Aki a Harry Potter-generáció tagja, az biztosan emlékszik, milyen izgalmas és feszültségteli volt minden olyan időszak, ami az egyes kötetek megjelenése között telt el. Sokan ilyenkor újraolvasták az összes megjelent könyvet, mások a pletykákat és híreket figyelték, hátha kiszivárog valamilyen információ a folytatásról. Mindez fokozottan igaz volt az utolsó kötet, a Harry Potter és a Halál ereklyéi megjelenése előtti hónapokra, akkorra ugyanis már olyan mértékű volt a HP-őrület, hogy szerte a világon több millió ember várta tűkön ülve, mikor kerül már a boltokba a befejezés.
A magyar fiataloknak azonban nem kellett olyan sokat várniuk a folytatásra, az iskolákban ugyanis terjedni kezdett „a hetedik rész kiszivárgott kézirata”. A Harry Potter és a varázslók háborúja kézről kézre járt, és rengetegen hitték el róla, hogy az valóban Rowlingtól származik, mivel a stílusa és történetvezetése nagyon hasonlított az íróéra és rengeteg eredeti ötlet is volt benne. A befejező részként terjedő több száz oldalas Harry Potter-könyv ráadásul ugyanúgy beszippantotta az olvasóját, ahogy a Rowling-regények tették. A jelenségre egy idő után a sajtó is felfigyelt. Ekkor derült ki, hogy a Varázslók háborúját valójában egy magyar egyetemista írta és csak egy átlagos fanfictionnek indult, míg az álhír miatt ismert nem lett. Juhász Roland (írói álnevén R.J. Hendon), aki azóta már kétszeres Zsoldos Péter-díjas sci-fi-író, valamint a scifi.hu híroldal főszerkesztője, most elmesélte nekünk, hogyan született meg és került a figyelem középpontjába a Harry Potter és a varázslók háborúja.
A történetet, amely a Félvér Herceg folytatása, főként a saját szórakozására írta meg, és csak egy szokványos fanfictionnek szánta. Ahogy sokan mások, úgy ő is a varázsvilág rajongójaként keveredett el a Merengő nevű oldalra, illetve külföldi fanfic oldalakra, és ezek motiválták arra, hogy ő is megírja a saját ötleteit. „Amikor először odatévedtem ezekre az oldalakra, nem is értettem, hogy miről van szó. Persze gyorsan rájöttem, de évekig csak néha-néha olvasgattam egy jobban sikerült darabot. Már nem emlékszem hogyan és miért döntöttem el, hogy én is írok egyet, de abban biztos vagyok, hogy az első még útközben alakult. Valahol a felénél járhattam, amikor arra gondoltam, hogy kellene valamilyen vázlat is, hogy ne essen szét az egész történet.”
Kemény Zsófi: Tegyél úgy, mintha nem is létezne - Erős nők a Harry Potterben - Könyves magazin
Épp az a korosztály és évfolyam vagyok, ak i a Roxfortba járó gyerekekkel együtt volt szerencsés felnőni. Ki ne zokogott volna közülünk a boldogságtól, amikor kijött egy új rész a könyvből? Ki ne várta volna olyan extázisban, ahogy az először-meglátni-a-tengert-a-szerpentinről-élményt? Ki ne fetrengett volna át a földön napokat, amikor végre hozzájutott?
A Varázslók háborúja első fejezetét (ahogy később a többit is) a Merengő nevű oldalon tette közzé, ahol nemcsak konstruktív kritikákat és biztatást kapott, de számos rajongóra is szert tett. Az írásait hétről hétre egyre többen olvasták és sokan dicsérték amiatt, hogy ennyire jól eltalálta Rowling stílusát és hű maradt a karakterekhez és a cselekményhez is. Roland a saját bevallása szerint nem vitte túlzásba a kutatómunkát, hiszen akkor írt először életében, de azért pár cikket elolvasott az íróról és műveiről, mielőtt belefogott. „Úgy emlékszem, hogy Rowling regényeiben voltak meghatározott fordulópontok, amelyek minden évben ugyanakkor következtek be. Például a nyári szünidő alatt már lefektette a történet alapjait, de az első igazi lépcsőfokot mindig a Halloween jelentette, aztán a karácsonyi szünet, és így tovább. Ezeket könnyen lemásoltam, rajzoltam belőle egy idővonalat. Azt, hogy hogyan beszélnek, viselkednek az egyes karakterek, alapvetően fejből tudtam, mert ebben az időben nagyon sokat olvastam a sorozatot. Azonban mind a mai napig nem érzem, hogy megteremtettem vagy lemásoltam volna a Harry Potter-hangulatot. Annyira semmiképp sem, hogy a terjedő álhírt bárkinek be kellett volna vennie.”
Hogy miért és hogyan kezdett el terjedni az a pletyka, hogy a Varázslók háborúja a hetedik rész kiszivárgott kézirata, arra maga Juhász Roland sem tudja a magyarázatot, pedig az eset az ő életében is kisebb lavinát indított el. „Úgy tudom elképzelni, hogy az eredeti ötletgazda tökéletesen tisztában volt vele, hogy ez egy fanfic, csak meg akarta viccelni néhány ismerősét. Ők pedig bevették a tréfát. Én erre csak legyintettem, nem tudtam elhinni, hogy ezt valaki tényleg komolyan veszi, de amikor két újság meg az RTL Klub Fókusz című műsora is megkeresett, akkor döbbentem rá, hogy milyen méreteket öltött ez az álhír. Rettenetesen károsnak és a modern világ egyik nagy kihívásának tartom az álhíreket, hoaxokat, ezek megállíthatatlan terjedését, így eléggé kellemetlen érzés, hogy én is hozzájárultam egynek az elindulásához – még ha ez tagadhatatlanul az ártalmatlanabbik fajtából való álhír is.”
Bár a hamis pletykákat a szerző több fórumon is cáfolta, az igazi hetedik kötet megjelenéséig elég sok emberhez eljutott a Varázslók háborúja, bár azt nehéz megmondani, hogy összesen hányan olvasták a titokban terjedő könyvet. Mindenesetre az a tény, hogy milyen sokan komolyan vették, hogy a kézirat Rowlingtól származik, rengeteget elárul arról, mennyire jól sikerült Harry, Ron és Hermione történetének alternatív folytatása. A szöveg nagyon jó érzékkel csapta le a Rowling által korábban feldobott labdákat és logikus magyarázatokkal szolgált jó néhány olyan titokra és rejtélyre is, amely a korábbi kötetekben merült fel például Dumbledore-ral, Voldemorttal vagy a horcruxokkal kapcsolatban. Emellett stílusában és a nyelvi leleményeket tekintve is jól passzolt a Harry Potter-világhoz. „A cselekmény valóban hű volt az eredeti sztorikhoz, tehát semmilyen ott lefektetett szabállyal, eseménnyel nem mentem szembe. Ez egyszerűen csak amiatt van, hogy az alternatív fanficek sosem érdekeltek. Ugyanez lett a sorsa a saját fanficemnek is, hiszen miután megjelent az igazi hetedik kötet, már egyáltalán nem érdekelt a sajátom. Félretettem, hogy mást írjak helyette, ami ragaszkodik az igazi regények eseményeihez. Ami a nyelvezetet illeti, nem emlékszem rá, hogy végeztem-e kutatást erről. Talán jobban odafigyeltem újraolvasás közben, nem tudom. Valahogy rám ragadtak bizonyos elemek, és használtam őket.”
Daniel Radcliffe felolvassa nekünk A bölcsek köve első fejezetét - Könyves magazin
Ahogy arról korábban írtunk, a Wizarding World a karantén idejére megalkotta a Harry Potter at Home-ot, amelyen keresztül most olyan tartalmakhoz férhetnek hozzá ingyenesen a HP-rajongók, amelyekhez eddig nem. A program részeként Daniel Radcliffe most felolvasta a Harry Potter és a bölcsek köve első fejezetét, ráadásul hamarosan érkezik a kötet többi része is.
A Harry Potter és a varázslók háborúja ott vette fel a történet fonalát, ahol a hatodik kötet, a Félvér Herceg véget ért: Dumbledore halála után, amikor Harry az utolsó nyarát töltötte a Privet Drive 4. szám alatt, majd a barátaival együtt a horcruxok keresésére indult. Mivel Juhász Roland is a Rowling által hagyott nyomokat követte a saját történetében, ezért jó pár olyan dolgot megírt, ami végül az igazi hetedik kötetben is fontos szerepet kapott. Nála is hangsúlyos lett Piton szerepe, vannak hasonlóságok a horcrux-keresés folyamatában, Voldemort itt is felhasználja Ollivandert, és van roxforti csata is. De néhány kisebb motívumban is kapcsolódik a két történet, ilyen például az általa kitalált Weasley-féle feneketlen zsák, ami ugyanazt a funkciót tölti be az ő történetében, mint Hermione tértágító bűbájjal átalakított táskája. „Egyet biztosan mondhatok: amikor megjelent a hetedik regény, az egész történet nagy lezárása, eszembe se jutott a saját fanficem. Amíg olvastam, a történetre koncentráltam, és elmondhatom, hogy nagyon tetszett, az ereklyék gondolata sokáig foglalkoztatott, és teljesen elfeledtette velem a saját történetemet. Persze volt egy-két olyan dolog, amit eltaláltam, mint a feneketlen zsák, vagy Piton szerepe a történetben, ami nálam is hasonló volt. De azért valljuk be: elég sokan sejtették, hogy Piton a jók oldalán áll.”
Roland egyébként nem állt meg azután sem, hogy J.K. Rowling az utolsó kötettel lezárta a Harry Potter-sorozatot. Továbbra is foglalkoztatta, hogy mi lesz Harryék sorsa, de nem azok a kérdések izgatták igazán, amikre a Halál ereklyéi epilógusa utalt, hanem sokkal inkább az érdekelte, hogy mi történhetett Voldemort halála után. Ezért újabb könyveket kezdett el írni a varázslóvilágról, összesen hármat. „Ennek a trilógiának már komolyabban álltam neki, mint a Varázslók háborújának. Teleírtam vagy három spirálfüzetet az ötleteimmel, jegyzeteket készítettem, térképet, jellemrajzokat. Azt hiszem, ennek a trilógiának az írása során tanultam meg azokat a módszereket, amiket a mai napig is alkalmazok. Habár a Nurmengard-trilógia kétségtelenül egy amatőr írás, jóval több energiát fektettem bele, mint az elsőbe. Az irány az ereklyék sorsából indult ki, és kevertem a jövőt a jelennel. Egyébként nagyon öszvér egy történet lett, szinte minden hatott rá, amit abban az időben olvastam vagy néztem: a japán animéktől kezdve horrorfilmeken át A Gyűrűk Uráig. Emiatt aztán nem is lett annyira Rowling-hű, mint amennyire a Varázslók háborúját sokan annak érezték. Azt mondták, ebben már látszik a saját stílusom - pedig csak tanultam, kísérleteztem, meg mindenről írtam, ami érdekelt. Nem volt ebben még saját stílus. Szerintem az csak nemrég kezdett kialakulni, néhány éve.”
A Nurmengard-trilógia idővel hasonló népszerűségre tett szert a fanfic-olvasók körében, mint Varázslók háborúja, és ez már érezhetően jobban kidolgozott és átgondolt történet volt, egyre több és több saját ötlettel. Szinte szükségszerű volt, hogy előbb-utóbb Rolandnak olyan írása is lesz, ami már teljes egészében az ő egyedi konstrukciója és túllép a fanfiction keretein. „Még írtam a Nurmengard-trilógia harmadik részének utolsó fejezeteit, amikor gondoltam egyet, és elkezdtem írni egy eredeti történetet, egy novellát. Főleg Isaac Asimov novellái jártak a fejemben, amikor kitaláltam. Eleinte csak novellákat írtam, pályázatokra, mint a Preyer Hugo. Az úgymond >>áttörés<< 2015-ben következett be, amikor az egyik novellám megnyerte a Zsoldos Péter-díjat. Ez ösztönzött arra, hogy folytassam, és kezdtek kialakulni azok a témák, amelyek engem érdekelnek. Elsősorban az állatvilág és az ember kapcsolata foglalkoztat, sok novellámban pedig a nem klasszikus diktatúrák, hibrid rezsimek, és a modern társadalmi problémák köszönnek vissza. A kedvenc játszóterem viszont a hard SF.”
A fanficton után tehát a science fiction felé fordult és több novellájával is sikereket ért el, miközben egyre építgette az általa kitalált Nightingale-univerzumot. Közben megjelent két kisregénye (A Virgil Newman Show, Nightingale), 2017-ben pedig befejezte az első nagyobb terjedelmű regényét, a Korcsokat is, amellyel idén elnyerte a Zsoldos Péter-díj közönségdíját. „A Korcsok a távoli jövőben játszódik, amikor az ember már teljesen eltávolodott a természettől – még egy fűszálat is undorítónak tartanak. A történet egy ilyen világban mutatja be egy kislány és egy kutya barátságát és útját. Egyúttal pedig azt is megmutatja, hogy a különböző társadalmak, csoportok – habár kétségtelenül szimpatikusak lehetnek első látásra, és könnyen rájuk húzhatnánk a klasszikus elnyomó / elnyomott kliséket –, valójában sokkal bonyolultabbak, ha a felszín alá nézünk. Az elnyomók ellen fellázadó elnyomottakkal a történet végére korántsem lehet olyan egyértelműen szimpatizálni, mint, teszem azt, az Éhezők Viadalában.”
Juhász Rolandnak tehát a tudományos-fantasztikus írásai is egyre népszerűbbek, de a mai napig sokan felfedezik maguknak a Varázslók háborúját és a Nurmengard-trilógiát is. Ő úgy gondolja, a Harry Potter nélkül valószínűleg nem lett volna belőle író, és abban is hisz, hogy a fanfiction nagyon alkalmas arra, hogy az ember megtanulja a történetmesélés alapjait. „Azt hiszem, kijelenthetem, hogy a Harry Potter nélkül nem lettem volna író. Sőt, ha még jobban visszamegyek az időben, akkor egy betörő nélkül nem lettem volna író. Fehérváron volt egy kedvenc könyvesboltom, ahol megrendeltem a legújabb Asimov-kötetet. Amikor mentem a könyvért, láttam, hogy betörték a kirakatot. Az eladó mondta, hogy nem tudott felmenni a könyvért Budapestre, mert az éjszaka kirabolták a boltot. Én meg mindenképp olvasni szerettem volna valamit, úgyhogy levettem a polcról a harmadik Harry Pottert, mert az első két filmet láttam, és kíváncsi voltam, hogyan folytatódik a történet. Szóval ennyi, egy könyvesbolti rabló miatt lettem író.”
A cikk eredetileg a Könyves Magazin Harry Potter-különszámában jelent meg.
