Bono Dublin Northside nevű negyedében nőtt fel egy katolikus apa és egy protestáns anya gyermekeként – éppen azokban az időkben, amikor lángra lobbant az észak-írországi véres konfliktus. Tizennégy évesen elveszítette édesanyját, a hiánya miatt fiatal korától kezdve saját családra vágyott. Kamaszkorában átlagosnak érezte magát, ám végül arra tette fel az életét, hogy bebizonyítsa: senki sem átlagos.
Ír a dühkezelési nehézségeiről, amelyek tovább árnyalják a szeretetről és az erőszakmentességről szóló sorait, és
nem titkolja, hogy az egója „sokkal nagyobb, mint a saját magába vetett hite”.
A U2 hírnévre vágyó tizenévesek bandájából négy évtized alatt a világ egyik legismertebb rockegyüttese lett, Bono pedig félállású aktivistából a szegény országok hiteleinek eltörléséért küzdő, megkerülhetetlen tényezővé nőtte ki magát, aki kormányokat próbált rábírni – különösen az Egyesült Államok elnökeit –, hogy lépjenek fel határozottabban az egész világon tomboló AIDS ellen. Az olvasó Bonóval együtt jelen lehet Washingtonban az elnöki sürgősségi terv megszületésénél, amely a modern történelem addigi legnagyobb horderejű egészségügyi akciója volt egy konkrét betegség megfékezésére. Bono társalapítója a ONE nevű mozgalomnak, amelynek önkénteseit „factivistáknak” nevezi, testvérszervezetüket, a (RED)-et pedig „kapudrognak” tartja az emberi jogi aktivizmushoz.
Az olvasók azt is megtudhatják, hogy Bono szerint miért maradt együtt a U2 az évtizedekre visszanyúló személyes ellentétek és alkotói viták ellenére, és a szerző segítségével fejthetik meg az együttes legnépszerűbb és legfontosabb számainak szövegét.
A kötet szerelmi vallomás is feleségének, Alinak, akit ugyanazon a héten hívott először randevúra, amikor a U2 megtartotta első próbáját. Alison Stewart a könyvben sorjázó valamennyi drámai helyzet meghatározó szereplője.
