Szvoren Edina elmondta, hogy amikor az Ohrwurm-jegyzetek született, akkor azt viszonylag rövid időszak alatt írta meg, ugyanakkor nem került bele csak a fele a kötetbe az akkor született írásoknak. „Elég nagy volt a selejtfaktor.” Elmesélte azt is, hogy ha egy szöveg rövidebb, akkor azért valamelyest gyorsabban íródik, bár a mondatra fordított fajlagos idő elvileg annál hosszabb minél rövidebb a rövidpróza. „Annál hosszabban bíbelődik az ember egy-egy mondattal.”
A rövid videóinterjúban szó esett az elvárásokról is. Szerinte azok mindenkire hatnak valahogyan, de az igazi megfelelési kényszer ott kezdődik, amikor ezeket belsővé tesszük. Őt saját bevallása szerint nem foglalkoztatja a regényírás, nem látja azt a regényformát, ami az ő gondolkozásából következne. Szvoren arról is beszélt, hogy ahogy szűkül a fókusz egy rövidprózánál, úgy óhatatlanul megnövekszik arra az igény, hogy a legapróbb részletek is sokkal kifejezőbbek legyenek. Ahogy mondta, talán ezért is érezte szükségét annak, hogy a nevek is beszéljenek. Persze ez sem ilyen egyértelmű a kötetben, ugyanis groteszk módon beszélő nevek helyett inkább hazug nevek vannak az írásokban.
Szvoren Edina könyvéről a kritikánkat ITT találjátok, ITT pedig a könyv bemutatóját hallgathatjátok vissza.
