„Nem lehet azt úgy kiválogatni, hogy csak a kívánatosak jöjjenek, a szépek, okosak, kezesek, diplomások, gazdagok, szülni tudók, potensek, reményteliek; nincs arra szkenner, hogy a fejekbe lásson valamely hatóság, hogy ki mit gondol” – olvasható Tompa Andrea szerdai Facebook-posztjában, amelyben a romániai, erdélyi és magyar identitás kérdéseit, illetve annak számonkérhetőségét fejtette ki.
A bejegyzés apropóját valószínűleg a Transtelex október 25-én megjelent cikke adta, amiben Tompa Andreát a Tisza Nemzeti Menetén kérdezték – emiatt a szerzőt sok magyarországi és erdélyi kommentelő is kritizálta.
Tompa Andrea kolozsvári születésű író a regényeiben (például A hóhér háza, Omerta, Fejtől s lábtól, Haza, Sokszor nem halunk meg) rendszeresen foglalkozik az erdélyi és romániai identitással. A magyar és a román kultúra közötti kapcsolatokról az idei Könyvfesztiválon is mesélt Visky András, Dragomán György, Vida Gábor és Bartis Attila társaságábat. Ebben a beszélgetésben talán Bartis fogalmazta meg a legjobban, mit jelent Romániától távol élni: „Ha egy másik kultúrában merül el az ember, akkor valójában csak a sajátját ismeri meg jobban.”
Mindkét országban idegen
De vissza Tompához: közösségi oldalán az erdélyi származás összetettségének kapcsán fejti ki gondolatait, aminek a kiindulópontja, hogy esetenként magyarok vagy románok kérik számon rajta, hogy miért egyik vagy másik országot részesíti előnyben. A szerző úgy látja, hogy ez egy nagyon fontos és megválaszolatlan kérdés, amit sem a történelem, sem ő nem tud átfogóan megválaszolni, viszont az ebből fakadó kirekesztést mélyen elutasítja:
„Amikor (…) elmondom, mi a véleményem a magyarországi (ritkábban romániai) politikai állapotokról, akkor egyik országból a másikba küldenek, onnan pedig vissza.
Mit keresek itt, mikor megyek végre el, erdélyi vagyok, nem vagyok erdélyi, minek mentem el, húzzak innen, honnan beszélek hová”.
Dragomán, Bartis, Visky, Tompa és Vida mesélt román-magyar kétnyelvűségről, irodalmi közönségekről, történelemről és elnyomásról.
Tovább olvasokÚgy látja, hogy az erdélyi származása miatt idegenként él mindkét országban, a „pesti” és az „erdélyi” is gyakran pejoratív vagy stigmatizáló jelzőként van jelen az életében:
„Hogy ezzel a fizikai és idegen testtel kimenjek egy tüntetésre? Attól a fizikai testemtől kell szabadulni, ami egyik országban erdélyinek számít (tehát idegen, messziről jött, nem a mienk, nincs joga stb. stb.), vagy azért küldenek el, mert »szellemem« nem erdélyi eléggé, megfertőzött (lefizetett, megvásárolt stb. stb.) az a másik, a »pesti«, az ottani.
Az idegen testem és idegen szellemem – vagy egyik, vagy másik”
Már nincsenek határok, mégis elutasítjuk egymást
Tompa szerint egy történelmi jelenségről van szó, amelyet már jól ismerünk, hiszen a történelem során rengeteg embert utasítottak ki a saját hazájából, de olyan is előfordult, hogy pont a merev határok miatt nem tudtak az emberek kijutni egy országból.
A magyarországiaknak és az erdélyieknek is külön válaszol a poszt végén, szerinte a határok szabadságot adtak nekünk, aminek a 20. századi diktatúrák tekintetében hálásnak kéne lennünk és éltetni a nemzetek közötti átjárást, nem pedig kizárnunk egymást.
„Ne tegyük azt, amit a sokatoknak kedves hatalom gyakorol – aki mást gondol, annak kuss. Kuss és huss. Húzzon innen.
Esetleg oka van annak, hogy máshogy gondolkodik. Mást tud, mást tapasztal (…). Nekünk most már ideje volna jól járni”.
Fotó: Valuska Gábor
