Nádas Péter 2024. szeptember 12-én, csütörtökön, Ilma Rakusa fordításában, németül olvasta fel az esszét Zürichben. Magyarul nyomtatásban a Magyar Hang és az Átlátszó közös mellékletében a hetilap múlt heti számában olvasható a szöveg, online pedig teljes terjedelmében az Átlátszón érhető el. Az alábbiakban összegyűjtjük a főbb állításait.

„Átléptünk. Sikerült.”

A Planetáris hipokrízis című írás elsősorban a klímaváltozás kihívásaival, az egyén és a köz összegabalyodott ügyeivel, valamint a sikerre berendezkedő társadalmak korlátaival és a kell veszélyeivel foglalkozik.

Nádas már a szöveg legelején leszögezi: „a felszínközeli hőmérséklet emelkedése 2013 és 2022 között 1,17 fok volt. Globálisan. Mintha lenne nem globális. Az európai kontinensen ugyanekkor majd egész fokkal több, 2,1 Celsius. 2023-ban ehhez képest ugrott egy jó nagyot, amivel sikerült átlépnünk a kritikus határon. A múlt idejű többes használata indokolt. Átléptünk. Sikerült.”

Az idézet utolsó két mondatával Nádas mintha a sikerre berendezkedő nyugati társadalmak telhetetlenségét idézné meg keserűen. Aztán a fejlődés szükségszerűsége érdekében tevékenykedő politikus, valamint az őket vezetővé választó, ígéretektől megvezetett nép is megkapja a magáét. „Meg azt sem tudjuk pontosan, hogy mit kell fenntartható fejlődés alatt érteni. Világnagy kényszerképzetek termékének,

kármentő hipokrita segédfogalomnak látom.”

Tudják, mégis teszik

Aztán Nádas a nép nevében döntéseket hozó, egocentrikus vezetők által irányított, voltaképpen globális disztópiáról is hosszan értekezik. „Európában ma nincs nem populista kormány” – jelenti ki.

Ám nemcsak a politikusokat marasztalja el, hanem az azonnali megoldásokat váró választóikat is. „Az ember birtoklási és felhalmozási vágya mindazonáltal nem tréfa” – figyelmeztet, és hozzáteszi, hogy nem sok jót ígér az,

hogy a választók és befektetők egyaránt megvetik a tudósokat.

Majd pedig, mintha egyszerre címezné mondatait a vezetőknek és a vezetetteknek, leszögezi: „Most arról beszéljek, hogy a demokraták már rövid távon veszélyesebbek a demokráciára, mint bárki más, nem, erről sem beszélek. Tudják ők. Mégis teszik.”

A siker ára

A szöveg egy passzusában Nádas kijelenti, hogy a fejlett, „önmagukról szabadon rendelkező és önmaguktól eltelt felvilágosult társadalmak”-nak a siker a mértékegysége. „Az a személy lett a minta, aki nem méricskél, hanem belevág a lecsó közepébe, és sikere lesz vele. Bankrabló, bajnok vagy notórius politikai hittérítő, a spiritualitás kufárja, egyre megy. Sikerét megmérheti rögtön személyes nyereségén.”

A siker biztosítéka pedig nem más Nádas szerint, mint a győzedelmeskedés mindenkin,

minden áron és a mindenek felett.

Az író ezt követőan a siker, illetve a versengés imperatívuszainak veszélyére hívja fel a figyelmet: „A kell önmagában is pusztítást jelent, habár nagy civilizációs találmány volt egykoron.”

A természet részei vagyunk mindannyian

A spontán öncsalás, az ignorancia, a hazugság, az álszentség, a mimikri, a hipokrízis és a hipochondria, írja Nádas, „mentális védelmi rendszerek, zsigeri erődítmények a teremtéssel szemben, egyéneké és társadalmaké, kultúráké és nyelveké.” Azonban, teszi hozzá „(n)incs test, mely kívül lenne a természeten”.

Éppen ezért, toldja tovább az előbbi gondolatot, „(s)ajnos nincs olyan magánügy, ami ne lenne befűzve a közös tudásba. Biológiai közösbe, földrajzi közösbe, etnikai közösbe, vallási közösbe, historikus közösbe, nyelvi közösbe, kulturális közösbe.”

Majd pedig az egyén és a közösség fogalmainak újradefiniálását szorgalmazza, és a közös tudás,

a közösség erejére hívja fel a figyelmet.

Végül a mesterséges intelligencia veszélyeit is említi.

„Enciklopédiát egyedül senki nem tud írni. Ha biztos adatot akarok, akkor vissza kell hátrálnom a lexikonhoz, ők az enciklopédistákhoz hátráltak, mikor megírták, ők meg a szerzetesek kéziratos könyvtáraihoz és a szájhagyományhoz. Ugyanezt a kincset a mesterséges intelligencia előfordulás és a gyakoriság szempontjából rendezi és minősíti.”

Forrás: Átlátszó

Nyitókép: Valuska Gábor