Keresés
Keresési találatok „” Kifejezésre
Peter Wohlleben új könyvében megtanít beszélni a fák és az erdő nyelvén – Olvass bele!
Honnan tudjuk, hogy egy fa az erdőben vagy a kertünkben „szomjas” vagy „napszúrást” kapott? Mitől vastagszik meg a törzs egy része palack formájúra? Olvass bele Peter Wohlleben könyvébe!
Rejtélyek a magasban: az állatvilág jóléte a trópusi lombkoronák egészségétől is függ
Ha igaz a mondás, hogy jobban ismerjük a Hold felszínét, mint az óceánok mélyét, akkor még inkább igaz, hogy alig-alig tudunk valamit a mérsékelt övi és trópusi erdők lombkoronájáról. Olvass bele A nyolcadik kontinensbe!
Peter Wohlleben: Sok fa jelentősen csökkenthetné a magyar városok hőmérsékletét is
Április 22. a Föld napja - ennek apropóján elküldtük kérdéseinket Peter Wohlleben német erdésznek és írónak, aki legújabb könyvében arról tanít, hogyan segíthetnek megküzdeni a fák a klímaváltozással, és miért kellene az erdőket békén hagynunk.
Peter Wohlleben elmagyarázza, hogyan erősödik meg az erdő, ha békén hagyjuk
A fák nemcsak alkalmazkodni képesek a környezetükhöz, de a magvaikban lévő örökítőanyag módosulásai révén "nevelni" is tudják az utódaikat. Olvass bele Peter Wohlleben új könyvébe!
Moskát Anita: Jöjjön el a fotoszintézis országa
A Bookline és a Könyves Magazin együttműködésében indítottuk el Zöld rovatunkat, ennek keretében Moskát Anita és Veres Attila havonta egy-egy novellát jelentet meg nálunk.
Majdnem megkétszereződött a leégett fák mennyisége a világon húsz év alatt
Világszerte majdnem megkétszereződött a legégett fák mennyisége az elmúlt húsz év alatt – ennek nem meglepő módon a magasabb hőmérsékletet és nagyobb szárazságot előidéző éghajlatváltozás az egyik fő oka. Könyvek hírek mellé.
Versterápia: „Tanulni kell a téli fákat.”
A mai Versterápiában a 100 éve született Nemes Nagy Ágnes Fák című versét ajánljuk.
A fák nemcsak versenytársak, de együtt is működnek egymással
Suzanne Simard hálózatok komplex rendszereként tekint az erdőre: kísérleteivel bebizonyította, hogy a fák a föld alatti hálózataikon kommunikálnak egymással, ez a fajta együttműködés pedig ellenállóbbá teszi az egész erdőt.
Lehet, hogy kicsik vagyunk, mégis szisztematikusan pusztítjuk, ami nálunk felfoghatatlanul nagyobb
Egy zseniális regény felismerésének majdnem ugyanolyan fázisai vannak, mint a gyásznak: először az értetlenség és tagadás, a vonakodva elismerés, majd a teljes megadás állapota. Az olvasó ugyanezeket járja végig az Égig érő történetet olvasván: az első oldalakon egy szinte spirituálisnak tűnő szöveg tárul elénk egy, a hátát egy fának vető nőről; majd minden átmenet nélkül ugrunk át egy másik ember történetébe, az olvasó pedig csak pislog, és nem érti, mi történik vele. Richard Powers regénye ugyanis nem a klasszikus formákat követi, több „főszereplőt” mozgat, kiknek élettörténetei szinte koncentrikus körökben épülnek egymásra, külön-külön utat bejárva, míg végül egymás mellé nem fújja leveleiket a szél, és sorsuk indák módjára össze nem kapaszkodik.