G. István László: Villanó por
G. István László verseskötetében a végső dolgok és a hétköznapi apróságok találkoznak magától értetődő természetességgel. Szürreális álomjelenetek és elegáns gondolatkísérletek kergetik egymást. A kötet különlegessége, hogy az afrikai és ausztrál-óceániai mondák varázslatos teremtéstörténetei is hangot kapnak, így lesz ennek a versvilágnak a horizontja beláthatatlanul tág és mégis összetéveszthetetlenül szuverén.
Polgár Anikó: Fordított Gorgó
A gorgók nem tartoznak a mitológia közkedvelt lényei közé. Tekintetük dermesztő, már-már halálos, kígyóhajuk, éles nyelvük, rút ábrázatuk visszataszító. Eredetileg, mielőtt megsértették volna Pallasz Athénét, állítólag gyönyörű lányok voltak. Visszanyerhető-e az ősállapot? Átírható-e, fölülírható-e egy végzetes hiba? Visszafordítható-e a mitológiai gépezet? Segíthet-e ebben a makacs vagy éppen a torzító emlékezés? Polgár Anikó új verskötete költői tudatarcheológia: elsősorban a kulturális emlékezet személyessé tételével foglalkozik, az elemi létmegnyilvánulások mitikus háttérmozzanatait fürkészi. Az időtől nyomorgatott test bizonytalanságai és az időtlenségükben minduntalan megújuló mítoszok kerülnek termékeny ellentétbe, a hol historikussá, hol mitikussá váló női újrajátszás-történeteké a főszerep. A kisgyerek Pentheus-puzzle-lal játszik, mini Tróját épít, az érett nő saját vagy annak vélt szerepeit próbálgatja, az idős pedig az emlékezet és képzelet behatárolta labirintusban keresi egykori önmagát. Mitikus, mágikus és kézzel foghatóan, olykor szinte dermesztően konkrét költői anyag kivételes egysége ez a kötet.
Weöres Sándor: Egybegyűjtött költemények II.
Az Egybegyűjtött költemények második kötete Weöres Sándor azon verseinek legjavát tartalmazza, melyeket a költő ötvenes éveitől a hatvanas éveiig írt. Ezeket ő maga válogatta be a korábban megjelent Egybegyűjtött írásokba az adott időszak terméséből.
Hegedűs Gyöngyi: Lehessen bármi
Hegedűs Gyöngyi költészete a nyelvkritikus gondolati hagyományokból (is) forrásozik, távolító-elemző gondolkodásmódja gyakran szól harmadik személyben az alanyi létezésről. Versbeszéde egyszerre epikus és elliptikus; ez az elbeszélő-kihagyó kettős hajlam pedig avantgárd módon merész szövegépítésben teljesedik ki, páratlanul sűrű, tömény, összetett retorikai textúrát eredményezve ‒ a költő második kötetében is. A Lehessen bármi ‒ főbb irányaiban ‒ a gyásszal, tágabban a halállal, más szóval az elmúlással foglalkozik; azaz az idővel, az anyaggal, a testtel ‒ és a lélekkel (mint testtel, anyaggal, idővel). Az anyai és a női identitás (sőt jelenvalólét) frekvenciái keverednek a sebzett nyelv és a gyógyító stigmák paradoxonával, a betegség ontológiája egy metafizikus költészeti ambíció kitartásával, alanytalan belátások a nyelvtani én ‒ fényképes kíséretre is hagyatkozó ‒ szubjektivitásával. A pandémia világtapasztalatán eközben az apokalipszis múlhatatlan ígérete szüremkedik át; a családi léttudat horizontján tengerek eszmélete csobog.
Halmai Tamás: Egy gyermek énekel – Adrian Mitchell-átiratok
Klasszikus verstan és kísérletező hajlamok, baloldali pátosz és groteszk játékosság: Adrian Mitchell (1932‒2008) költészete könnyed, de nem súlyok nélküli olvasmány. Ettől a betűk humanizmusa óvja ‒ és a lélek írástudása. Életszeretet sugárzik az angol költő verseiből, melyek élni is, szeretni is megtanítanak. Halmai Tamás hetven válogatott átirata szabad hűséggel hangolja magyarra Mitchell poétikáját, első ízben adván a hazai közönség tudtára, mekkora művész volt, aki velünk maradt.
Szőcs Géza: Összegyűjtött versek
„Ahogyan a versbéli albatrosz disznóbőr kofferekkel, fehér pótszárnyakkal és sós viharkabáttal landol a székelykocsárdi vasútállomáson, olyan váratlansággal, elbűvölő védtelenséggel tűnt föl Szőcs Géza a magyar irodalomban. Már indulása, majd első kötetei is valóságos paradigmaváltást jelentettek. Hatása messze túlterjedt a költői iskolákon, műhelyeken és az országhatárokon. Költészete úgy folytat végeérhetetlen, »véresen komoly« párbeszédet a sokszálú hagyománnyal, hogy közben sosem engedi elfelejtetni a líra zavarba ejtő, (nyelv)játékos, az esetlegességeknek és keresetlen összehangzásoknak is engedő természetét. Versei, akár a forró (író)asztallapon pattogó jéghideg eperszemek, minden ízükben az alakuló, átváltozó nyelvet elevenítik meg. Egy másik életben talán Fabergé-tojás készítő ékszerésznek születik. Természetesen ‒ hozzá illő módon ‒ dinoszaurusztojást szerszámozott volna fel. A mi életünkben költő lett, most pedig kézbe vehetjük összegyűjtött verseit” ‒ írja a Helikon gondozásában napvilágot látott kötet fülszövegét jegyző Korpa Tamás.
Bán-Horváth Veronika: Nincs is holdtölte
A kibeszélés még nem elég a feldolgozáshoz, de szükséges hozzá. És kell hozzá még befelé fordulás és kifelé tekintés, játék és sebesre tépett száj, beismerés és elhallgatás is olykor. Bán-Horváth Veronika versei egyszerre megrázóak és felszabadítóak. Költészetében az önvád képes önszeretetbe fordulni, a tehetetlenségből megbocsátás sarjad anélkül, hogy ez felejtéssel vagy megtagadással járna. Egy gyógyulástörténet göröngyös útját írja le, ahol minden megérkezés állomás, de amikor leül kifújni magát, van honnan erőt merítsen az újbóli elinduláshoz. Szembenéz az ördögeivel, citromfűteával kínálja és beszélgetni hívja őket. Tudja, hogy számíthat segítségre, amikor nekiáll feltörni a betont, ami alá annyi mindent próbált eltemetni. Bán-Horváth Veronika kötete a Hmm-füzetek első darabja, mely nem más mint egy chapbook-sorozat. Kis formátum nagy ötleteknek: az irodalmi kísérletezés terepe cirka 40 oldalban. Versciklus, hosszúnovella, egyfelvonásos. A könyvkiadás kislemeze.
Lackfi János: Sistergő zsoltárok
Lackfi János szétbontja és összerakja a világot, szavakat vesz elő és megformálja őket, hogy leírja, megnevezze az élményt ‒ még lelket csempész belé, megforgatja, visszaadja: immár kész a zsoltár.
Kállay Eszter: Vérehulló fecskefű
Kállay Eszter második kötetében a várandóssághoz és az anyasághoz kapcsolódó ellentmondásos elvárásokat és érzéseket járja körbe, az anyaságon keresztül pedig a nők társadalmi helyzetéről is beszél. A versek fókuszába kerül a gondoskodás ambivalens mivolta: egyrészt a szépsége, másrészt meg nem becsültsége és láthatatlansága. A kötet íve e láthatatlanságtól (bezárva lenni, otthon lenni) halad a láthatóság felé, és a verseken keresztül fokozatosan egyre jobban kirajzolódik az anya képe. Hallható lesz az anya nyelve. A Vérehulló fecskefű versei felhívják a figyelmet a saját tér fontosságára, illetve az otthon terének kettősségére, ami egyszerre nélkülözhetetlen hely, ugyanakkor izolálhat, el is választhat a közösségtől. A szövegek lehetőséget adnak arra is, hogy az olvasó kapcsolódni tudjon a saját születéstörténetéhez.
Fodor Ákos: Benső beszéd: hangminta – Válogatott versek
Fodor Ákos versei sokak gondolataiban-érzéseiben keltek már önálló életre ‒ a szó szoros értelmében velünk élnek. Éppúgy idézik őket irodalmi esteken és iskolai ünnepségeken, mint internetes honlapokon, blogokban, videókban, pólókon, bögréken, ékszereken és más használati tárgyakon, vagy könyvek-cikkek mottójaként és esküvői meghívókon. A 2015-ben elhunyt költő a legnépszerűbb kortárs szerzők egyike, aki rendkívül koncentrált formában, új és meglepő szemszögből képes megközelíteni az evidensnek tűnő dolgokat, arra késztetve minket, hogy nyitottabban és elfogadóbban figyeljünk ‒ kifelé és befelé egyaránt. Erre ad most újabb jó alkalmat a Benső beszéd: hangminta című könyv. A verseket Podonyi Hedvig válogatta. Az összeállítás a kolozsvári születésű kiváló színművész, Szilágyi Enikő tolmácsolásában hangoskönyv formájában is elérhető.
