Milyen folyamatok előzik meg az írást, mikor elégedett egy író, és tulajdonképpen melyik szövegét mutatta meg életében először idegeneknek? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre keresi a választ a Könyves Magazin Kávészünet nevű rovata, melynek ezúttal Tóth Krisztina volt a vendége. Pontokba szedtük a legizgalmasabb megállapításait:
- Tóth Krisztinának az írás otthonosságot, biztonságérzetet ad: "Azt az érzést, hogy van helyem a világban és van dolgom".
- A legjobb érzés, amikor az írás átveszi az irányítást; akkor tudja, hogy jó úton jár: "A legizgalmasabb pillanat, amikor érzem, hogy olyasmi került bele a szövegembe, amiről eredetileg fogalmam sem volt. Akkor kezd kibontakozni a titok".
- Tóth Krisztina olvasóként is azt szereti, ha egy szövegen átdereng a titok.
- Írás előtt alapvetően egyedüllétre van szüksége, hiszen ez magányos tevékenység. Ám nemcsak akkor van szüksége egyedüllétre, amikor dolgozik, hanem előtte, a felvezető szakaszban, amikor látszólag nem történik semmi: "Ezek a vajúdáspercek nagyon fontosak". Háztartási munkát nagyszerűen tud ilyenkor végezni, a szekrénypakolás például ihlető dolog. "Számomra maga az írás is valamilyen módon rendteremtés a világban."
- Általános iskolás korában mutatta meg első szövegeit az osztálytársainak, szerinte ezek mai szemmel vállalhatatlan versek voltak, de stílusimitációnak nem voltak rosszak.
- Tóth Krisztina szerint ha egy írásban nincs az a különösség, furcsaság, ami velünk marad olvasás után is, ez a különös utóíz, akkor az csak egy jól megírt szöveg. Jól megírt szövegekből viszont rengeteg van, fölösleges szaporítani a számukat.
- Nem tudja elképzelni az életét írás nélkül, nem is szeretné. Neki ez jelenti az önazonosságot: "Ez az én megtartó erőm".
- Az olvasás szerinte azt az érzést nyújtja, hogy nem vagyunk egyedül a világban a traumáinkal, szorongásainkkal, személyes történeteinkkel.
