A sárkányok titkát kutatja Mirkó, amikor egy térképpel megszökik otthonról

A sárkányok titkát kutatja Mirkó, amikor egy térképpel megszökik otthonról

Sárkányos Égbelátó Mirkó szülővárosát a sárkányok őszi vonulása teszi különlegessé. Ilyenkor színpompás sárkánycsapat szeli át az éjszakai égboltot, ezzel hitet és reményt adva a város népének. Sárkányváros lakói ekkor háromnapos ünnepséget rendeznek, az évet pedig arról az emberről nevezik el, aki először kiáltotta ki a csodás teremtmények érkezését. Idén épp Mirkó évét ünneplik, azonban a sárkányvonulás után pár nappal Mirkó úgy dönt: megszökik, és a városkapu határain túl, egy térképet és megérzéseit követve próbálja felderíteni a sárkányok titkát. Olvass bele!

Könyves Magazin |
Varga Éva
Változat sárkányokra
Móra, 2022, 406 oldal
-

Varga Éva: Változat sárkányokra (részlet)

I.

Sárkányváros


1. Háromnapos ünnep

Elképzelni sem tudnátok szebbet a sárkányok őszi vonulásánál. Október végén, november elején történik. Hogy pontosan melyik napon, nem lehet tudni. A sárkányok nem közlik velünk előre. Naná, hogy nem, hiszen igazából azt sem tudjuk, kik ők, honnan jönnek, merre tartanak. Ráadásul éjszaka érkeznek, amikor mindenki alszik a városban. Szerencsére azért mindig akad valaki, aki fölébred a zajra, kinéz az ablakon, és azonnal riadóztatja a várost. 

– Megérkeztek, megérkeztek! – kiabálja az illető az ablakból kihajolva. 

Izgatottságát nemcsak a várva várt esemény fűti, hanem az is, hogy ő ébresztheti a várost elsőként. Tudnotok kell ugyanis, hogy nálunk az éveket a sárkányvonuláskor elsőként ébredők neve alapján szokás elkeresztelni. Szóval azt mondjuk: abban az évben, amikor Tarlán ébresztette a várost. Vagy: abban az évben, amikor Vera kiáltott elsőként. Még általánosabban azt mondjuk: Kántos évében. Anika évében. Tarpancsó esztendejében. A legkülönlegesebb viszont az, hogy mindig valaki más ébred fel elsőnek. Mintha ez valami neki szánt ajándék lenne. Mintha a sárkányok ébresztőport hintenének a kiválasztott személy homlokára. 

Olyan talány ez, amely megfejthetetlen kapcsolatban áll a sárkányvonulással. 

A kikiáltás után a házak szemei felpattannak, egymás után gyulladnak fel a fények, kinyílnak az ablakok, az emberek az utcára rohannak a magukra kapott kabátban, sálban, cipő helyett olykor csak papucsban. Megértem őket, hiszen egyetlen percet sem szeretnének elmulasztani a pompás látványból. 

Ha ilyenkor feltekintenétek az égre, meglátnátok a város fölött elrepülő sárkányokat. Sokan vannak, Anika szerint hatvanheten, a szomszédunk, Durgó szerint száztízen. Megint mások mást mondanak, de a valódi szám szerintem nyolcvan és száz között lehet. Vonulásuk több mint egy óráig tart. Lassan, méltóságteljesen repülnek. Szárnyuk mozgása surrogó-burrogó hanggal tölti be a hideg levegőt. A lélegzetük pedig olyan, mintha a hegyek sóhajtozását hallanátok. Előre néznek, nem tekintenek le megbabonázott rajongóikra, akik eltátott szájjal nyújtogatják a nyakukat, és fel-felkiáltanak elragadtatásukban.

Habár szinte belevesznek a tintakék égbe, bizonyos testrészeik változatos színekben ragyognak, mintha valamilyen különleges fény izzana bennük. Az egyik például lila tarajok sorát viseli a hátán. A másik szárnyain kékes fény dereng át. A harmadik szeme zöld ékkőként világít, az orrlyuka pedig olyan sárgán ragyog, mintha valaki lámpát dugott volna bele. De láthatsz rózsaszín pikkelyekkel borított hasakat, meggypiros fejeket, zölddel csíkozott farkakat és narancs¬színű karmokat is. Olyanok, mint a kivilágított mozdonyok. 

Kisebbek és nagyobbak is vannak köztük. A kicsik többnyire csak egyetlen színnel dicsekedhetnek, míg a kifejlett óriási példányok testén színkavalkád sziporkázik. Azok a városlakók, akik belepillantanak a távcsövükbe, további részleteket fedezhetnek fel rajtuk. Ugyanis nemcsak a sárkányok színe, hanem pikkelyük mintázata is különleges. Némelyikükön mintha levelek rajzolódnának ki, másokon szeszélyes hullámvonalak láthatók, de megfigyelhetünk még egymást átfedő köröket, hipnotizáló csigavonalakat, kockákat és háromszögeket is. A változatosság végtelen. Ezeknek a mintázatoknak esetlen másolata köszön vissza városunkban a lakások tapétáin, az ágyneműkön, a tányérokon és a ruhákon is.

A sárkányoknak neveket is adtak a városiak.

Megismerik őket, hiszen évről évre ugyanazok jönnek. A legnagyobb a Förgeteg nevet kapta. Ő repül elől, ő a vezér. A városban az öregebbek azonban emlékeznek még azokra az időkre is, amikor nem ő, hanem más, szintén kifejlett példányok vezették a csapatot. Förgeteg hatalmas hasát zöld és kék színek legyezőszerű mintázata festi élénkre. Feje krokodilfej, két szeme két lobogó fáklya, a hasa bálnahas, a farka végtelenbe futó út. A legkisebb sárkány pedig, aki mindig egy bronzszínű sárkány mellett repül, aki feltételezésünk szerint az anyja, kapkodva, ügyetlenül igyekszik lépést tartani a csapattal. Őt Kicsi Viccesnek neveztük el. Az orra tompa, és még csak egyféle színe van, a citromsárga. 

Fittyentőt is mindig megismerjük furcsa fitty hangjáról, amit repülés közben hallat. És még Hattyúnyakat, akinek hosszú és hajlékony a nyaka, vagy Havas Hegyet, akinek hófehér a háta és a taraja, és Kíváncsit, aki gyakran úgy fordítja a fejét, mintha a vonulásra érkezett városiakat akarná közelebbről megvizsgálni. Ráérős el-elmarad a társaitól, emiatt Álmodozónak is nevezzük, Részeg folyton kitér a sorból, mintha lehúzott volna egy kupicával. De velük tart még Ördögszarv is, akinek a fülei szarvként görbülnek, és még Pocakos – gondolhatjátok, miért ez a neve –, Elegáns, aki a legkevesebb mozdulattal is képes gyorsan haladni, és Öreg, akinek olyan repedezettek a pikkelyei, mintha kövekből faragták volna őket, és lomhán, a sor végén repül.

Ha hiányzik egy a csapatból, akkor arról sejteni lehet, hogy elpusztult. Máskor pedig kicsik is megjelennek, akik nemrégen születhettek.

Mindig ugyanabból az irányból érkeznek: nyugat felől, és keletnek tartanak. Útvonalukat sárkányfolyosónak hívjuk. A sárkányfolyosó egyébként a város főutcája fölött halad, de már nem tudjuk, hogy a sárkányok miatt épült-e ott a főutca, vagy a sárkányok maguktól haladnak annak mentén.

Különleges kincs, ha néha leesik a földre egy-egy sárkánypikkely. A szemfülesek azonnal fölkapják és zsebre teszik. Előfordul, hogy egyesek órákkal a vonulás után is még elhullott sárkánypikkelyek után kutatnak. A sárkánypikkelyekkel nem kereskednek, hanem egy szép kis dobozba helyezik el, a doboz pedig előkelő helyre kerül otthon, ahol bárki megcsodálhatja, aki vendégségbe érkezik. A közhiedelem szerint szerencsét hoz.

Ha már ritkul a sárkányok sora, hamarosan véget ér a ritka látványosság. A gyerekek ilyenkor még sokáig futnak az utolsó sárkányok után, miközben hangosan kiabálják, ne menjetek el! Maradjatok még! Gyertek holnap is! De a sárkányok soha nem jönnek el másnap vagy azután, hiszen mindig az év ugyanazon időszakában érkeznek. Mint a királyok, takarékoskodnak megjelenésükkel.

Amikor már az utolsó sárkány is eltűnt, és nem marad más utánuk, csak néhány elhullajtott pikkely és a sötét égbolt, ürességet érzünk magukban. 

Azt gondoljuk, jó lenne elrepülni velük,

és megismerni azt a távoli tájat, azt a másik életet, ahová ezek a csodás lények tartanak, és ahol valószínűleg minden jobb, mint itt, ebben a szegény kisvárosban.

Szerencsére nem sok időnk marad a búslakodásra, mert a sárkányvonulás után vigasság veszi kezdetét. Azt ünnepeljük, hogy ismét eljöttek a sárkányok, és hálásan köszöntjük azt a személyt is, aki felébresztett minket a kurjantgatásával. Eljött hát Borlan éve, sose voltunk szerencsésebbek! Az emberek asztalokat, székeket hoznak le az utcára. Tüzeket raknak faágakból, amelyeket erre az alkalomra gyűjtöttek össze, és a papucsot végre melegebb cipőre cserélik. Az asztalokra színes, sárkánymintás terítő kerül, a terítőre pedig finom ételek. Sálban, sapkában, kezünkben forró italt szorongatva üdvözöljük egymást, Borlan pedig szerénynek szánt mosollyal fogadja a gratulációkat, ám ragyog a boldogságtól. Ő ébresztette a várost, az ő éve érkezett hát el. Kívánhat-e ennél többet Sárkányváros lakója?

Az ünnep három napig tart. Egymás vállát átkarolva éneklünk, bort iszunk, a gyerekek pedig visongva kergetőznek, de senki sem szól rájuk. A nappal és éjszaka egybefolyik, reggel senki sem megy dolgozni, este senki sem megy aludni. 

A harmadik nap végére megfogyatkozik a mulatozók száma. Az emberek jóllakottan alszanak a házaikban. Polgármesterünk, Imbert, ekkor áll elő az újévköszöntő beszédével, de ezt már csak néhányan hallgatják, nem túl nagy lelkesedéssel. Az asztalokat visszavisszük a házakba, a szemetet eltakarítjuk.

Megint egy évet kell várnunk a következő csodára.

Kapcsolódó cikkek
...
Könyvtavasz

Az Óriásalka ugyan messziről boszorkányra hasonlít, de megtanít repülni

A tizenkét éves Lóri rajong a biológiáért. Álmában időnként kihalt állatok jelennek meg: a fiú a Holdkarmúval, Gyomorköltővel, Óriásalkával, Kardfogúval és Bozótpatkánnyal folytatott párbeszédek segítségével próbálja értelmezni élete eseményeit. Olvass bele!

...
Könyvtavasz

A lapátos fickó szelleme mindig ott áll a bejárati ajtódnál

Timo Smith egy kvízversenygyőztes, a farangói általános iskola tanulója, és van egy szellem a lakásukban, akit csak úgy hív: a lapátos fickó. Olvass bele a történetébe!

...
Gyerekirodalom

Egressy gyerekregényében zajos gördeszkások borzolják a lakótelepi kedélyeket

Egressy Zoltán dráma- és regényíró új gyerekregényében egy csapat gördeszkás zavarja meg a lakótelep nyugalmát, az ellentétek viszont nem feloldhatatlanok.

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Jordán Ferenc: Az ember találmánya a szaporodáshoz való jog - Olvass bele a biológus könyvébe!

Litkai Gergely a Bookline Zöld podcastjének következő adásában Jordán Ferenc hálózatkutatóbiológussal beszélget Az ember vége a természet esélye című könyvéről. Olvass bele a kötetbe!

...
Zöld

Túlélés vagy tanulás? John Holt könyve az iskolai kudarcok meglepő okait mutatja be – Olvass bele!

Miért jelent kudarcélményt sok gyerek számára az iskola? Olvass bele John Holt könyvébe!

...
Zöld

UFO-invázió nem lesz, de arrogáns azt gondolni, hogy egyedül vagyunk – Podcast Rab Árpád jövőkutatóval

Litkai Gergely a Bookline Zöld új podcastjében Rab Árpád jövőkutatóval beszélget Jane McGonigal Elképzelhető című könyvéről. 

Gyerekirodalom
...
Gyerekirodalom

Az emberi test sokféleségét illusztrálva támogatja egy gyerekkönyv az önelfogadást

Az Anybody című gyerekkönyv segít a gyerekeknek elfogadni, megérteni és megismerni a testüket. 

...
Gyerekirodalom

Egy fantasy, melyben az emberek parancsolni tudnak a szélnek és az esőnek – Olvass bele!

Bökös Borbála, a Szmirkó szerzőjének új ifjúsági fantasyregénye páratlan kalandra hív egy mágikus Erdélyben, ahol a garabonciások az általunk ismert történelmet is megváltoztatják, és a varázslat mindent átsző. Olvass bele!

...
Gyerekirodalom

Lantos Péter gyerekkönyvének hőse érzi: ha a koncentrációs tábort túléli, mindent túlél

Az önéletrajzi vonatkozású ifjúsági regény, A fiú, aki nem akart meghalni a nonfiction gyerekkönyvek kategóriájában került a legjobbak közé. Cikkünkben annak jártunk utána, mit kell tudni a könyvről és Lantos Péterről.

Évente több száz új gyerekkönyv jelenik meg a piacon, ekkora választékban pedig még egy rutinos szülő is könnyen elveszítheti olykor a fonalat. Keresd a Bookline Kids apró pecsétjével ellátott cikkeket, és ismerd meg a legszerethetőbb új gyerekkönyveket!

Nógrádi Gábor ifjúsági regényében Jézus képzeletbeli kamaszkora tárul fel

...

Kiss Ottó új gyerekkönyvében egy ovis macibarátságé a főszerep

...

Marék Veronika karácsonyi története valódi mestermese

...

A gyerekek a legfontosabbak a világon! – Maria Montessori tudása ma is érvényes

...
...
Gyerekirodalom

Lantos Péter gyerekkönyvének hőse érzi: ha a koncentrációs tábort túléli, mindent túlél

Az önéletrajzi vonatkozású ifjúsági regény, A fiú, aki nem akart meghalni a nonfiction gyerekkönyvek kategóriájában került a legjobbak közé. Cikkünkben annak jártunk utána, mit kell tudni a könyvről és Lantos Péterről.