Világszerte szeptember 24-én megjelenő, új regényéről és eddigi karrierjéről is beszélt Sally Rooney egy interjúban. „Minél idősebb leszek, annál nagyobb szabadságom van abban, hogy az élettapasztalatok egyre szélesebb köréről írjak. Mert kicsit többet éltem. Nem sokkal, de pár évvel” – fogalmazott.
Sally Rooney, a modern szerelem írója
Új regényének címe Intermezzo (hazánkban Nyáry Krisztián és lányai, Luca és Liza mutatják majd be), ami
egy sakkban használatos taktikára utal, egy hirtelen lépésre.
A sakk a covid alatt, a lezárások idején kezdte érdekelni őt és a férjét, bár Rooney inkább csak nézi. „Olyan, mint egy művészeti forma, amiben az emberek matematikai eleganciával igazán zseniális lépéseket tesznek, és látod, ahogy egy ötlet kibontakozik a táblán” – meséli.
A könyv egy testvérpárról szól. Peter 32 éves, kezdő ügyvéd, öccse, a 22 éves Ivan sakkbajnok, apjuk pedig nemrég halt meg. Peter egy diáklánnyal kezd viszonyt, miközben szerelmes a volt barátnőjébe, egy egyetemi tanárba, aki egy baleset súlyos következményeivel küszködik. Eközben Ivan egy nála 14 évvel idősebb nővel él együtt.
A korábbi regényekhez hasonlóan tehát a szerelem és a szexualitás ebben a kötetben is szerephez jut.
Úgy fogalmaz, megfutamodás lenne nem írni róla és az olvasó fantáziájára bízni a történéseket.
„Az erotika erős motorja minden történetemnek. Ez nem azt jelenti, hogy a szereplők egyfolytában azonnal le akarnak feküdni egymással, de sok kapcsolatot vezérel az erotikus feszültség vagy vágy. Nagyon érdekes, hogy nem kérdeznek erről gyakrabban” – mondja Rooney.
Ezzel szemben az például egyáltalán nem érdekli, hogy egy gyerek szemszögéből írjon, azt állítja ugyanis, hogy nem emlékszik, milyen volt nem felnőttként látni a világot.
Nem érdekli a sztárság
Az író most 33 éves, és alig várja, hogy megszabaduljon végre a „Snapchat generáció Salingerje” címkétől, amit első regénye (Baráti beszélgetések) után ragasztottak rá 2017-ben. „Nem hazudok, amikor azt mondom, hogy nagyon szívesen hagyom ezt magam mögött. Ugyanis nem »a fiatal író« akartam lenni, csak jó író” – magyarázta a Guardiannek.
Úgy látja, hogy a médiareprezentációja szerzőként erősen kötődött a korához.
„Fiatal nőként a nyilvánosság előtt állni nem mindig túl kellemes vagy könnyű élmény.
Annyi mindenről lehet beszélni, gondolkodni és vitatkozni a fiatal nők kultúránkban betöltött szerepével kapcsolatban. De örülnék, ha nem én lennék az a fókuszpontja a vitának, ami erről szól.”
A férjének, akivel az egyetem utolsó évében találkozott, nagyon hálás, hogy lehetővé teszi számára, hogy írjon, és ez alatt nemcsak azt kell érteni, hogy teát főz neki és kiviszi a szemetet. „Az, hogy nagyon fiatalon beleszerettem valakibe, aki teljesen megváltoztatta az életemet, és minden nap megváltoztatja,
lehetővé tette számomra, hogy történeteket írjak olyan emberekről, akiket átformál a szerelem.
Enélkül nem hiszem, hogy érdekes lenne a munkám. Az ő jelenléte az életemben tette lehetővé, hogy mindent megírjak, amit írtam” – mondja.
(Guardian)
Fotó: Kalpesh Lathigra / Faber
