A nemi szervek megcsonkítása során a csiklót és a szeméremajkakat a módszertől függően részben, vagy teljesen kivágják, a legsúlyosabb esetben a hüvelyt egy kis lyuk kivételével összevarrják. A tanulmány szerzői szerint a csonkításokat vallási, társadalmi vagy kulturális okokból végzik, az érintett országokban ugyanis van egy olyan nézet, hogy a beavatkozás javítja a lányok és nők házassági kilátásait, valamint fékezi a szexuális késztetéseket.
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) adatai szerint 30 olyan ország van a világon, ahol hagyománya van a lányok és a nők megcsonkításának. A Stephen McCall, a Bejrúti Amerikai Egyetem munkatársa által vezetett kutatócsoport úgy becsüli, a beavatkozások világszerte legalább 100 millió nőt érintenek, de azt is hozzáteszik, hogy valószínűleg a tényleges szám ennél magasabb; az ENSZ becslései 200 millió esetről szólnak.
A szerzők a női nemi szervek megcsonkítását a nemek közötti egyenlőtlenség szélsőséges formájának tekintik, libanoni kutatók pedig arra figyelmeztetnek, hogy
a beavatkozás „életre szóló következményekkel jár a nők és lányok számára”.
Amellett, hogy a női nemi szervek megcsonkításának semmilyen egészségügyi vagy tudományos értelme nincs, előfordul, hogy az érintettek belehalnak a kegyetlen beavatkozásba. Akik pedig túlélik, azok is pszichológiai problémákkal, a súlyos fájdalommal, fertőzésekkel, vérmérgezéssel, meddőséggel, és a terhességi alatti komplikációkkal szembesülhetnek.
Etiópiában 2000-ben még a csecsemőkorú és 14 év közötti lányok közel 52 százaléka volt szenvedő alanya ennek a gyakorlatnak, 2016-ban azonban ez az arány már csak 15,7 százalék volt. A szerzők a változás okaként nemcsak a jogi tilalmakat, hanem
az oktatáshoz való magasabb szintű hozzáférést, valamint a társadalmi normák változását is megjelölik.
Etiópiában 2004-ben tiltották be a női nemi szervek megcsonkítását, az UNICEF adatai szerint pedig a lakosság többsége ma már úgy véli, ezt a gyakorlatot nem szabad folytatni.
A tanulmányban megjegyzik, hogy Burkina Fasóban, Szomáliában és Bissau-Guineában nőtt a nők ellen elkövetett csonkítások száma. Bissau-Guineában 2006-ban a nők 44,5 százalékának csonkították meg a nemi szervét, 2018-2019-ben azonban már 52,1 százalékra ugrott az érintettek aránya.
A napokban nyilvánosságra került az Állami Számvevőszék tavasszal készült, sok szempontból problematikus elemzése, amely szerint, ha a túl sok a diplomás nő, az demográfiai problémákhoz vezethet. A nők oktatáshoz való jogának védelmében most olyan könyveket ajánlunk, amelyek segíthetnek megérteni, hogy hova is vezethet, ha a nőket biológiai funkciójukra degradálják és korlátozzák a tanuláshoz való hozzáférésüket. 
A felmérés szerint a női körülmetélésnek is nevezett eljárás tekintetében Szomáliában a legsúlyosabb a helyzet; 2020-ban a nők 99,2 százaléka volt érintett, vagyis az országban élő nők és lányok szinte kivétel nélkül mindegyike. 2006-ban ez az arány 98 százalék volt. Maliban sem sokkal jobb a helyzet, 2018-ban a lánygyermekek közel 73 százalékát érintette a beavatkozás.
A PLOS Medicine tudományos folyóiratban pénteken közzétett kutatás eredményei szerint az érintett országokban, több mint 400 000 nő és csaknem 300 000 lány adatainak elemzése alapján készült felmérés szerint a 15 és 49 év közötti nők 37 százaléka, 14 éves korig pedig a lányok 8 százaléka érintett, számol be az MTI.
Az alábbi fikciós és tényirodalmi kötetekben olvashatsz arról, mit jelent és mivel jár ez a kegyetlen gyakorlat az egyének és a közösségek számára – nemcsak Afrikában vagy Ázsiában, hanem ahogy Waris Dirie könyvéből kiderül, Európában is.
Ngugi wa Thiongo: Közöttünk a folyó
Kenyában járunk. A soha ki nem száradó Honia-folyó mentén, a zegzugos dombvidéken, ahová a fehér ember még nem merészkedett be. Murungu isten az első férfinak és nőnek adta ezt a termékeny földet, ajándékba. A folyó az élet, itt mártóznak meg lányok és fiúk, a felnőtté avató szertartás, azaz a körülmetélés után. Mert körülmetélik, azaz a fehér ember szerint megcsonkítják a lányokat is. A szent liget és az ősi dombok érintetlenül őrzik a törzsek varázslatait és rítusait. Itt nő fel Waiyaki, a látónak tartott Chege fia és a megtérített Józsué lánya, Nyambura. A dombokon túl pedig ott a síkság, Nairobi városa, és a misszió, ahol elítélik a pogány szokásokat. Nyambura testvére, Muthoni, elszökik az apjától, és önként veti alá magát a szertartásnak, hogy a törzse szokásai szerint nő lehessen. Waiyaki közben a fehér ember tudását sajátítja el, de csak azért, mert apja arra neveli, akkor győzheti le a fehér embert, ha megismeri. A fiatalok között szerelem szövődik, de az afrikai Rómeó és Júliának sem jut biztatóbb sors, mint az elődeinek. Vagy mégis? A regény a hét könyve volt nálunk:
Ngugi wa Thiongo, kenyai író, költő, drámaíró, publicista, 1938-ban született, James Ngugi néven. Kálvinista missziós iskolákban, majd független anyanyelvi iskolában tanult. Egyetemi tanulmányait Ugandában, és Angliában végezte, közben különböző újságoknak írt. Első regénye, a Weep Not, Child (1964; Búcsú az éjtől, Európa, 1971) elnyerte az Első Néger Művészeti Fesztivál (Dakar, 1966) nagydíját. 1967-től a Nairobi Egyetem tanára. 1977-ben politikai okból letartóztatják. A börtönben, vécépapírra írja első gikuju nyelvű regényét, az Ördög a kereszten-t. Emigrálni kényszerül, de az írást az anyanyelvén (is) folytatja, ma a Kaliforniai Egyetemen az International Center for Writing and Translation intézet vezetője. 2004-ben ismét megpróbál hazatérni, de miután őt és családját is erőszakos támadás éri, visszaköltözik Amerikába. Magyarul eddig két regényét jelentette meg az Európa Kiadó. 2010-ben Nobel-díjra jelölik, csak az utolsó körben előzi meg Mario Vargas Llosa.
Waris Dirie: A sivatag virága / A sivatag lányai
Waris Dirie a világ tíz vezető topmodelljének egyike volt és az afrikai nők jogaival foglalkozó ENSZ-nagykövet. A sivatag virága című önéletrajzi kötetében elmeséli, hogy 11 testvérével együtt Szomáliában, kelet-afrikai sivatagi nomádok tradicionális családjába született. Kora gyermekkorát gondtalanul töltötte, mígnem egy napon neki is az öregasszony elé kellett járulnia, hogy végrehajtsa rajta a legtöbb szomáliai kislányra váró ősi szokást: a körülmetélést. Waris ekkor még csak ötéves volt. Tizenkét évesen, amikor apja öt tevéért cserébe megpróbálta hozzáadni egy 60 éves idegenhez, megszökött. A veszélyeket rejtegető sivatagon át tartó, nem mindennapi menekülés után eljutott Londonba, ahol a szomáliai nagykövet cselédjeként dolgozott. Miután a nagykövet és családja visszament Szomáliába, Waris pénz nélkül, minimális angoltudással Londonban maradt és a McDonald'snál vállalt takarítást. Akkortájt fedezte fel egy divatfotós.
A sivatag lányai című kötetében a nők szexuális megcsonkítása ellen emel szót. Sokáig abban a hiszemben élt, hogy az Angliában született leánygyermekeknek nem eshet bántódásuk. Ám sajnos Európában is vannak nők, akik érintettek, és az embereknek nincs tudomásuk a bevándorló közösségek sötét titkairól. Arra figyelmeztet, hogy a tolerancia nevében nem hunyhatunk szemet ezen kegyetlen szokások felett.
