„Szebb mellyet, szebb kezet, szebb derekat nem képzelhetsz” - 235 éve született Török Sophie

iSophie | 2015. február 19. |

(Kép forrása)

Kétszázharmincöt évvel ezelőtt született Kazinczy Ferencné Török Sophie. A grófkisasszony huszonnégy évesen ment feleségül a nála jó húsz évvel idősebb Kazinczyhoz, akivel huszonhat éven át élt boldog házasságban. Kapcsolatukból nemcsak nyolc gyermek, hanem számos szerelmes vers is született, köztük a legelső szabályos magyar szonett.

Török Sophie 1780. február 19-én született Ónodon, kétszeresen is grófi családban: gróf Török Lajos és gróf Roggendorf Alojzia második gyermekeként. Hatéves korában húgával együtt Bécsbe került, ahol nagynénje felügyelete alatt a szaléziánusok kolostorában nevelkedett: mivel a lányok itt csak németül és franciául tanultak, Sophie idővel elfelejtette a magyart, és később többször szabadkozni kényszerült hiányos nyelvtudásáért: „…diákkoromban Bécsben a szaléziánusoknál magyar nőből francia és német nővé formáltak; és amikor én onnan a virágzó ifjúság éveiben hazámba visszatértem, nem volt elég bátorságom az elfelejtetteket bepótolni”. Házasságuk alatt egyébként Kazinczyval is németül beszélgettek és magázták egymást, legalábbis nappal: amint leszállott az este, magyarra váltottak és tegeződni kezdtek. Nagyon fontosnak tartották, hogy gyermekeik mindhárom nyelven megtanuljanak, mégis a magyarra fektették a legnagyobb hangsúlyt: Kazinczy nagyon büszke volt, amikor első gyermeke magyarul szólalt meg legelőször.

Sophie kisgyermekkora óta ismerte Kazinczyt, aki apjának, a szabadkőműves grófnak barátja, pártfogoltja sőt, egy ideig beosztottja is volt. Az író kistestvéreiként tekintett a három Török-gyerekre, ezért amikor évekkel később, 1801-ben kiszabadult a fogságból, a családot a legelsők közt látogatta meg Kázmérban. Sophie ekkorra feltűnően szép fiatal lánnyá fejlődött, és Kazinczy ekkor már szívesen szaván fogta volna a lányt, aki kislányként megfogadta neki: ha nagy lesz, hozzámegy feleségül. Ám Sophie ekkor már egy francia emigráns fiatalember jegyese volt, Kazinczy ezért inkább a húgának, Marie-Susie-nak csapta a szelet. Az ügy nem lehetett túl komoly, hiszen az író nemsokára már egy másik hölgyért epekedett: a híres szépség, Sárosiné jó két évig tartotta fogságban Kazinczy szívét, aki a kedvéért még barátjával, Batsányival is összerúgta a port – hiába, hiszen a hölgy férje halála után végül egyikükhöz sem ment feleségül. Pedig Kazinczy számára ekkor már a nősülés tűnt az egyetlen járható útnak: kiterjedt levelezése sok pénzét felemésztette, ráadásul a börtönévek alatti ellátását is kifizettették vele – viszont a családi vagyonból csak a legkisebb birtokrészt, Bányácskát kapta meg (ezt nevezte el később Széphalomnak). Bár az író így egyáltalán nem számított jó partinak, a család mégis abban reménykedett, hogy sikerül elvennie egy gazdag és előkelő lányt. A nősülést annál is inkább erőltették, mert Kazinczy feltűnően összemelegedett egy cselédlánnyal, Marissal, rosszakarói pedig mindenfelé azt terjesztették, hogy teherbe is ejtette a lányt.

Ekkor már Kazinczy maga is hajlott a házasságra, igaz, nem anyagi, hanem inkább érzelmi okokból: negyvenöt évesen egy saját család biztonságára vágyott. Lehetőségként felmerült benne Sophie neve, azonban eleinte tépelődött: „A házasság nálam elmúlaszthatatlan kötelességnek tetszett mindég. Midőn hánykódnám, hogy kit válasszak, valamely jó démon a Sophie nevét súgá fülembe. De én a Török Lajos házának nemcsak vőt, hanem ragyogó vőt is óhajtottam; én pedig az nem vagyok”. A véletlen szerencsére a segítségére sietett: Sophie francia vőlegénye amnesztiát kapott, mire visszament Franciaországba, és azonnal felbontotta a jegyességet a lánnyal. Kazinczy nem minden hátsó szándék nélkül vigasztalta Sophie-t, akit napokon belül feleségül is kért. A lány először összezavarodottan elrohant. Kazinczy már-már le is tett a dologról, amikor Sophie egyszer csak elébe állott a gyakorlatias kérdéssel: „És hol fogunk lakni, Ferenc?”.

Bár az elszegényedett grófkisasszony a család szemében nem tűnt a legjobb választásnak, házasságuk mégis jól sikerült, talán éppen azért, mert az (a korban szokatlanul) nem az anyagi érdeken, hanem a kölcsönös megbecsülésen alapult. A művelt Sophie egyenrangú szellemi partnere volt Kazinczynak, aki huszonhat éves házasságuk során végig tisztelte és szerette őt: sok szerelmes verset is írt hozzá, köztük a magyar irodalom első szabályos szonettjeit. Az egyik legszebbet, Az ő képét például akkor jegyezte le, amikor 1811-ben Sophie elutazott az édesanyjához, és az egyedül maradt költőnek csak a falon függő képmása adhatott vigaszt:

Midőn a hajnal elveri álmomat,
S a fény csak lopva csúsz még rejtekembe,
Imádott kedves kép! te tűnsz szemembe,
S ah, gyúladni érzem régi lángomat.
Ez ő! ez ő! kiáltom, s csókomat
A képnek hányom részegűlt hevembe.
Így szólott, így járt, így mozgott, ölembe
Így sűlyede, elfogadván jobbomat.
S most ezzel folynak, mint egykor vele,
A titkos, édes, boldog suttogások,
Vád, harc, megbánás, új meg új alkvások.
S midőn ezt űzöm, mint egykor vele,
Kél a nap, s bélő a jaloux-nyiláson,
S sugárival körűle glóriát von.

Kazinczy visszaemlékezéseiben is nagy szeretettel rajzolta meg Sophie arcképét:

„Sophie középszerű termettel bír. Szebb mellyet, szebb kezet, szebb kart, szebb lábat, szebb derekat nem képzelhetsz. Hajai feketék. Képe vonásai nincsenek a regula szerint, talán bizarrak, mert orra Pálffy-orr, de az egész kedves és sokakat bájoló. (...) Bizarr lelke is; de tisztább lelket Éva anyánk olta nem teremtett az Isten. Őtet első pillantással ismeri minden a’ ki látja. (...) Sophie a legjobb nő, a legjobb anya, a legjobb gyermek és testvér, a legjobb házi asszony. Nem tudós, de éppen nem műveletlen lelkű: merő jóság, s merő szeszély, de tettetés és mesterkéltség nélkül.”

Az író több történetet feljegyzett felesége rendkívüli jóságáról is:

„Sophie betegeinket orvossággal, étellel tartja, s egy úgynevezett jobbágyunk csecsemője, kinek anyja megbetegedett, míg rendelés tétethetett iránta, Sophiemnak tejével élt együtt a mi leányunkkal.”

„Sophie Kázmérból jött haza hintós szekéren, s egy csoport fáradt asszony, akik a mezőről jöttek haza, kitért előle. Megállította szekerét, s felvett mindenkit, aki felfért.”

Kazinczy Ferenc

Az asszony mindvégig meg tudta teremteni Kazinczy számára az ideális munkakörülményeket és a biztos érzelmi hátteret. Házasságukból nyolc gyermek született, és közülük csak az első lány, Iphigenia nem érte meg a felnőttkort – ez a korban nagyon jó aránynak számított.

Kapcsolódó anyagok:

A fekete test börtönébe zárva

A kitömött udvari néger problémái mindannyiunk problémái

Kazinczy kitömött barátjáról szól Péterfy új regénye

Mikor 1831-ben Kazinczyt elragadta a kolera, Török Sophie-ra maradt a hét gyermek felnevelése és a hagyaték méltó gondozása. A családnak nemsokára el kellett hagynia Széphalmot, és az özvegynek egyre több anyagi gonddal kellett szembenéznie. Utolsó éveiről és halálának körülményeiről nem sokat tudunk: 1842-ben Nagyváradon egy barátnőjénél halt meg, elszegényedve, betegen. Széphalmon, férje mellé temették el.

Török Sophie emlékét nemcsak Kazinczy írásai őrizték meg: Weöres Sándor Psychéjében is felbukkan, mint szigorú erkölcsű, féltékeny feleség, a tavaly megjelent Kitömött barbárban pedig Péterfy Gergely az ő szemszögéből meséli el Kazinczy és néger barátja, Angelo Soliman történetét. A Török Sophie név pedig szerzői álnévként is bevonult a magyar irodalomba, hiszen Babits a házasságkötésük után ezt a nevet „ajándékozta” feleségének, Tanner Ilonának, aki Babitsnéként már nem akart a saját nevén publikálni. Az író önmagát egyébként játékosan Francinak nevezte, ezzel is kifejezve, hogy a széphalmi pár házasságát saját életükre nézve is példaértékűnek tartja.

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Elszáll az agyad: tudományos, közgazdasági és filozófiai non-fictionok 2024 tavaszán

Hogyan látja az ember képzelőerejét Csányi Vilmos? Hogyan alakul át a világ, ha a politikai és hatalmi játszmák kiterjednek a világűrre? Miért kannibál a kapitalizmus? Hogyan dolgozik az idegsebész? És mit gondol az elidőzésről napjaink sztárfilozófusa, Byung-Chul Han?

...
Zöld

Mikor hasznos az AI az irodalomban, és miért nem cseréli le soha az embert?

A japán Rie Kudan megkapta hazája legjelentősebb irodalmi díját, majd elárulta, hogy a szöveg egy kis részét a ChatGPT nevű chatbottal generálta. Az eset nyomát áttekintjük, hogyan alakult az elmúlt két évben nagy nyelvi modellek és az irodalom viszonya, hogyan látják ezt az írók, valamint hogy mikor lehet hasznos eszköz az AI az írás során.

...
Zöld

Összekapaszkodva zuhanni – Így alakíthatod a klímagyászt felszabadulássá

Jem Bendell Mélyalkalmazkodás című, nagy port kavaró tanulmánya után új könyvében azt ígéri, hogy nemcsak segít szembenézni a klíma, és így a mai társadalom elkerülhetetlen összeomlásával, hanem a szorongás és a gyász megélése után segít új, szilárdabb alapokon újraépíteni az optimizmusunkat, életkedvünket.