Mi történik írás közben, hogyan zajlik maga az alkotás, hogyan éli meg mindezt az író és milyen a viszonya a saját szövegeihez? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre keresi a választ a Könyves Magazin új rovata, a Kávészünet, melynek Dragomán György az első vendége. Pontokba szedtük a legizgalmasabb megállapításait:
- Dragomán György pofont kap írás közben, ezt a pofont viszont saját magától kapja. Saját bevallása szerint senki nem tud olyan kegyetlen lenni, mint amilyen ő saját magával szemben.
- Az a jó, ha az írás átveszi az írányítást, hiszen erre vágyunk; amint kontrollban próbál lenni, hamis lesz a hang.
- Tizenhárom évesen mutatta meg az első írását másnak. Ez egy füzet hátuljába írt szöveg volt, ami arról szólt, hogy fejbe lőnek egy "istenkirály diktátort". Az apjának mutatta meg, aki orvos volt, de ugyancsak írt. Az édesapja azt mondta neki, hogy tehetséges, de ne mutassa meg senki másnak. Mindez a nyolcvanas évek közepén történt Marosvásárhelyen.
- Akkor fejezi be az adott művet, amikor már nem fér bele több csavar.
- A legutóbbi novellásköteteibe olyan írások kerültek, amelyeket már sok éve írt, és azóta nem is látta őket.
- Van egy nagy kudarcmúzeuma, ahol a be nem fejezett írások vannak, kidobni ugyanis nem szokott semmit.
- Az írósapkája még megvan. A dolog onnan ered, hogy amikor a konyhában dolgozott, feltette, mert nem akarta, hogy addig hozzászóljanak, amíg javában ír.
- Írás nélkül egy másik ember lenne. Ha igazán módja van pihenni, még ott is szokott írni.
- Tizenhárom éves kora óta arra készült, hogy író legyen: "Azóta író vagyok".
- A jövendő íróknak azt tanácsolja, hogy "ott kell ülni és reménykedni kell, hogy jönni fog a mondat". A legszebb mégiscsak, hogy ez lehetséges és szerinte ez olyan nagy dolog, aminek mindig tud örülni.
