Hatalmas földalatti hálózaton keresztül kommunikálnak egymással a fák - erről mesélt TED Talk-videójában Suzanne Simard kanadai erdőkutató, aki a magyarul most megjelent A bölcs erdő titkai című könyvében arra világít rá, hogy az erdő fái valódi lakóközösséget alkotnak, és rejtett összeköttetésük segítségével érzékelik egymást: felismerik szomszédjaikat, tanulnak a másiktól, alakítják viselkedésüket, emlékeznek a múltbeli eseményekre és döntéseikkel befolyásolják saját jövőjüket.
A videóban Suzanne Simard szintén arról beszél, hogy a fák jelentik az erdő alapjait, ám az erdő sokkal több annál, mint amit az ember lát. A fák alatti talaj ugyanis
végtelen számú csatornával van tele,
amelyek összekötik a fákat és lehetővé teszik a kommunikációt, és így egyetlen élő szervezetté alakítják az erdőt.
Suzanne Simard Brit-Kolumbiában, egy erdőben nőtt fel, és a nagyapjától tanult az "erdő csendes, összefüggő szövetéről", valamint a családjuk abban elfoglalt helyéről. Később rájött, hogy erdészként nem akar kereskedelmi alapú fakitermelést végző cégeknek dolgozni, a riasztó mértékű tarkivágások ugyanis ellentétesek voltak az elveivel. Később tudósként, a laborban dolgozva rájött, hogy a fenyőcsemeték képesek szenet átadni a gyökereikkel, és kíváncsi lett, vajon egy igazi erdőben is így történik-e.
Simard szerint a kutatásai miatt akkoriban sokan őrültnek gondolták, és nehezen jutott támogatási pénzekhez. Végül az erdőben végzett kísérletei bebizonyították, hogy
a fák földalatti hálózatokon összekapcsolódnak egymással.
A tudós felelevenítette, hogy az első kísérleteihez hogyan vett magához teljesen hétköznapi tárgyakat (ragasztószalagot, műanyagzsákot) és az egyetemi laborból kölcsönzött felszereléseket (például nyomkövető-izotópos széndioxiddal teli fecskendőket), majd a terepre érve hogyan vette üldözőbe egy grizzly és a bocsa. Viszont a kísérlet végül bebizonyította, hogy a papírnyír és a duglászfenyő kétirányú beszélgetést folytat a talajban (a tuja a várakozásainak megfelelően nem, mert az a faj saját kis külön világot alkot).
Suzanne Simard tudta, hogy felfedezéseinek köszönhetően megváltoznak majd az emberek fákkal kapcsolatos nézetei, és rámutatott, hogy a fák nemcsak versenytársak, de együtt is működnek egymással.
A micélium, a gombafonalak hálózata
egyfajta erdei internet módjára köti össze
a különböző fafajokat. A videóban beszélt az anyafákról (csomóponti fákról) is, ők nevelik az aljnövényzetben fejlődő kicsiket. A magoncok ugyanis az idősebb anyafák hálózatában nevelkednek, ezek az anyafák pedig több száz másik fával lehetnek összeköttetésben az erdőben. Egy kísérlet kimutatta azt is, hogy az anyafák felismerik saját fajukat, ami azt jelenti, hogy a saját magoncaikhoz nagyobb mikorrhizális hálózatot építenek, és több szenet szállítanak nekik a föld alatt.
Simard összességében úgy véli, hogy
az erdő csomópontok és hálózatok komplex rendszere,
amely lehetővé teszi a fák kommunikációját, ellenállóbbá téve ezzel az egész erdőt.
A teljes videót magyar felirattal itt tudjátok végignézni:
