Sarah Polley kanadai színésznő, énekesnő és rendező gyerekként a Váratlan utazás című sorozat révén lett híres. A Lucy Maud Montgomery regényéből készült filmsorozatban a főszereplőt, Sarah Stanley-t alakította. Ezután még több filmben is szerepelt, de később a rendezés és a forgatókönyvírás felé fordult és számos díjat nyert munkáival. 2006-ban például Alice Munroe A medve átjött a hegyen című novellájának feldolgozásáért, az Egyre távolabbért Oscar-díjra is jelölték, a „Legjobb adaptált forgatókönyv” kategóriában. 2012-ben pedig megrendezte az Apáim története című dokumentumfilmet, mellyel összesen 24 díjat nyert el. De az ő nevéhez fűződik a Margaret Atwood regényéből készült Alias Grace című sorozat is, amelyet maga adaptált és a producere is ő volt. Gyerekszínészként Sarah Polley többszörösen is traumatizálódott, most azonban elismert rendezőként úgy döntött, szembenéz a múltjával, és egy nagyon őszinte memoárban írta meg, miken ment keresztül az elmúlt 43 évben. A Run Towards the Danger angolul a napokban jelenik meg, a rendezővel a Guardian készített hosszabb interjút.

Ahogy az a cikkből kiderül, Sarah Polley már gyerekként is elég extrovertált volt, a keresztény óvodában, ahová járt, szívesen szórakoztatta a társait a Gyalog galopp egyes dalaival, az óvónők nem kis megbotránkozására. Nyolcévesen már jóformán gyakorló gyerekszínészként jelentkezett a Münchausen báró kalandjaiból készült filmbe, amelyhez azonban még túl fiatal volt, a forgatások – amelyek során robbanásoktól zajos csatamezőkön kellett átszaladnia – nagyon megviselték. (Többek közt ez is az oka annak, hogy a saját gyerekeit sokáig nem engedte színészkedni.)

Első könyvének teljes címe angolul így hangzik, Run Towards the Danger: Confrontations With a Body of Memory (azaz Futni a veszély felé: küzdelem a test emlékezetével). A kötet egyfajta esszésorozat, amelyből összeáll a színész és rendező epizodikus memoárja. A könyvben Polley mesél a gyerekként megélt gyászról (csak 11 éves volt, amikor meghalt az édesanyja), a szélsőséges lámpalázáról, terhességéről és korai anyává válásáról, valamint a szórakoztatóiparban elszenvedett sérüléseiről. De a memoárban kapott egy fejezetet Jian Ghomeshi kanadai műsorvezetővel való kapcsolata is, akit 2014-ben bíróság elé állítottak, mert azzal vádolták, hogy több nőt is megtámadott. Polley ebben a fejezetben őszintén ír arról, hogy 16 éves korában bántalmazó szexuális kapcsolatba került vele, és hogy annak idején gondolkozott rajta, hogy ő is vallomást tegyen ellene, a környezete azonban azt tanácsolta neki, hogy inkább hagyja a dolgot. A rendező arról is kendőzetlenül beszél a könyvben, hogy édesanyja halála után az apja hogyan hanyagolta el őt, és hogyan költözött el otthonról 14 éves korában, illetve arról is, hogy miként derült ki, hogy más a biológiai apja. És persze szó esik a Váratlan utazás forgatásáról is, amelyben egy szerződés miatt benneragadt gyerekként, és amely miatt nem volt ideje és lehetősége meggyászolni az édesanyját.

Sarah Polley jelenleg Miriam Toews 2018-as, igaz történeten alapuló regényének, a Nők beszélgetnek a megfilmesítésén dolgozik. Erről itt írtunk bővebben.