„Halott ember vagyok”: ez volt Salman Rushdie első gondolata, amikor Irán vallási vezetője, Khomeini ajatollah 1989-ben kimondta a fatvát rá – vallotta be 2012-es memoárjában. A szerző azonban a merénylet után is töretlenül alkot: mutatjuk, miről szól legújabb könyve.

The Eleventh Hour, vagyis A Tizenegyedik Óra címmel jelenik meg az öt novellából álló gyűjtemény, amely bizonyos szempontból az életmű kódájaként is felfogható. 

A könyv november elején lát napvilágot angol nyelven, várhatóan jövő áprilisban magyarul is olvasható lesz.

A kötet egy hosszú kihagyás végét jelenti az író életében, ugyanis 2022 óta (az ellene elkövetett merénylet óta) nem írt fikciót, legutóbbi könyve a támadásról megemlékező Kés volt, ami a hét könyve volt nálunk és 2024 legjobb könyvei közé is beválogattuk. A The Eleventh Hour című új kötetéről a Guardian írt egy kritikában a megjelenés előtt.

Halál, zsenik és megismételt bravúrok

Rushdie új novelláit a halál és a természetfeletti határozza meg, a Late (Későn) című történetében egy halott egyetemista szelleme kísért egy fiatal indiai tanulót, a The Musician of Kahani (A Kahani zenész) című elbeszélésben egy éjfélkor született gyerek váratlanul egész fiatalon sikeres zongorista lesz, tehetsége a csodával határos. Bár a kritikaíró szerint a kötet sok korábbi klisét felhasznál az írói életműből, mint például az élet egyetemessége, a művészet hatalma vagy a már bevált szófordulatok és jelenetek, Rushdie mégsem fogyott ki a történetekből.

Még ha kevés újítással is, de kiváló stílusban és árnyalt szellemiséggel formálja meg a történeteit.

Az Oklahoma című elbeszélés egy idősebb amerikai és fiatalabb indiai író kapcsolatát mutatja be, a történet előrehaladtával pedig egy metafikció bomlik ki előttunk, a végére mi sem tudjuk, hogy ki is írja a történetet valójában.

A kötet zárótörténete is igen izgalmas, egy térről szól, aminek állandó lakója egy nő, akit állandóan megvernek, elnyomnak, megaláznak vagy éppen semmibe vesznek. A nő, aki valójában a nyelvet szimbolizálja, végül eltűnik, amire a tér és a rajta álló házak bomladozni kezdenek.

„A szavak cserben hagytak minket” – olvasható az elbeszélés és egyben a novelláskötet zárásaként.

Ha valamiben biztosak lehetünk, hogy a szavak nem hagytak cserben, sőt még a merénylet után is utat tudnak mutatni egy kiváló szerző életében.

(Guardian)

Fotó: Wikipédia