A tavaly októberi irodalmi Nobel-díj kihirdetése óta most először adott Magyarországon interjút Krasznahorkai László, méghozzá a Partizánon. A szerző 2017-ben, a Margó Irodalmi Fesztiválon jelentette be, hogy visszavonul a magyar nyilvánosságtól (ezt a beszélgetést is olvashatjátok a Könyves Magazin Krasznahorkai - Út a Nobel-díjig című kiadványában, rendeld meg itt!), idén viszont már számos helyen fellépett. Legutóbb egykori egyetemén, az Eötvös Loránd Tudományegyetemen járt, ahol sokszínű programmal ünnepelték.
Nincs szükség prófétákra?
A Partizán YouTube-csatornáján péntek délután közzétett beszélgetés természetesen a szerző legismertebb művétől, a Sátántangótól indult, és főleg Irimiás, a hamis próféta karaktere miatt került előtérbe.
Krasznahorkai szerint az igaz és a hamis próféta is pusztuláshoz vezet, bár még az előbbire nem volt példa az emberiség történetében. Az emberek tisztában vannak az igazsággal, ezért nem kíváncsiak egy valódi profétára:
Isten őrizz a prófétáktól. Hogy az igazat megmondják nekünk? Mi is tudjuk az igazat. Általában úgy fogalmazunk, hogy szar az egész vagy jól van ez így. (…) Nem hiszem, hogy az emberi világon lehet változtatni. Ezt egy próféta nyilvánvalóan tudja”.
A szerző szerint a Sátántangóban is fellelhető gonoszság, kiszolgáltatottság, hogy mindig másokat hibáztatunk a saját nehézségeinkért, az emberi létezés sajátja.
A gonoszság kapcsán felmerült, hogy az államszocializmus idején Krasznahorkait elárulta egy gyulai barátja, akinek azóta sem bocsátott meg. Mindez egy rendőri kihallgatáson derült ki, ahol azzal vádolták, hogy tudomása volt egy október 23-ai tüntetésről.
Gulyás Márton felvetette, hogy a világ sok szempontból ma is visszaigazolja azokat a körülményeket, amelyek a Sátántangóban vagy a szerző más regényeiben feltűnnek. Kiderült, néhány művet pontosan ebből kifolyólag nem írt meg:
„A pályám közepén elkezdtem rettegni attól, hogy amit megírok, az bekövetkezik. Előtte elég sok olyan könyvem volt, amit aztán megtapasztaltam az életben.
Eszembe jutott, hogy ha nem írom meg az adott jelenetet vagy könyvet, akkor nem történik meg. Néha kifejezetten rettegtem attól, hogy megírjak valamit, volt olyan is, amit elhallgattam, megsemmisítettem.”
Ki az az őrült, aki Magyarországon vátesz akar lenni?
A beszélgetésben Nádas Péter halála kapcsán felmerült, hogy elment egy korszak, innen pedig az április 12-ei választásokra és a Tisza-kormányra terelődött a beszélgetés.
Krasznahorkai szerint Magyar Péter egy „vátesz”, aki sok év tétlenség után képes volt változást hozni. A választás napján nem is akarta elhinni azt az eufórikus ünneplést, ami a magyarokon érezhető volt. Ezért nem érti, hogy miért éri annyi kritika már most Magyar Pétert és a Tisza Pártot.
Ezt a cinikus rendszert senki nem gondolta, hogy meg lehet változtatni.
(…) Megszabadultunk ettől a rendszertől, és most ahogy lehet, próbálkoznak hazahozni (pénzeket – a szerk.) és megcsinálni mindent, amit csak lehet.”
Úgy folytatta, nem számított arra, hogy ilyen gyorsan a hibákat kezdik majd el keresni az új kormányban: „Normálisak vagyunk? Hát miért nem örülünk még mindig? A beidegződéseink még mindig az elmúlt 16 évhez vannak szokva”.
Az elmúlt években a szerzőnek több, hazánkban nagy visszhangot keltett külföldi interjúja is volt – legutóbb például az olasz La Rebubblica című újságnak adott interjúja borzolta a kedélyeket. Krasznahorkai ennek kapcsán arról beszélt, hogy el volt keseredve a Fidesz hatalmon maradása miatt.
Krasznahorkai László úgy folytatta: „Nem tudom, melyik irányból akarod megkérdezni azt, hogy gyűlölöm-e a magyarokat (...).
Nem gyűlölöm a magyarokat, de nem vagyok büszke rájuk. Kifejezetten keserűség tölt el, ha a magyar történelemre, a súlyos, döntő keresztutakon elszenvedett vereségekre gondolok.”
A szerző szerint a korábbi hatalmi rendszerek, mint például a kommunisták, leginkább a szegényeket zsákmányolták ki. Viszont pont ebben a rétegben élve fedezte fel a legnagyobb szolidaritást, jóindulatot és segítőkészséget.
De megtapasztalta azt is, hogy milyen, amikor egy jobb életkörülmény miatt valaki megváltozik:
Keserűségem, dühöm mindig abból fakadt, hogy azt láttam, hogy ugyanezek az emberek más élethelyzetbe kerülve elkezdenek erkölcsileg romlani”.
A kapitalizmusnak vége
A Nobel-díj miatt előkerült a beszélgetésben a siker megélése és a díj hatása az életműre. Krasznahorkai önmagát kifejezetten hiúnak és nagyképűnek gondolja, íróként ugyan nem érzi a hatását, de fájdalmasan érinti, ha valaki nem szereti a műveit.
Krasznahorkai meglátásában ma már egy kapitalizmus utáni világban élünk, hiszen teljesen más feltételek alakítják a világunkat, mint a piacgazdaság. Viszont nem gondolja, hogy ez feltétlen rossz lenne, hiszen lehet egy átalakulásnak is egy része, amit a jövőben majd másképpen értékelünk.
Sőt azt gondolja, hogy ezen már nem tudunk változtatni, „ennek így kell történnie”, az óriás techcégek vezetői – például a Facebookot megalapító Mark Zuckerberg – egy folyamat részei:
A posztkapitalista világban az egyes technológiai cégek vezérei erősebbek, mint az államok. Az még kapistalista világ? Nem. A kapitalizmusnak befellegzett.
(…) Valami véget ért, valami elkezdődött, és Mark Zuckerberg nem azt teszi, amit akart, hanem, amit muszáj”.
A szerző tágabb perspektívába helyezte azt, hogy merre halad a világunk. Meglátása szerint lehet, hogy az olvasás visszaesése és a képernyőhasználatból fakadó koncentrációs képesség csökkenése nem hanyatlást jelent, hanem egy másik korszak elejét jelzik.
Még mindig evolúció van. Mi van akkor, ha fogalmunk sincs arról, milyen korszakban vagyunk most? Egyszerűen nem látszanak még azok az elemek a bekövetkező jelenben, hogy már meg lehessen nevezni az új korszakot”.
A beszélgetés végén a Partizán két meglepetéssel is készült. Az egyik Tarr Béla Matrica show című első, tinédzserkori filmje volt, amit levetítettek az írónak. A film láttán Krasznahorkai felelevenítette egykori élményeit a rendezővel, a barátságuk különböző szakaszait.
Tarr Béla már A londoni férfi premierje után abba akarta hagyni a filmezést, de végül még elkészítette A torinói ló című filmet, amihez Krasznahorkai írta a forgatókönyvet, de már nélküle forgott le.
Megcsinálta szerintem a legjobb filmünket” – jegyezte meg erről Krasznahorkai.
Az adás egy másik meglepetéssel zárult, ami egy tűzoltóautó volt. A szerző ugyanis a Háború és háború című regényét akkoriban a Megjött Ézsaiás című szövegével akarta felvezetni, amit egy tűzoltóautóról akart osztogatni a városban, de végül akkoriban a kiadó erre nemet mondott. Most egy példányban egy debreceni barátjának adta fel a szerző, a tűzoltóautóval elvitték a postára.
Fotó: Youtube / Partizán
