Ifjabb Tom kapitány egy dzsungelkaland során jön rá, miért fontosak az esőerdők

Ifjabb Tom kapitány egy dzsungelkaland során jön rá, miért fontosak az esőerdők

Az Ifjabb Tom kapitány legújabb kötetében, a Dzsungelkalandban  Tom, Stella és Spéci, a robotmacska ezúttal esőerdei expedícióra mennek. Az olvasókat izgalmas kaland és sok-sok tudományos ismeret várja. Olvass bele!

Könyves Magazin |
Bernd Flessner, Peter Schilling
Ifjabb Tom kapitány 8. -Dzsungelkaland
Babilon, 2022, 64 oldal, 

Illusztrálta: Stefan Lohr

-

Végre megjavították a Space Racert! Ifjabb Tom kapitány, Stella és Spéci próbarepülésre indulnak az esőerdő fölé. Ezúttal a barátjuk, Daniel is velük tart. Közösen akarják felfedezni az ismeretlen vadont, ám Danielnek váratlanul nyoma vész. Kalandozz te is a főhősökkel az esőerdőben, és járj utána: Miért olyan fontosak az esőerdők? Hogy működik a fotoszintézis? Hogyan szagolnak a kígyók?

A sorozatról

A tízéves Tom a Space Camp–1 űrállomáson lakik édesapjával, Tom kapitánnyal és legjobb barátjával, Stellával. Tom anyukája az űrügynökségnél dolgozik, Stella szülei pedig a földi irányítóközpontnál. A gyerekek hűséges társa és tanítója, Spéci, a szuperintelligens robotmacska is a Space Camp–1 lakója. Egy pillanatig sem unatkoznak! A csapat a világűrt kutatja, végrehajtja a Földről érkező feladatokat, és növényeket termeszt a fedélzeten. 

Egy napon Tom édesapjának a Marsra kell repülnie, hogy segítsen helyreállítani egy megrongálódott üvegházat. A távollétében Tomnak, Stellának és Spécinek egyedül kell boldogulnia az űrállomás fedélzetén. Így lesz Tomból ifjabb Tom kapitány, az űrállomása kapitánya. 

Bernd Flessner: Ifjabb Tom kapitány 8. – Dzsungelkaland (részlet)

A Space Racer menetkész

Stella, Tom és Spéci a földi állomás kantinjában találkoztak, hogy elköltsék a reggelijüket. Stella a müzliből szedett magának egy keveset, azt kanalazta, míg Tom a magvas kenyér és a sajt mellett döntött, Spéci pedig talált egy konnektort, ahol feltölthette az akkumulátorait, a farkát használva töltőkábelnek. 

– Attól tartok, hogy a Space Racer még mindig nem menetkész – mondta Tom csalódottan. – Valószínűleg a kelleténél több homokot hoztunk magunkkal a Marsról. 

– Én sem értem – felelte Stella. – Már rég vissza kellett volna érnünk a Space Camp–1-re. A számítógép ellenőrzi ugyan az üvegházat, de időnként szemé lyesen is rá kell néznie valakinek. Ráadásul a termést is le kellene szednünk. Már biztosan megérett a paradicsom.

– Már egy hete itt vagyunk, de még mindig nem találkoztam anyuval. Hiányzik! – panaszkodott Tom.

– Pedig szerintem biztos, hogy már visszatért a szolgálati útjáról. 

– Biztosan sok dolga van – felelte Stella. 

– Úgy bizony – szólalt meg váratlanul egy hang mögöttük. – De végre itt vagyok!

Tom szeme úgy ragyogott fel, akár egy szupernóva. Ahogy felpattant, a széke nagy csattanással felborult. Egyenesen édesanyja ölelő karjaiba vetette magát. 

Stella szeme könnybe lábadt, hiszen pontosan tudta, hogy mit érez a barátja. Spéci közben megpróbálta kihúzni a farkát a székláb alól. 

– Miért kell az embereknek székeket borogatniuk, ha a szüleikkel találkoznak? – dohogott, miközben nagy nehezen kiszabadította magát. 

– Ezt te nem értheted – mondta Stella. – Gyere, hagyjuk őket magukra egy kicsit. Sok megbeszélnivalójuk van. Nézzük meg a Space Racert. Szeretném tudni, hogy miért tart ilyen sokáig a javítása.

– Jó ötlet – nyávogott Spéci. – Különben még dzsungel nő az üvegházban, mire visszaérünk az űrállomásra. 

Amíg Tom beszámolt az anyukájának a legutóbbi kalandjukról, a Marsra tett utazásról, Stella és Spéci elhagyták a kantint. Időközben már remekül kiismerték magukat a földi állomáson, és tudták, merre van a hangár. Ott állt a Space Racer, az űrsikló, amit kizárólag a két gyereknek és Spécinek terveztek. A hangárban a mérnökök a futóművet szerelték. Stella anyukája felügyelte a munkálatokat, aki szintén itt dolgozott a földi állomáson. A Space Racer úgy csillogott, mintha frissen polírozták volna. 

– Szia, anyu! – kiáltotta Stella. – Mondd csak, nincs még kész a Space Racer? 

– Szia, Stella! – felelte az édesanyja. – De igen, végre elkészült!

– Tehát visszatérhetünk a Space Camp–1-re?

– Sajnos nem. 

– De… De hát arról volt szó, hogy visszamehetünk az űrállomásra – hebegte Stella. – Ezek szerint a Földön kell maradnunk? – És újra iskolába kell járnotok – fűzte hozzá Spéci. – De legalább a házi feladatokban tudok segíteni.

– Nem, nem – nevetett Stella anyukája. – Nem kell iskolába mennetek. Természetesen visszatérhettek az űrállomásra. Az Űrhajózási Hivatal is beleegyezett, ahogyan Tom szülei és mi is. 

– Igen, de… Hiszen az imént azt mondtad, hogy… – Stella nem igazán tudta mire vélni a dolgot. 

– Még egy kicsit várnotok kell – mosolyodott el Stella anyukája. – A Space Racert sikerült ugyan megszabadítani a marsi homoktól, és a hibáit is kijavították, de először még tennetek kell vele néhány próbarepülést. Ha ezek sikeresek lesznek, visszatérhettek a világűrbe. Elvégre nem szabad kockáztatnunk, nem igaz?

– A biztonság mindenekelőtt – erősítette meg Spéci.

– Ez mindjárt más! – mondta Stella megkönnyebbülve. – Már azt hittem, hogy a Földön kell maradnunk.

– Csak két-három próbarepülésről van szó – mosolygott az anyukája.

– Meglátogathatnátok a barátotokat, Danielt. Petersheimben lakik, nem messze innen. 

– Danielt? – ismételte meg Stella. – Nem is rossz ötlet. 

Stella és Spéci párszor körbejárták az űrsiklót, majd elégedetten visszatértek a kantinba. Kértek maguknak egy csésze űrteát és egy törlőkendőt, Spéci ugyanis megirigyelte a Space Racer csillogását, és ő is olyan ragyogóan tiszta akart lenni, mint az űrsikló. 

– Hol marad Tom ilyen sokáig? – kérdezte Stella a második csésze tea után. 

– Ugyan, nem te magad mondtad, milyen sok megbeszélnivalójuk lehet? – emlékeztette Spéci. – Elvégre rég nem láttátok a szüleiteket. Az ilyen alkalmakhoz idő kell. 

– Igazad van – mondta Stella, és újratöltötte a csészéjét. Ebben a pillanatban Tom bukkant fel az ajtóban, és derűs hangulatban leült melléjük.

– Nos? Mi újság? – kérdezte Stella. 

– Szuper volt – felelte Tom ragyogva, és részletesen beszámolt az anyukájával folytatott beszélgetésről. – Már a következő nyaralásunkról is beszéltünk. Idén mindannyian elmehetünk a tengerparti víkendházunkba. 

– Jól hangzik! – felelte Stella. – És még Danielt is meglátogathatjuk. 

– Ez meg hogy jutott eszedbe? – kérdezte Tom csodálkozva. 

– Úgy, hogy próbarepüléseket kell tennünk a Space Racerrel, mielőtt visszatérnénk az űrállomásra – felelte Spéci. 

– Értem – bólintott Tom. – Nos, rendben, akkor látogassuk meg Danielt. – A mutatóujjával megérintette az asztrofon kijelzőjét, és kiadta az utasítást: – Danielt kérem!

Az iskolatársuk válaszára egy pillanatot sem kellett várni.

– Eljöttök? Még ma? Nem hiszem el! De jó! Amúgy is volna hozzátok egy kérdésem – örvendezett Daniel. 

– És mi volna az? – mondta Tom. 

– Jobb lesz személyesen, amint ideértek – felelte Daniel, és megszakította a beszélgetést. 

– Akkor mielőbb induljunk! – mondta Tom.

Nem sokkal később Tom és Stella már a Space Racerben ültek. Spéci is elhelyezkedett az ülésében. Ezúttal nem volt rajtuk űrruha, elvégre nem a világűrbe készültek. 

– Tom kapitány a földi irányítóközpontnak. Készen állok az indulás előtti ellenőrzésre. 

Az előttük lévő monitoron egy hosszú lista villant fel; minden egyes pontját ellenőrizniük kellett.

– Üzemanyag rendben. Oxigén rendben. Akkumulátorok feltöltve. 

Eltartott egy ideig, amíg mindenen végigmentek, ugyanis a javítások után újabb tételekkel bővült az ellenőrzőlista. Végül azonban mindent rendben találtak. 

– Tom kapitány a földi irányításnak. Menetkészek vagyunk. 

– Akkor jó utat! – szólalt meg egy hang a földi irányítóközponttól. – A műholdas rendszerünkkel köve tünk benneteket. Jelentkezzetek, ha bármilyen zavart észleltek! Ne felejtsétek el, hogy próbarepülésre mentek!

– Nem lesz baj – felelte Tom, és megragadta a karfa melletti botkormányt. Stella végighúzta az ujját az előttük lévő nagy kijelzőn, és még egyszer ellenőrizte a szélerősséget. 

A hajtóművek felzúgtak, és az űrsikló lassan elemelkedett a talajtól. Egy kicsit egy helyben lebegett a föld fölött, mielőtt a magasba szállt. Stella és Tom szülei egy nagy üvegfal mögül figyelték a startolást.

Kapcsolódó cikkek
...
Könyvtavasz

A sárkányok titkát kutatja Mirkó, amikor egy térképpel megszökik otthonról

Sárkányos Égbelátó Mirkó szülővárosát a sárkányok őszi vonulása teszi különlegessé. Ilyenkor színpompás sárkánycsapat szeli át az éjszakai égboltot, ezzel hitet és reményt adva a város népének. Olvass bele!

...
Könyvtavasz

A Másodvirágzás a sírfeliratok mögött megbúvó életek regénye

Másodvirágzás az utóbbi évek legnagyobb példányszámban elkelt francia regénye – 26 nyelvre fordították le, Franciaországban több mint egymillió példányt adtak el belőle, Olaszországban a 2020-as, karanténban töltött év legnépszerűbb könyve volt, és számos irodalmi díjat nyert. Olvass bele!

...
Könyvtavasz

Emma különösen érzékeny kislány, aki csak az állatok között érzi jól magát

Emma csendes kislány, aki nehezen találja a hangot az emberekkel. Borzasztóan megviselik a zajok, különösen az iskolában, ahol mintha minden csupa-csupa zaj lenne. Az egyetlen hely, ahol igazán jól érzi magát, az az akvárium, ahol tengerbiológus szülei dolgoznak. Olvass bele az Emma csöndjébe!

A hét könyve
Kritika
Márquez épp olyan mitikusan lépett ki az életből, ahogyan írt
...
Nagy

A Rushdie elleni támadás messze túlmutat Rushdie-n

Salman Rushdie-t pénteken támadták meg a New York állambeli Chautauqua Intézetben. Már a színpadon volt, és épp a szólásszabadságról beszélt volna egy száműzetésben élő művészeknek szervezett rendezvényen. A Booker-díjas író elleni támadás az egész irodalmi életet sokkolta.

Természetesen olvasok
...
Zöld

David Attenborough: Szép lassan egyre inkább elfordultam a húsevéstől

...
Zöld

Kovács Róbert: A klímaváltozás problémáit meg fogjuk tudni oldani

...
Zöld

Ezt az 5 könyvet ajánljuk az oroszlánok világnapján

...
Zöld

Ezért lenne gyógyír (szinte) minden bajunkra a négynapos munkahét

...
Zöld

Az elsivatagosodott Alföldön betyárra és rendőrre is lecsap egy ősi veszedelem

...
Zöld

Felejthetetlen a pillanat, amikor egy farkaskutatót elfogad a falka vezére

...
Zöld

Kim Stanley Robinson: A járványtól megtanultuk, hogyan kell gyorsan reagálni vészhelyzetben

...
Zöld

Gondoltad, hogy a felfedezés teszi ki az emberi kreativitás 97 százalékát?

...
Zöld

5 perzselő könyv hőhullámokról, forróságról és szárazságról

...

Szendrey Júlia prózájának van egy vadromantikus oldala [N/ők is írtak]

...

Ránki Sára bűnügyi nyelvész: Klemperer leírta, hogyan erőszakolja meg a hatalom a nyelvet

...

Bódis Kriszta: Számomra úgy van értelme az életnek, ha változást hozok

...

Számoljuk fel az emberközpontúságunkat! [Ms. Columbo Olvas]