Az 1956-os forradalom után Visky András református lelkész édesapját huszonkét év börtönre és teljes vagyonelkobzásra ítélték, édesanyját – hét gyermekükkel együtt – kitelepítették a Duna-deltával határos Bărăgan sztyeppe egyik lágerébe.
Visky András könyve megrendítő és felemelő történet egy családról, amely kiszolgáltatottságában, megalázottságában is a szeretetből és a bizalomból merít megtartó erőt újra meg újra. A borítót, a Visky család albumából származó fotók felhasználásával Féder Márta tervezte. A szerző fotóját Bíró István készítette – adta hírül a Jelenkor. A regény itt jegyezhető elő.
A regény középpontjában az anya áll, a gyermekei életéért küzdő, fiatal osztrák nő. Egy szerencsés véletlen folytán náluk marad a családi Biblia, ebből az egyetlen könyvből az anya naponként felolvas. Ezek a bibliai történetek adják az elbeszélés keretét. A regény azonban nem fejeződik be a szabadulással, a szülőket és a hét gyermeket a román titkosszolgálat továbbra is szemmel tartja.
„Számomra mindenek előtt valóban a saját történetem korpusza volt a Biblia: egy fogság, egy várakozás, szabadulás- és vándorlástörténet, és a megérkezés valamiféle ígérete.
Mindenek előtt ez volt. Mivel az anyám hangján hallottam először, amibe belevegyült a hiányzó apa mint valamiféle isteni hang is. Olyan szöveggyűjtemény lett és maradt számomra, ami egy rendkívül nyitott és önmagát megújítani tudó világértelmezés. Már csak azért is, mert mi a Szentírást nem a saját nyelvén olvassuk, hanem fordításban, de ezt a fordítást én nem nyelvi eseménynek tartom, embereket látok magam előtt, akik az életük egészével hozzáférhetővé tették számomra az írást. Tulajdonképpen azt vizsgálja, hogy összefüggő-e az emberi történetünk, egy embernek vagy emberi közösségnek a története. Muszáj hozzátennem ehhez, hogy olyan szöveggyűjtemény ez, ami testi tapasztalatként tette számomra majdnem magától értetődővé, hogy nincs egyéni történet közösségi történet nélkül, és nincs közösségi történet egyéni történet nélkül. A kettőt nem lehet kijátszani egymás ellen” – mondta a szerző korábban a Könyvesnek adott interjúban.
Korábban Visky Andrásról és családjának történetéről készített adást az On the Spot is. „Ebben a sorozatban jó néhány más epizódban is emléket állítottunk a kommunista diktatúrák áldozatainak, de földrajzilag és érzelmileg is messze ez a rész áll hozzánk a legközelebb. És érdekes módon éppen ez széria volt az, ami elvezetett minket első egészestés filmünkhöz, a Born in Auschwitzhoz. Éveken át olyan emberekről forgattunk, akik a huszadik század legsötétebb korszakaiban születtek és voltak gyerekek. Csoda, hogy élnek, és példát mutatnak azzal, ahogyan élnek. Nem áldozatként tekintenek saját magukra, és sokan közülük tanítókká, művészekké, gyógyítókká váltak. Mi rengeteget tanultunk tőlük” - írták a készítők.
![Tóth Réka Ágnes és Simon Márton: Megtanultuk, hogyan legyünk igazi csapat [Ezt senki nem mondta!]](https://konyvesmagazin.hu/file/slides/4/43356/fe_580_320_esnm_simon_toth_1180_600.jpg)
