Mostanáig ismeretlen volt a neve és a származása annak az úgynevezett bizánci királylánynak, aki a Vatikáni Könyvtár egyik görög nyelvű, sokat kutatott kódexe főszereplőjeként volt ismert.
Az 1272-re datált kézirat csupán annyit árult el, hogy egy nyugati hercegnőről van szó, aki egy keleti, bizánci trónörököshöz ment feleségül.
A kódexet a 17. századtól a vatikáni könyvtáros, Leone Allacci kezdte el tanulmányozni, majd 1901-ben a német Josef Strzygowski írt róla, de nem jutott el a történelmi szereplő pontos azonosításáig.
A rejtélyt Peter Schreiner bizantinológus, a kor egyik legismertebb kutatója, a kölni egyetem professzora oldotta meg, aki a titokzatos hercegnő személyét és a kézirat keletkezésének pontos körülményeit is felfedte. A hercegnő szerinte nem más, mint magyarországi Anna, V. István lánya, aki 1272-ben érkezett Konstantinápolyba, hogy feleségül menjen a későbbi II. Andronikoszhoz.
A hét pergamenlevélből álló kézirattöredék tulajdonképpen egy középkori verses-képes album, amely részletes leírást ad a leánykérésről, a Konstantinápolyba való érkezésről, a házassági szertartásról.
A középpontban a külföldről érkezett hercegnő szerepel, aki a bizánci császár fiának felesége lett.
Anna hercegnő alig tizenhárom évesen ment férjhez, és a kódexben megőrzött vers, valamint annak illusztrációi nászajándék gyanánt készültek rögtön az esküvő után. A hercegnő annak a II. Andronikosznak az oldalán élte le életét, aki a keleti birodalom felvirágoztatásáról, reneszánszáról ismert.
A tudományos eredményeket a Collegium Hungaricum római magyar kulturális intézetben mutatták be a Vatikáni Könyvtárral közösen megrendezett konferencián. A kézirat széleskörű tudományos bemutatása és feldolgozása 2024-ben jelenik meg a Vatikáni Könyvtár sorozatában tizenhét európai kutató hozzájárulásával, Peter Schreiner, valamint Németh András, a könyvtár görög kézirati kurátora és Vasiliki Tsamakda művészettörténész szerkesztésében. A kéziratot idén az MTA Könyvtár és információs Központ támogatásával restaurálták.
(MTI)
