Gaiman legkorábbi olvasmányélménye kapcsán elmesélte, hogy amikor kisfiú volt, ha különösen jól viselkedett, az anyja rendelt neki egy könyvet a helyi könyvesbolttól, amiért egy hónap múlva el is mentek. Az egyik kötet, amire élénken emlékszik, A hamelni patkányfogó, ami kapcsán kis érdekesség, hogy nemrég írtunk róla, hogy egy másik popkulturális legendát, Alan Moore-t is ez mozgatta meg gyerekkorában:
Októberben érkezik az első novelláskötete, az Illuminations.
Hét-nyolcévesen a Narnia-könyvek voltak Gaiman kedvencei, szeretett volna bennük élni. Tízévesen viszont már A Gyűrűk Urát szerette a legjobban:
“Nemcsak arról voltam meggyőződve, hogy ez a legjobb könyv, amit valaha írtak, hanem arról is, hogy ennél jobbat nem is fognak.”
Mivel az iskolájában csak az első két kötet volt meg, sokáig nem tudta, hogyan végződnek a kalandok Középföldén. Viszont amikor elnyerte az iskola díját angolból (ez valamilyen irodalmi-nyelvtani díj lehetett - a szerk.), A király visszatér című kötetet kérte jutalmul.
Tinédzserként aztán Roger Zelazny könyvei voltak rá sorsfordító hatással (A Fény Ura és a Creatures of Light and Darkness): “Addigra már írni akartam, de Zelazny tette bizonyossá.”
Gaiman szerint Goldberg elég ijesztő lesz a sorozatban.
22 éves koráig viszont még mindig csak álmodozott erről, ám akkor találkozott Harlan Ellison Count the Clock that Tells the Time című novellájával a Shatterday című kötetben. A történet az elvesztegetett időről szólt, és Gaiman elevenére tapintott.
“Úgy gondoltam, jobb megpróbálni és kudarcot vallani, mint meg se próbálni és hagyni, hogy csak teljen-múljon az idő.”
Ugyan az egyértelmű, hogy Gaiman kiskorától falta a könyveket, volt olyan szerző, illetve könyv, amit ő is csak később, felnőttként fedezett fel magának. Charles Dickens A puszta ház című regényét például a késő negyvenes éveiben olvasta: “Mély szerelembe estem a könyvvel - a cselekmény építkezésével, a prózával, a technikákkal -, és a gyerekkori szeretet után újra felfedeztem magamnak Dickenst.”
A teljes cikket itt tudod elolvasni. Interjúnkat Gaimannel itt találod:
