„Minden afrikai egy, és épp az összefogás adja nekik az erőt, hogy olyanná formálják a jövőjüket, amilyet elképzeltek maguknak.” Ez volt az üzenete a Jalada Africa nevű pánafrikai irodalmi lap kezdeményezésének, melynek eredményeként több mint harminc, Afrikában beszélt nyelvre fordították le Ngũgĩ wa Thiong'o A felegyenesedett forradalom, avagy miért járnak felegyenesedve az emberek (The Upright Revolution: Or Why Humans Walk Upright ) című novelláját, ami ezzel az afrikai irodalom történetének legtöbb nyelvre lefordított szövege lett. A lap azért az örök Nobel-esélyes kenyai egyik írását választotta, mert ő a leghangosabb támogatója az afrikai nyelveken írt irodalomnak. Az összefogásról és annak hiányáról szól az eredetileg 1965-ben, angol nyelven megjelent második regénye, melyben egy keresztény hitre áttért család idősebb lánya válik a női körülmetélés áldozatává, halála pedig elmélyíti a szakadékot a Honia (= gyógyítás, újjáéledés) két partján húzódó falu, Makuyu és Kameno között. A hét könyve a Közöttünk a folyó. (Olvass bele ITT) Hashtag: több afrikai irodalmat a magyar könyvpiacra.
Ngũgĩ wa Thiong'o regénye látszólag azokról az időkről mesél, amikor a fehér ember elkezdte egyre beljebb tenni a lábát a gikuyuk* földjére. Misszióval érkezett, bűnnek bélyegzett ősi szertartásokat és kunyhóadó fizetésére kötelezte a törzs tagjait. A Honia két partja eltérően reagált a térhódításra: míg Makuyu a misszióban nevelődött, keresztény hitre áttért gikuyuk otthonává vált, Kameno mindannak gyűjtőhelye lett, „ami szép a törzs számára”. Ngũgĩ wa Thiong'o regénye közelebbről vizsgálva minden időről beszél, a múltról, a jelenről, és ha nem halljuk meg a hangját, a jövőről is.
Ngũgĩ wa Thiong'o: Közöttünk a folyó
Fordította: Nagy Andrea, Tarandus, 2016, 206 oldal, 2890 HUF
Asszony lesz a lányból
Makuyu a megkeresztelkedett Józsué otthona. A férfi istenhite megingathatatlan, bűnnek tart mindent, amit a Biblia, vagyis a fehér ember annak definiál, így a női körülmetélést is, melynek pogányságát sosem mulasztotta el megtorolni, „még ha ez azzal járt is, hogy meg kellett vernie a feleségét. Megtette, mert Isten ítéletét hajtotta ezzel végre.” (49.o.) A WHO szerint körülbelül 200 millió olyan nő él világszerte, aki átesett a beavatkozáson, és 2030-ig további 15 millió 15 és 19 év közötti nő eshet áldozatul a csonkításnak, ami Kenya legnépesebb etnikai csoportjának, a gikuyuknak is központi rítusa. Beavatási szertartás, melynek során feleség-alapanyagot faragnak a lányból, sterilizálatlan pengével, éles kővel, üvegdarabbal, nem bajlódva olyasmikkel, mint az érzéstelenítés. A regényben mindössze a hideg folyóvíz hivatott elzsibbasztani a kezelésbe vett területet. Legsúlyosabb változatának alkalmazása során a lányokat megfosztják csiklójuktól, kis- és nagyajkaiktól, hüvelyüket összevarrják, mindössze egy kis lyukat hagyva, amin a vizelet és a menstruációs vér távozhat. A beavatkozás semmilyen egészségügyi előnnyel nem jár, elmulasztása viszont társadalmi kirekesztettséget von magával: „Ki hallott még olyan lányról, akit nem metéltek körül? Ugyan ki lenne hajlandó teheneket és kecskéket adni egy ilyen lányért?” (58.o.)
A megcsonkított nő sosem lesz képes élvezni a szexualitást, ám a gikuyuk szerint ez a rituálé köti össze az embereket és tartja össze a törzset. (A női körülmetélésről bővebben a WHO oldalán.)
„A körülmetélés (…) a társadalmi élet középpontja, értelmet adott az ember életének. Ha a szokásnak vége szakad, a törzs összetartásának és egységének is oda a spirituális alapja.” (96.o.)
-írja Ngũgĩ wa Thiong'o, majd szűk száz oldallal később hozzáteszi, hogy „a nők körülmetélésében nem a fizikai művelet a fontos, hanem az, amit az ember lelkével tett.”
Józsué megtiltja a lányainak, hogy alávessék magukat a szertartásnak, nagyobbik gyermeke, Muthoni mégis úgy dönt, hogy új hite miatt népe ősi szokásairól sem szeretne lemondani: lehet egyszerre keresztény és „a törzsi szokások szerint szép”. Muthoni célja, hogy harmóniát teremtsen identitása összeegyeztethetetlennek látszó darabjai között, halála pedig a Közöttünk a folyó központi metaforája. Annak kudarca, hogy úgy tegyünk magunkévá valami újat, hogy az ne zárja ki, ne írja felül a régit.
Megőrizni a törzs tisztaságát
A folyó másik oldalán álló Kameno Chege, a látó és fia, Waiyaki otthona. A látó a misszióba küldi fiát, hogy a fehér ember tudását felhasználva űzhesse ki a betolakodót a gikuyuk földjéről, beteljesítve ezzel az ősi jóslatot, ami a nép megváltójának eljövetelét jövendölte meg. A fehér ember tanait (írás, olvasás, számolás, tudomány) és a törzs szokásait egy egész világ szeli ketté: Waiyaki megpróbál hidat teremteni a világok között, és arra használja az új tudást, hogy iskolákat létrehozva megmutassa a népnek, a fejlődéshez nem elég, ha a szellemek közbenjárását várják, nekik is tenniük kell érte.
„Waiyaki tisztában volt vele, hogy a fehér ember nem minden szokása rossz. Még a vallása sem. Átragyogott rajta valami jó, valami igaz. De a vallást, a hitet meg kellett tisztítani, lemosni róla a mocskot, hogy csak az örökérvényű maradjon meg. És ezt az örökérvényű igazságot ki kellett békíteni a törzs hagyományaival. Egy nép hagyományait nem lehetett egyik napról a másikra eltörölni. Ez a pusztulásba vezető út.” (188.o.)
A törzs öregeit Kabonyi vezeti, aki nem hisz a változásban, különösen, ha egy olyan fiatal gikuyu diktálja az új idők szabályait, mint a törzs által vezetőnek választott Waiyaki. Saját igazának bebizonyításához kapóra jön neki, hogy ellenfele nemcsak a törzs elkötelezett Tanítója, de a saját vágyaival ismerkedő fiatal férfi is, aki szerelembe esik Józsué kisebbik lányával, Nyamburával, vagyis a dombok fölött hatalmat gyakorló tanács, a Kiama szemében megszegi az ősi hűségesküt. Egy körülmetéletlen nővel szennyezi be a törzs tisztaságát. A Kiama szerint a törzs jövője nem az oktatással, hanem fegyverekkel biztosítható: fel kell lázadni a fehér ember ellen, különben teljesen elveszítik az uralmat a saját földjeik felett.
A Közöttünk a folyó története Waiyaki felelősségre vonásával véget ér, ám ha végignézünk Kenya huszadik századi történelmén, láthatjuk, hogy sorsában az ország jövője tükröződik. A gikuyuk az 1950-es évekre csaknem hatvanezer hektárral kevesebb föld felett rendelkeztek, és bérmunkában művelték a fehérek által kisajátított földjeiket. A földtulajdon a férfiasság jelképe volt, ennek elvesztése vezetett a Mau Mau felkeléshez, amit ma a brit gyarmatosítóktól való függetlenedéshez vezető harc egyik legjelentősebb lépéseként tartanak számon. A gazdasági kontextus mellett volt egy szociokulturális kontextusa is a felkelésnek, méghozzá éppen az, ami Ngũgĩ wa Thiong'o könyvében elmélyítette a konfliktust Makuyu és Kameno között. A fehér ember, csakúgy, mint a regényben, kitiltotta a misszió iskoláiból azokat a gikuyu gyerekeket, akiknek a szülei nem ítélték el a női körülmetélést. A törzs a tiltásra saját iskolák építésével válaszolt, olyanokkal, mint Marioshonit, aminek Waiyaki a tanítója lett. A britek 1929 és 1932 között kampányt indítottak a csonkítás betiltásért, és az ötvenes évek közepén a kenyai Meru megye kormányzója illegális tevékenységként definiálta a rituálét. Válaszul fiatal lányok lázadtak fel a döntés ellen, és csonkították meg magukat. (A Mau Mau felkelés és a női körülmetélés kapcsolatáról bővebben ITT.) Az ország első elnöke, Jomo Kenyatta is a Mau Mau felkelők sorából került ki, szerinte a csonkítás elengedhetetlen feltétele volt annak, hogy megismertessék a fiatalokkal a törzsi jogot, a vallást és az erkölcsöt.
„Ha a fehér ember vallása elszakít a szokásoktól, de nem ad helyette mást, aminek ugyanekkora az értéke, az ember elvész, és belehal abba, hogy megpróbálja feloldani az ellentétet, mint Muthoni.” (190. o.)
Hogy a regény üzenetének aktualitását megállapítsuk, elég elvégezni egy egyszerű kísérletet. Vegyük a cikk elején idézett Jalada-célkitűzést, és az afrikait helyettesítsük be benne bármilyen tetszőleges népcsoporttal a magyartól a pirézig. Vigyázva, nehogy összemossuk az összefogást a kirekesztéssel. Vagy vegyük Muthonit, és a kenyai falucskából helyezzük át bármelyik tetszőleges európai országba, ahová a hazájában dúló háborúk elől menekült, és aminek szokásaihoz, kultúrájához úgy próbál alkalmazkodni, hogy a saját szokásait, kultúráját se felejtse el vagy hagyja figyelmen kívül. Ngũgĩ wa Thiong'o szerencsére nem folyamodik ilyen demagóg trükkökhöz, egyszerű eszközökkel, erőteljes, lecsupaszított mondatokkal tálalja az üzenetet. Úgy a magunkévá tenni valami újat, hogy az ne zárja ki, ne írja felül a régit. Nem taglalja részletesen a miérteket, nem veszik el az érzékeny, XX. század elejei kelet-afrikai tájleírásban, prózájában egyetlen felesleges mondatnak sem jut hely. A Közöttünk a folyó olyan, mintha egy idegen nyelvvel még csak ismerkedő diák próbálna formát találni egy történetnek az elsajátítani kívánt nyelven: letisztult, egyértelmű, lényegre törő tanmese. Egyszerű történet, kétszáz oldal.
*a regényben szereplő gikuju neveket és szavakat a Ngũgĩ wa Thiong'o angol szövegében alkalmazott változatában közli a fordító, ezért cikkünkben is ezt a változatot használtuk - a szerk.
