Miri akar, de nem engedik. Miri hiába tudja, ha nem értik. Miri szeret, Miri fél, Miri sóvárog. Ha anya megérti végre, hogy az nem mogyoró, hanem igenis varázsmododó, akkor egy csodás nap veszi kezdetét. A sötétségben pedig az őrzők vigyáznak ránk. Minden óvodásnak szüksége van egy kis varázslatra a hétköznapokban! Fenyvesi Orsolya meséi egy bűbájos kislányról szólnak, akinek határtalan fantáziája és az őt körülölelő szeretet segít megbirkózni a hétköznapi nehézségekkel. Olvass bele!
Fenyvesi Orsolya: Miri (részlet)
Egy nap, amikor Miri épp nagyon, de nagyon nem akart oviba menni, az úton egyszeriben a lába elé hullott egy pompás kis mogyoró!
– Egy varázsmododó! – kiáltotta izgatottan. – Anya, anya, egy varázsmododó!
Anya a fejét rázta.
– Az mogyoró, nem mododó.
– Ez a varázsmododó végre teljesíti minden kívánságomat – jelentette ki Miri. – Először is azt kívánom, hogy ne kelljen oviba menni!
– Muszáj oviba menni, mert dolgoznom kell, az pedig nem mododó, hanem mogyoró.
Miri dühösen markolta a pompás kis mogyorót. Miért nem lehet valami csak egyszer úgy, ahogyan ő akarja?! Ez igenis egy varázsmododó. Ő így tudja mondani. Sőt, varázsmododododó. Majd ő megmutatja!
A óvodában titokban tartotta a mogyorót, csak otthon, délután vette elő ismét. De akármilyen erősen összpontosított, és akarva akart, a plüsscicák nem keltek életre, a víz nem vált kakaóvá, és anya sem figyelte ámulattal, ahogy varázsolni próbál.
– Grr – morogta. – Ez a mododó nem működik!!
– Mogyoró - okította anya. – Mogyoró.
– Úgy mondom, ahogy akarom! – visította Miri.
Az ablakhoz ment. A végtelen eget szürke, egybefüggő felhőpaplan takarta.
– Azt akarom, hogy süssön ki a nap! – emelte Miri a magasba ünnepélyesen a pompás kis mogyorót.
Semmi nem történt.
Anya a fejét rázta. Miri dühbe gurult. – Te ezt nem érted, anya!! Ez igenis egy varázsmododó!
– Rendben – felelte anya, – én csak annyit mondtam, hogy helyesen úgy mondjuk: mogyoró.
– DE EZ EGY MODODÓ!! – kiabálta Miri, félig sírva, és anya megsajnálta. Végül is, miért ne?
– Jól van, legyen MODODÓ! – kiáltotta anya, és ebben a pillanatban a pompás kis mogyoró felizzott Miri feltartott kezében, és a Nap kiszorította a felhőket az égről! Miri tátott szájjal bámulta.
– Most már varázsmododó! – ámult anya. – Mit szeretnél még?
