Lev Tolsztoj: Feltámadás
Gy. Horváth László új fordításában, díszkiadásban jelent meg Tolsztoj utolsó regénye. Főhőse, Dmitrij Nyehljudov herceg az esküdtszék tagja. A bíróság gyilkossági ügyben jár el, és a vádlottat, név szerint Katyusát a herceg annak idején cselédlány korában elcsábította, aztán elhagyta. Nyehljudov magába száll, felméri tette következményeit, úgy dönt, lemond vagyonáról, fényűző életkörülményeiről, és minden energiáját a prostituálttá lett Katyusa megmentésére fordítja, még akkor is, ha ez azzal jár, hogy követnie kell a nőt a szibériai száműzetésbe. De vajon bocsánatot nyer-e a bűneiért azáltal, hogy megment egy embert? Ez Tolsztoj legösszetettebb alkotása, amelyben az igazságtalanságok, a korrupció és a képmutatás miatt ostorozza kora társadalmát, miközben feltárja a düh és a bűntudat pszichológiai mélységeit. A Feltámadás páratlan, intim szerelmi történet – az orosz élet remekbe szabott tablóit jeleníti meg realista ábrázolásmódja és szatirikus humora révén.
Mary Sharratt: A zarándok
Mit tehet az ember, ha úgy érzi, a családja és a városa, az egész környezete fojtogató? És ha ez az ember történetesen egy nő, aki a középkorban él? Mary Sharratt valós történeten alapuló regénye Margery Kempe, 15. századi misztikus és egyben az első angol nyelvű önéletrajzíró életének sorsfordító éveit meséli el, miközben betekintést nyerhetünk a kor néha meghökkentően idegen, néha pedig nagyon is ismerősnek tűnő világába. Kempe negyvenéves koráig a kötelességtudó kisvárosi asszonyok életét élte, és tizennégy gyermeket szült, az utolsóba majdnem belehalt. Cölibátust fogadott, és felkereste tanácsért a híres remetenőt, Norwichi Juliannát, aki rábízta látomásairól írt könyvét. Kempe engedett az Úr hívásának, és zarándokútra indult, hogy bejárja az akkori ismert világ szent helyeit, és titokban terjessze Julianna könyvét. Egészen Jeruzsálemig eljutott, és útja végére már nem volt ugyanaz az ember, mint amikor veszélyektől sem mentes, kalandos vállalkozásába belefogott.
Mariana Enríquez: A tűz martaléka
Történetek szellemekről, élőhalott fiúkról, önmagukat felgyújtó nőkről, fűrészfogú gyerekekről, sátáni gyilkosokról és elrabolt koponyákról – életről és halálról. Enríquez az elképzelhető világok legrosszabbikának, vagyis a jelen rögvalóságának díszletei között gyűjti össze legszörnyebb rémálmainkat. A diktatúra borzalmait feldolgozni képtelen argentin társadalom legapróbb repedéseibe is beszüremkedik az erőszak. Enríquez írásaiban hétköznapi embereket, családokat, barátokat nyel el ez az örvénylő sötétség, a lakonikus szöveg pedig végtelen nyugalommal számol be erről a kényszerű, erőszakos jelenről, mintegy ellenpontozva a túlvilági, infernális borzalmakat. A buszon utazva megpillantunk egy nyolcvan éve halott sorozatgyilkost; egy paraguayi kiruccanás váratlan fordulatot hoz egy rossz házasságba; egy mérgező folyóba fulladt kisstílű tolvaj hetek múlva kimászik a vízből. A Borges és Cortázar elbeszélői hagyományaira épülő novellák remek példáját adják annak, miért is vált Mariana Enríquez a kortárs világirodalom egyik legünnepeltebb hangjává. A szerző előző kötete, az Ágyban dohányozni veszélyes a hét könyve is volt a Könyvesen.
Anne Berest: A képeslap
A nagyívű, egy évszázadot felölelő családregény az írónő felmenőinek sorsát tárja elénk a forradalmi Oroszországból elmenekülni kényszerülő üknagyapától a II. világháború borzalmain át egészen napjainkig. A könyv egy rendkívül izgalmas, a legapróbb részletekre is kiterjedő több éves nyomozás története, amelyre Anne Berest a 2003 telén a postaládájukban talált rejtélyes képeslap miatt vállalkozott. Ezen az aláírás nélküli képeslapon csak két női és két férfi keresztnév állt: négy Auschwitzban meggyilkolt családtag neve. A szerző a hivatalos dokumentumok, a családi levelezés és a fennmaradt naplók alapján, az édesanyja, egy magánnyomozó és egy kriminológus írásszakértő segítségével pontról pontra rekonstruálja a Lettországon és Lengyelországon át Palesztinába kivándorló, majd végül Franciaországban megtelepedő családja küzdelmét a megmaradásért.
Genki Kawamura: A virágokat ne felejtsd
A Ha a macskák eltűnnének a világból szerzőjének új regénye. Szilveszter estéjén Izumi látogatóba megy édesanyjához, Yurikóhoz, de nem találja otthon. Végül a közeli parkban bukkan rá, egy hintán ül, láthatólag nem találja a helyét. Ez az első jel, hogy valami nincs rendben. Pár hónap múlva Izumi szembesül a diagnózissal – édesanyjának Alzheimer-kórja van. Ahogy Yuriko emlékezete egyre romlik, Izumi felidézi saját gyerekkorát. Gondját viseli édesanyjának – miközben hamarosan neki is megszületik első gyereke –, és próbálja megérteni, hogyan fordulhatott elő, hogy évekig nem látogatta meg Yurikót. Azon töpreng, pontosan miben áll kettejük kapcsolata, mi az, amire jelenleg is alapozhatnak. Igazán emberi, igazán japán, egyszerre könnyed és melankolikus történet, amely felteszi a kérdést: sikerülhet-e szeretni valakit úgy, hogy egyidejűleg tiszteletben tartjuk a titkait?
Manon Uphoff: Zuhan, mintha szállna
Elmondható-e az elmondhatatlan? A holland Manon Uphoff erre tesz kísérletet. Amikor testileg-lelkileg tönkrement nővére lezuhan lakása lépcsőjén és meghal, az írói válsággal küzdő MM („alulírott”) kénytelen szembenézni azzal a gyermekkori traumával, amelyen három lánytestvérével osztozott. Tudós, művészlélek, egykori papi szeminarista apjuk napközben gondos nevelőjük volt, éjszakánként azonban egészen más alakban volt jelen gyerekei életében. Uphoff mesteri nyelven és stílusérzékkel kalauzolja az olvasót ebben a megdöbbentően sötét, ugyanakkor furcsán szépséges világban, hogy az elszenvedett traumát végső soron a múlttal való diadalmas leszámolássá változtassa. A Zuhan, mintha szállna az abúzusról és a túlélésről írt, sokszorosan díjazott, rendkívüli regény.
Viliam Klimácek: 68 forró nyara
Mi köt össze egy kommunistát, egy zsidó lányt és egy evangélikus lelkészt? Az 1968. augusztus 20-ról 21-re virradó forró nyári éjszaka, amikor öt hadsereg harckocsijai támadják meg a tavasszal az „emberarcú szocializmus” kísérletébe fogott Csehszlovákiát. Néhány órán át nyitva marad az ausztriai határ, Bécs mindössze egyórás utazással elérhető. Mindenkinek választania kell: távozik vagy marad? Menekül az erőszak elől, vagy ellenáll az elnyomónak? Hőseink és családtagjaik estétől reggelig döntik el, hová menjenek. A szlovák író könyve Bécsen, Londonon és Haifán keresztül New Yorkba és Chicagóba, végül Torontóba viszi az olvasót, és még tovább, az északi sarkkörön át az ottani őslakosokig. Emellett láthatjuk azok életét is, akik Csehszlovákiában maradtak. Valódi történetek alapján íródott, katartikus hatású regény.
Ilma Rakusa: Magány pergő errel
A Svájcban élő, sok nyelven beszélő, sok tájat bejárt Ilma Rakusa prózakötetében az otthontalan otthonosság tájképeit és jellemrajzait találjuk. Az elbeszélő új meg új barátságokat köt, személyisége gazdagodik általuk, miközben a veleszületett, örök idegenség mindenkitől eltávolítja. Ez a távolság azonban kiváló megfigyelőképességgel és finom iróniával párosul. Zürich és Nagoja, Graz és Szarajevó, dél-francia gyógynövényillatú hegyoldal és nyugat-szibériai jégmező, a szlovén Karszt és a magyar Alföld: a narrátor, aki közel áll a szerzőhöz, minden tájból erőt merít, és mindenütt mindenkivel szót tud érteni. Miközben felfigyel az apró részletekre, az emberi sorsok furcsa fordulataira, elbeszélői világa egészét is szem előtt tartja, azt a sokszínű és sérülékeny világot, azon belül Európát, amelyben él, hőseivel és olvasóival együtt.
Narine Abgarjan: Szimon
Az örmény-orosz szerző korábbi köteteit, az Égből hullott három almát és az Élni tovább novelláit nagyon kedveltük. Új regényében (olvass bele) meghal Szimon, az örmény hegyi városka öreg kőművese, a köztiszteletben álló, de hírhedten csapodár férfi. Négy egykori szeretője is megjelenik a halottbúcsúztatón, és némi feszengés után felelevenítik Szimonhoz kötődő emlékeiket. Hamar kiderül azonban, hogy az egyszerre valóságos és mesebeli örmény hegyi falu nőalakjainak életében a férfi csupán epizódszereplő, aki életük egy-egy nehéz pillanatában bukkant fel – a visszaemlékezésekből kibontakozó kaukázusi nősorsokat jóval több minden köti össze egymással, mint az esendő, de szeretetre méltó férfi szerelme. Abgarjan egymásba indázó, tragikomikus humorral és mágikus motívumokkal átszőtt történetei a szerelem és a gyengédség gazdag tárházaként az élet bonyolultságáról, kegyetlenségéről és szépségéről mesélnek, kifogyhatatlan képzelőerővel és mély emberi melegséggel.
Támogatott tartalom.
Címlapfotó: Lore Schodts / Unsplash
