„A Hajnalcsillagban kilenc szereplő mesél a saját életéről, és azokról a furcsaságokról, amelyeket az égitest megjelenése óta tapasztalt. Akad közöttük egyetemi oktató bipoláris feleséggel, megkeseredett kulturális újságíró, aki egy rituálisan meggyilkolt death metal együttes után nyomoz, lelkésznő, aki nem biztos a házasságában, és egy ápolónő is, aki szemtanúja lesz, hogy egy halott politikus életre kel a műtőasztalon, amint a transzplantációs sebész elkezdi felnyitni a férfi testét. Knausgard regénye a bennünk és a világban lakozó sötétség könyve, amelyben összeütközik az élők és a holtak világa, és azonnal más fénytörésbe kerül a hétköznapi élet.” – olvasható a kiadó ismertetőjében.
Az oslói születésű szerzőt a 2009 és 2011 között megjelent hatkötetes Harcom című önéletrajzi regényfolyama tette világhírűvé. Akkor egy sebészi pontosságú, tárgyilagos és érzelemmentes elbeszélői hang megalkotásával volt képes monumentális vállalkozását megvalósítani, melyben kegyetlen részletességgel analizálja saját életét. Az apa halála kapcsán elinduló emlékezésfolyamban sem magára, sem családjára nem volt tekintettel, brutális őszinteséggel tárta fel életének összes lényeges és lényegtelen mozzanatát. A hat kötet az írói szabadság könyörtelenségének hatalmas emlékműve, és rámutat arra is, hogy a valóság ábrázolása előbb vagy utóbb mindig fikcióvá válik. (A sorozat több részéről is írtunk, a Halálról ITT, az Álmokról ITT olvasható kritikánk, de beszélgettünk a fordítóval is.)
Nem bántam meg semmit – mondja Karl Ove Knausgard, akinek Harcom című hatkötetes regénymostruma évek óta lázban tartja a világot. De mi érdekes van azon, ha valaki a legaprólékosabb részletességgel megírja az apjával való kapcsolatát, a szerelmeit, a gyereknevelés nyűgeit és a gyerekkor kínjait? Valójában nagyon is sok, hiszen valahol mindannyian knausgardok vagyunk, és az ő szorongásai, vágyai, örömei akár a mieink is lehetnének. Az ötvenéves Knausgard a 26. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendége – a csütörtöki pódiumbeszélgetésről ITT írtunk, a fordítójával és a szerkesztőjével ITT beszélgettünk. Már több mint nyolc év eltelt azóta, hogy Norvégiában megjelent az utolsó kötet, magyarul a negyedik, az Élet, a könyvfesztiválra időzítve jelent meg (kritikánk róla ITT olvasható). De mit gondol ennyi év távlatából a Harcom-könyvekről, mik voltak az írás legnagyobb paradoxonai, megismerhető-e az igazi KOK a könyvei alapján, és vajon ugyanekkora felhajtás lett volna körülötte, ha más címet választ? Karl Ove Knausgard-ral testvéri reakcióról, Munch képeiről és egy elhalványuló apafiguráról is beszélgettünk. (Fotó: Valuska Gábor)
Tovább olvasokMásik híres sorozata az Évszakok, melyben egy apa mutatja meg születendő lányának, milyen csodálatos, megismerhetetlen és kiszámíthatatlan hely ez a világ. Az egyszerűen az évszakok neveit viselő kötetekben esszészerű elmélkedések olvashatóak a világ sokszor lényegtelennek tűnő, apró részleteiről, melyek Knausgård tolmácsolásában máris jelentős és varázslatos dolgokként jelennek meg az olvasó előtt. Az Őszbe itt lehet beleolvasni, a szerzőről szóló portrécikk pedig ITT érhető el.
Nyitókép: Valuska Gábor
