Emma egy varázslatos erdőben él, ahol esténként a csillagfarkasok éneke csalogatja elő az égbolt fényességeit. Egy napon Emma megmenti egy kisfarkas életét. Vissza kell vinnie a falkájához! A veszélyekkel teli úton minden bátorságára szükség lesz.
A Titkos jótevők kalandjai folytatódnak! Mágikus kövek, törékeny kis csillagfarkasok, segítőkész sárkányok és unikornisok világa tárul elénk. Emma érti a varázsállatok nyelvét. Elhatározza, hogy megmenti őket a rájuk leselkedő veszélytől.
Paula Harrison: Titkos jótevők – A kis csillagfarkas (részlet)
Fordította: Fenyvesi Orsolya
Első fejezet
Bogyószedés
Emma kilépett a faágakon nyugvó lombházacska ajtaján, és beszívta a friss erdei levegőt. A napsütésben arany és zöld színben játszottak a levelek. Mókus szaladt végig egy közeli ágon, mancsában diót cipelt.
Emma elmosolyodott azon, hogy a kicsi mókus milyen fürgén ássa el a zsákmányát. Világosbarna haját hűs szellő fodrozta. Felvette fonott kosarát, és szorosan megkötötte sötétkék köpenyét.
– Anya, apa, sziasztok! – köszönt rájuk vidáman. – Megyek gyümölcsöt szedni. Majd jövök!
A korlátba kapaszkodva kelt át az ingó kötélhídon. A lábai alatt elterülő erdő már kora őszi színekben pompázott.
Emma imádott átsétálni Gubancoson. Az egész falu a fák lombkoronájába épített házikókból állt, amelyek között kötélhidakon lehetett közlekedni. A szülei egy pékbódét üzemeltettek a falu közepén. Pékárut és süteményeket árultak. Emma visszahúzódó természete ellenére szívesen segédkezett nekik a standon is, de legjobban sütni szeretett. Ma reggel lekvárbogyókért indult. Azokból lesz ám az isteni pite! Napnyugtakor kezdődik a Lámpásfesztivál. Zene, tánc, móka, kacagás! És Emma sütötte finom falatok.
Emma az utolsó hídhoz érve egy keskeny falétrán leereszkedett a talajra, majd rátért a faluból kivezető ösvényre. Itt már sokkal tisztábban hallotta a Suttogó Erdő csodás hangjait, az egerek cincogását, a szarvaspaták dobogását, a smaragdharkályok kopácsolását. És a kedves zajok mögött a szél sosem csituló, lágy susogását! Ha Emmának szerencséje volt, olykor még az arany énekesmadarak áriázását is hallhatta. De mind közül a legvarázslatosabb a csillagfarkasok hangja volt, amikor esténként dalba fogtak.
Arrámia Királyságában rengeteg mágikus lény lelt otthonra.
Éltek itt sárkányok, unikornisok, tűzmadarak és felhőmedvék is. A Suttogó Erdő a csillagfarkasokról volt nevezetes.
Őket azonban nagyon ritkán lehetett látni, a félénk állatok meghúzódtak a sűrű erdő szívében.
Emma egyszer látta őket, messziről, mint ezüstszürke árnyékok cikáztak a fák közt. De minden éjjel felé sodorta a szél gyönyörű éneküket, arra aludt el. Anya mondta, hogy a farkasok dalára ragyognak fel a csillagok. Nélkülük sötét, fekete volna az éjszaka. Emma itt-ott megállt bogyót szedni az ösvény mentén növő bokrokról. Az erdő titokzatos mélye felé haladt, arrafelé nőttek a lekvárbogyók. Szamócát is talált, ott helyben be is lakmározott belőlük. Finom édesek voltak. Mennyi gyümölcs terem az erdőben! Biztosan ma is teleszedi a kosarát.
Egy vadvirágos rétre ért, és leült megpihenni egy óriási mérges gomba alá. Két bolygó csüngött az égen, egy lila és egy zöld. Hatalmasra nőtt, ezüstszárnyú pillangók repdestek virágról virágra, és a madarak vidám csiripelése töltötte be a levegőt.
Emma gondolatai a Lámpásfesztivál körül kalandoztak. Minden évben nagyon várta ezt az ünnepséget. Lesz almabúvár játék és Tűzd fel a csillagfarkas farkát! Örömtüzet raknak majd az irtáson, és lesz zenekar is, mindenki táncolni fog. Még rengeteg bogyót kell szednie, jutott eszébe, és továbbsietett. Kicsivel távolabb talált is egy sűrű cserjést, tele lekvárbogyóbokrokkal. Boldogan szedte az édes, apró terméseket kosarába. A keze csupa ragacs lett, de nem bánta. Az egyik fa gyökerei közül egérke bukkant elő, és a lányt figyelte, remegő bajusszal.
– Tessék! – Emma letett elé egy bogyót, és mosolyogva nézte, ahogy a kis állat begyűjti a finomságot, majd cincogva eltűnik vele egy lyukban.
Épp indult volna tovább, amikor különös hangot hallott. Nyüszítésre emlékeztetett, de túl hangos volt ahhoz, hogy egértől vagy nyuszitól származzon.
Megtorpant, fülelt. Újra felhangzott a nyüszítés, ami ezúttal sírásba fulladt, igen, mintha egy állat sírna valahol a közelben.
Emma karjára akasztotta gyümölcsöskosarát, és az alacsony ágak között a fák közé lépett. Egy fadobozt pillantott meg, félig a földbe ásva, levelekkel beborítva. A lécek közti vékony réseken át látni lehetett, hogy valami mozgott odabent.
Emma átlépett egy letört ágon, és közvetlenül a lába mellett egy másik doboz fedele csattant. A csapda csak egy hajszállal vétette el a lábujjait.
Most már óvatosabban lépdelt. Leguggolt a doboz mellé, és belenézett. Egy csillagfarkaskölyök nézett rá vissza szomorú, fekete gombszemeivel.
![„Anya egy szörnyeteg volt, de az én szörnyetegem” [A nő hétszer]](https://konyvesmagazin.hu/file/slides/4/46655/fe_580_320_a_no_hetszer_winterson_2.png)
