Idén júliusban angolul is megjelenik Tompa Andrea első regénye, A hóhér háza. A könyvet Bernard Adams fordítja angolra, és a Seagull Books adja ki.
A hóhér háza egy Kolozsvár-regény, amely egy kamasz lány szemszögéből mesél Erdélyről, a Ceaușescu-rendszerről, 1989-ről. Magyarul 2010-ben jelent meg a Kalligramnál. Most a Hungarian List-sorozatban adják ki angolul Ottile Mulzet kezdeményezésére.
A Seagull Books ismertetőjében azt írja, a könyv a 70-es, 80-as években játszódik és egy Romániában élő család történetét meséli el. Rendkívül idők voltak azok, tele elnyomással, szegénységgel, kilátástalansággal. Tompa Andrea regénye a mindennapi életet mutatja be Ceaușescu-éra alatt. Ceaușescu a történet egészében jelen van, a portréja ott van az osztálytermekben és a tankönyvekben, az üres boltokban, a TV-műsorokban és a kötelező felvonulásokon. De a legalattomosabban az átlagemberek álmaiban és rémálmaiban jelenik meg, akik a történelemnek ebben a kegyetlen korszakában maguk is kegyetlenné válnak, akárcsak a diktátoruk. A névtelen elbeszélő, a fiatal lány megfigyeli és próbálja megérteni az életének nagy kérdéseit, hogy miért esik szét a családja, hogy miért van az édesanyjának három munkája, miért lesz az apja alkoholista, miért álmodozik a nagymamája a magyar időkről, vagy hogy miért van mindenhol üldöztetés. Bár ezek brutális idők voltak, a lány elbeszélése nem vádirat. Szeretet, érzékenység és irónia itatja át a narrációt.
The Hangman's House július 13-án jelenik meg angolul. Az Egyesült Államokban, az Egyesült Királyságban és más külföldi országokban is terjeszteni fogják. A könyv előrendelhető a kiadó weboldalán.
Tompa Andrea könyve 2017-ben megkapta az Angelus Közép-Európai Irodalmi Díj közönségdíját. Az író első regényéről pár éve ezt nyilatkozta nekünk:
„Mivel irodalmat tanultam, hiányzott belőlem a hályogkovács szerencséje, merészsége is. Ugyanakkor mégsem tudtam (nem mintha most tudnék) eleget a világról ahhoz, hogy valami más témát válasszak, mint önmagamat. Így aztán kénytelen voltam arról az anyagról írni, amit mindenhova magammal cipelek. De a jelen idejű magamról nem sok mondandóm lett volna, vagy nagyon zavaros, mert nemigen látok rá a jelenre. Ezért aztán valamiféle korai, fájdalmas gyermekkori magamról (és családomról) akartam elmesélni egy történetet, és írás közben úgy éreztem, elkezdte feltárni magát. Ezzel talán meg is lehet szabadulni ettől a múlttól, gondoltam. A diktatúra koráról, Románia 70-es, 80-as éveiben játszódó sztoriról van szó. A megszabadulás naivitás persze, a múltunktól nem megszabadulunk, hanem talán idővel (és valamiféle feldolgozással) kimegy belőlünk a düh vele kapcsolatban, és a múlt megismerése érdekesebbé válik, mint az, hogy mennyire nyomasztó a jelenvalósága.”
Tompa Andreával legutóbb Haza című regénye kapcsán interjúztunk.
Forrás: HLO