Tanner Ilona, azaz Török Sophie születésének 130. évfordulóján elérhetővé váltak az Országos Széchényi Könyvtár Copia felületén a költőnő kéziratai. A nemzeti könyvtár ezzel tiszteleg Tanner Ilona emléke előtt, aki lírájával, naplójegyzeteivel és irodalmi munkásságával a XX. század első felének meghatározó alkotói közé tartozott.
A most publikált gyűjtemény 943 kéziratot foglal magába, amelyek túlnyomó részét versek és versvariánsok alkotják (907 tétel), emellett pedig több naplójegyzet és négy festmény is helyet kapott benne.
Megtalálhatóak benne a költőnő által „megtagadottaknak” nevezett, kötetbe soha nem rendezett versek, valamint a vázlatok és töredékek is.
Sőt, néhány festmény is bekerült, mutatva, hogy Tanner szabadidejében szívesen rajzolt, fényképezett, könyvborítókat és lámpaernyőket készített.
Költőnő helyett költőfeleség
Tanner Ilona 1895. december 10-én született, és első verseit még saját nevén írta; legkorábbi ismert költeményei 1911-ből származnak. 1920-ban az Új Idők és A Hét közölte néhány művét, de igazi célja a Nyugatban való megjelenés volt. Pályájának fordulópontját a Babits Mihállyal való találkozás és házasság jelentette: 1921. január 15-én a költő felesége lett, és ezzel belépett a korszak modern irodalmi életének központjába. Művésznevét is férjétől kapta, aki Kazinczy Ferenc felesége után nevezte el őt Török Sophie-nak.
Az 1920-as évektől rendszeresen publikált: 1921 májusában már hat versét közölte a Nyugat, elsőként pedig a Nyári játék című novellát szignálta Török Sophie néven 1921. december 1-jén. Kötettel 1929-től jelentkezett: az Asszony a karosszékben című első könyvét három további (Örömre születtél (1934), Értem és helyetted (1940) és a Sirató (1948)) követte. Prózai és szerkesztői tevékenysége is figyelemre méltó: 1933-ban Boldog asszonyok címmel elbeszéléskötetet, 1934-ben Hintz tanársegéd úr, 1939-ben Nem vagy igazi! címmel regényt adott ki, 1943-ban pedig Kótzián Katalinnal együtt szerkesztette a Költőnők antológiáját.
A korai évek formai útkeresése után – saját vallomása szerint – a szabadversben találta meg valódi hangját.
Művei gyakran határterületen mozognak vers és napló között. E sajátos műfaji átmenet az egyik oka annak, hogy kéziratainak részletes feldolgozása az irodalomtudomány számára mindmáig izgalmas feladat.
Férje halála után legfontosabb feladatának Babits irodalmi hagyatékának megőrzését tekintette. Babits könyveit és kéziratait – a háború pusztításait követően – Keresztury Dezső biztatására helyezte el az Országos Széchényi Könyvtárban; a hagyaték 1952-ben és 1954-ben érkezett meg a nemzeti könyvtárba. Saját kéziratait 1955. január 8-án kelt végrendeletében hagyta az intézményre. A hagyaték feldolgozása Méry Tündének, a Kézirattár tudományos munkatársának köszönhető.
Török Sophie/Tanner Ilona - fotó: wikipedia, OSZK
