, igaz-e, hogy olykor-­olykor meg szokta dézsmálni a hegyi pásztor csordáját, nyáját? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekkel hozakodtam elő a billegő járású mackónak.

Őkegyelme egy darabig eléggé barátságtalanul dirmegett-dörmögött, de aztán kötélnek állott, látva, hogy csak egy husángot, afféle alkalmi kézbelit, botot markolok, s nem medveölő puskát.

– Nos hát – dörmögte barátságosan nyújtva felém a mancsát –, nos hát, beszélgessünk, ha nincsen egyéb dolga – mondta a medve, s azzal mellém telepedett a gyepre. – A mézet valóban nagyon szeretem.

– S a málnát?

– Málnászni voltam éppen, az volt az ebédem – törölte meg illendően a száját –, szeretem nagyon a málnát és az áfonyát is, noha szaporátlan, s megfogja a fogam s szájam, az elébb is egy bokron pár szemet találtam, és tessék, még az ínyem is csupa festék. Ha tudtam volna, hogy találkozunk, megtartóztatom magam, nem szeretném, ha azt hinnék rólam, hogy nem mosom a fogam.

– Dehogy hiszik, dehogy hiszik – nyugtattam meg a mackót, s ki­­vettem a tarisznyából pár kásásodó vackort –, amíg hazaér, ez is meg­teszi, leviszi a nagyját, magam is,

ha nincs éppen kéznél a fogkefém, almát, körtét rágok.

Megköszönte a medve a vackort s a tanácsot, és elkezdett illendően majszolgatni.

– Na látja? – tartottam a zsebtükröm elébe, mikor a vackort megette. – Nyoma sincs már az áfonyának.

– Holtáig tanul az állat – somolyodott el megelégedve, s megjött a kedve. És hálából elárulta, hogy azok a vidám medvetörténetek, kalandok, amiket mesélni, írni szoktak róla, álmában történnek meg véle. Azért is alussza át a telet, hogy hőstetteiről minél többet mesélhessen.

– Szeretem embernek, gyermekek közt játszónak álmodni magam – mondta a mackó boldogan –, egyébként maga az első élő ember, akivel valaha is szót váltottam.

Ettől én nagyon meghatódtam. Érthető, ha a további kérdezősködésről megfeledkeztem. Nem is lett volna tapintatos ezek után leütött borjakról, ellopott juhokról érdeklődnöm. Meg aztán ő is megkérdezhette volna, hogy szeretem-e a húst? Hová lesz az a sok borjú, bárány?

De ne firtassuk. Elbúcsúztunk, s a megható búcsúzásnál, barátságom s hálám jeléül, nekiadtam a tükröm. Hátha ezen a télen valami tükrös történetet álmodik. Vagy legalább lesz mibe belepillantania, ha fölébred, s illendően rendbe szedheti magát addig is, amíg leballag a télvégi patakhoz kimosni szeméből az álmot.

– Jó éjszakát, mackó barátom – kiáltottam még vissza az ösvény­fordulóból –, szép álmokat kívánok!

Tízet se léptem még lefelé jövet, amikor megzörrent a bokor előttem.

Mi tagadás, egy pillanatra inamba szállt a bátorságom.

A medve magaslott előttem. Két lábon.

– Megbocsáss…son – dörmögte elfogódottan. – Nem emlékszem, álmodtam-e vagy fenyőrigó füttyögte-é, hogy az emberek közt a jó barátok tegeződni szoktak. Ha meg nem sértenélek, már megbocsáss, én vagyok, ha nem is az idősebb, de a magasabb, tegeződjünk össze! – Már nyújtotta is a mancsát, de előbb még a bundája belső zsebéből elő­húzott egy fakéreg butykost: – Málnaszörp. Valódi. A feleségem csavarta tulajdon mancsával. Ez is megteszi. Ugyanis mi szeszesital-félékkel nem élünk.

Ambrus volna a becsületes nevem.

Magam is bemutatkoztam illendően, s ráköszöntve meghúztam a butykost. Ő is utánam.

– Egészségedre!

– Egészségedre!

– Szerbusz, barátom!

– Szerbusz, barátom!

Még össze is ölelkeztünk. Csak úgy ropogott minden porcikám a nagy megilletődöttségtől.

Aztán elváltunk, mert már erősen alkonyodott. S a szél is igencsak ősziesnek kezdte mutatni magát.

A medve és a nyuszi

Ment, ment a medve úttalan utakon, ösvényeken, csapásokon által, az én zsebtükrömmel a mancsában, egyenesen a téli szállása felé. Mentében mindegyre bele-belepislantott a tükörbe, s miután jól kigyönyörködte magát, a tükröt bundája belső zsebébe tette.

-

– Így ni – morogta megelégedve –, lesz öröm, ha meglátják a mackók, s elmondom, hogy a vackor milyen kitűnő fogtisztító szer.

Ha megfogja zápod a

szederlé vagy áfonya,

hogyha fogad fekete,

s nincs kéznél a fogkefe,

tudja minden medve akkor,

legjobb szer a kásás vackor.

Így brummogott vidáman a medve, s azt gondolta, jó volna ezt a magvas versikét kiszegezni a többi talpas okulására a legeslegnagyobb vadvackorfára, de hirtelen valaki belenyöszörgött a jókedvébe.

Megállott, hallgatózott, majd elindult a nyöszörgés irányába, félrehajtogatott egy málnabokrot, nem akart hinni a szemének: látja, hogy a róka egy apróka nyúl fülét cibálja.

– Hagyod abba azonnal, te csúfság! – ragadta galléron a mackó a rókát.

Kétszer sem kellett mondani a rókának. Elengedte a nyúl fülét, és elkezdett mindjárt mentegetőzni, hogy ő csak mókázgat, hancúrozgat a nyuszival.

– Tapsolni akartam a fülével, ha már tapsifülesnek mondják.

Elengedte erre a medve a rókát. Az meg illa berek, nádak, erek, vitte az irháját, mire a nyuszi is szóhoz juthatott volna, már árkon-bokron túl inalt a róka. De nem állta meg, hogy futtában vissza ne kiáltsa:

– Kerülsz te még a kezembe, te nyafka!

A nyuszi meg füleit tapogatva elpanaszolta, hogy mit mívelt vele az álnok tyúktolvaj.

– Rám fogta, hogy átugrottam az árnyékát, s azzal őt rettentően megsértettem, elkapott, és cibálni kezdte a fülem, jaj, mi lesz velem, mi lesz velem! Hallhatta kelmed is, mikor elment is, fenyegetőzött.

A medve erre előhúzta bundája belső zsebéből a tükröt, s odatartotta a nyuszinak, hogy az egy kicsit rendbe szedhesse az ábrázatát.

– Ne bőgj, na! Valamit majdcsak kitalálunk, csak ne lennél olyan alamuszi.

– Nem bőgök, nem bőgök – pityergett tovább a nyuszi –, de a te nyuszid se bőgjön, mert akkor nem tudom abbahagyni.

– Micsoda? – képedt el a medve.

– Ott a mancsodban, bocsánat, a tenyeredben.

Jót nevetett a medve a nyuszi csacsiságán, majd összevonta bozontos szemöldökét, s azt dörmögte:

– Lám, lám, milyen kitűnő ötletet adtál, már meg is vagy mentve – derült újólag jókedvre a medve. – Magad vagy ez, kiskomám, vagyis tükör­képed, ez a kis fényes micsoda fog megmenteni téged. Föltéve, ha eszed is lesz hozzá. Kölcsönadom pár napra ezt a fényes kis mi­­csodát, de vigyázz rá, mint a szemed világára, mert nekem ezt egy szívbéli jó barátom ajándékozta, el ne veszítsd, el ne törd, mert törékeny, akár az üveg. Fogd hát, s menj, és törd a fejed, ha lesz egy kis eszed, alaposan meg­tréfálhatod a goromba rókát.

Azzal már el is tűnt a medve a sűrűben. Törtetett tovább a barlangja irányába.

A nyuszi meg csak ámult-bámult, forgatta, nézegette picike mancsában a tükröt, a tükörben meg tulajdon ábrázatát; addig-addig nézegette magát oldalról, elölről, mígnem egy töprengő, gondolkozó nyuszi nézett rá vissza a tükörből.

-

Kapcsolódó cikkek
...
Könyvtavasz

Miri olyan óvodás kislány, akinek hétköznapjaiban mindig ott a varázslat

Fenyvesi Orsolya legújabb, Miri című mesekönyvének főhőse egy ovis kislány, kinek kalandjait Miklya Emese illusztrációi keltik életre. Olvass bele!

...
Könyvtavasz

A családi pokolból Petőfi verse mutatja meg a kiutat

A Petőfi bicentenáriumi évhez kapcsolódva jelent meg a Költővel nem járnék, melynek novellái nem a megszokott módon beszélnek Petőfi Sándorról, a minket körülvevő világról és rólunk, emberekről.

...
Könyvtavasz

Mesés versek ringatják álomba a gyerekeket

Hogyan nyílik ki és csukódik be estére a tündérrózsa, mennyire más a mező napfényben, mint naplementében, és merre oson az esti sötétben a róka? Rachel Williams altatóverseiből kiderül - olvass bele!

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Jordán Ferenc: Nem az a lényeg, hogy megjósoljuk a Föld jövőjét, hanem hogy alkalmazkodjunk [Podcast]

Litkai Gergely zöld podcastjének vendége Jordán Ferenc ökológus, akivel tavalyi nagy sikerű, Az ember vége a természet esélye című könyve apropóján beszélgettek.

...
Zöld

Túlélés vagy tanulás? John Holt könyve az iskolai kudarcok meglepő okait mutatja be – Olvass bele!

Miért jelent kudarcélményt sok gyerek számára az iskola? Olvass bele John Holt könyvébe!

...
Zöld

UFO-invázió nem lesz, de arrogáns azt gondolni, hogy egyedül vagyunk – Podcast Rab Árpád jövőkutatóval

Litkai Gergely a Bookline Zöld új podcastjében Rab Árpád jövőkutatóval beszélget Jane McGonigal Elképzelhető című könyvéről. 

A hét könyve
Kritika
Háy János legyőzné az apátiát: nem az országban, az egyénben
...
Podcast

A töltött káposztától a nemzeti szuverenitásig: hová tűnt a magyar konyha?

Mit kezdhetünk a 160 évvel ezelőtti ételekkel ma? Jókai Mórt és Ács Bori gasztroújságírót a kolozsvári töltött káposzta és a perec is összeköti. A Könyves Magazin podcastjában Ács Borival, a Telex újságírójával beszélgettünk. 

Fotó: Ajpek Orsi / Telex

Évente több száz új gyerekkönyv jelenik meg a piacon, ekkora választékban pedig még egy rutinos szülő is könnyen elveszítheti olykor a fonalat. Keresd a Bookline Kids apró pecsétjével ellátott cikkeket, és ismerd meg a legszerethetőbb új gyerekkönyveket!

Nógrádi Gábor ifjúsági regényében Jézus képzeletbeli kamaszkora tárul fel

...

Kiss Ottó új gyerekkönyvében egy ovis macibarátságé a főszerep

...

Marék Veronika karácsonyi története valódi mestermese

...

A gyerekek a legfontosabbak a világon! – Maria Montessori tudása ma is érvényes

...
Olvass!
...
Beleolvasó

Így ír Nádas Péter nyelvén Szvoren Edina – Olvass bele!

A Kérődző Kronosz pastiche-aiban ismert írók stílusokra ismerhetünk rá újfajta szemszögekből. Hiszen a szövegek egyszerre viselik magukon Szvoren Edina és a kiválasztott szerzők stílusjegyeit.

...
Beleolvasó

Ha nem sikerül örököst szülnie, talán túl sem éli a pokoli házasságot – Olvass bele a Hamnet szerzőjének új regényébe!

Az Egy házassági portré lapjain Maggie O'Farrell ezúttal a reneszánsz Itália sokszínű világát kelti életre. Olvass bele a regénybe!

...
Beleolvasó

Olvass bele Benedek Miklós mellbevágóan őszinte vallomásába!

Megannyi sikeres szerep után Benedek Miklós a legnagyobb kihívással birkózott meg: saját magáról, a saját életéről mesélt.